A római tárlat társrendezője a Duna Menti Múzeum
Különleges időszaki kiállítás nyílt az Európai kulturális örökség éve – 2018 és az önálló Szlovákia megalakulásának 25. évfordulója alkalmából július 5-én Rómában, Traianus császár múzeumában. A dunai Limes határai a Római birodalomban - Traianustól Marcus Aureliusig című, november 18-ig megtekinthető tárlat egyik társrendezője a Duna Menti Múzeum, amely eddig a komáromi székhelyétől ennyire távol még sosem mutatkozhatott be.
A kulturális esemény részleteiről Csütörtöki József, a Duna Menti Múzeum igazgatója az intézmény könyvtárában július 11-én megtartott sajtótájékoztatón számolt be a média képviselőinek. Hangsúlyozta: közel egy héttel ezelőtt Ján Šoth-tal, Szlovákia római nagykövetével, és pozsonyi, illetve nyitrai szakemberekkel együtt a komáromi múzeum történetében egyedülálló időszaki kiállítás megnyitóján vehetett részt az antik Róma szívében.
Elárulta: társrendezőként történő bevonásuk Margaréta Musilovának, a pozsonyi Városi Műemlékvédelmi Hivatal régészének, e kiállítás koordinátorának köszönhető, aki a tavalyi Traianus (53-117) - évforduló kapcsán megvalósult római tartózkodása során értesült e lehetőségről. Ő már korábban, a római Limes-erődvonalakról négy nyelven: szlovákul, magyarul, angolul és németül írt könyve kapcsán is kapcsolatban állt a Duna Menti Múzeummal. Római útja után pedig közreműködésre kérte fel a komáromi intézményt, amely nagy örömmel mondott igent az ajánlatára. “A jeles szakember pár hónap alatt megszerezte a szükséges pénzt, amiből egy angol-olasz nyelvű katalógus kiadására is telt”.
Az is elhangzott: a kiállítás főrendezője a pozsonyi Fővárosi Hivatal és a Városi Műemlékvédelmi Hivatal, számos társrendezője közül pedig a Duna Menti Múzeumon kívül megemlítendő az idén 150 éves Pozsonyi Városi Múzeum, a szlovák külügyminisztérium, a Szlovák Köztársaság római nagykövetsége és kulturális intézete, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeuma és a Szlovák Régészeti Társaság.
A külföldi partnerek között e témában érintett magyarországi, ausztriai és németországi intézmények is találhatók. A tárlat építészeti kivitelezője a szintén szlovákiai Anna Gondová építészmérnök. Az anyag összeállítása Pozsonyban történt, s azt a szlovák nagykövetség autójával szállították Rómába. Az olasz fél csak a Traianus és Marcus Aurelius császár nevéhez méltó helyet biztosította a kurátoroknak.
Csütörtöki József megemlítette: a 98-tól 117-ben bekövetkezett haláláig uralkodott Traianus Marcus Aurelius mellett a legjelentősebb római császárnak nevezhető. Fő érdeme az, hogy a Római Birodalom uralkodása alatt vált a legnagyobb területűvé. Hamvait a tiszteletére carrarai márványból készített Traianus-diadaloszlop talapzatában helyezték el.
Az időszerű római kiállítási anyag Traianus császár múzeumának 4 termében, 100 négyzetméteren látható. Az 1. teremben nem állítottak fel kiállítási panaleket. Ahelyett rejtett vetítés formájában, azaz a falra vetítve egy Marcus Aureliusnak beöltözött szlovák színész olasz nyelven fogadja a látogatókat, akik az általa mondottakat angol feliratozásban olvashatják.
A “nominációs résznek” nevezett 2. teremben kiderül, hogy Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Németország közösen jelölte az UNESCO Világörökség Listájára történő felkerülésre az érintett dunai Limes-vonalat, illetve az annak mentén épült római táborokat (pl.: az ausztriai Carnuntumot és a szlovákiai Oroszváron levő Gerulatát is), mert szólóban minden országnak kevesebb esélye lett volna a sikerre. E terem a dél-komáromi Brigetio – római kori katonai tábort és polgárvárost is felidézi. A múzeumigazgató a nomináció kapcsán elárulta: augusztus 2. felében érkezik az izsai Kelemantia (Leányvár) táborba az UNESCO illetékes bizottsága, amely vélhetően 2019 tavaszán dönt majd annak felvételéről vagy elutasításáról.
A Kelemantiával kapcsolatos emlékek a harmadik teremben szemrevételezhetők. Informátorunk óriási személyes élményének nevezte az izsai Leányvár magyar nyelvű felirat megpillantását. Mivel tájainkról két méretes emléket vihettek magukkal, választásuk egy korabeli, az izsai tábor melletti Duna-szakaszból 1972-ben kibágerezett hajóhorgonyra, valamint az izsai táborról készített 3D-s, 1,5 x 1,5 méter nagyságú, gipsz domborműre esett. A makett kapcsán megtudtuk: azt 1952-ben Ondruch professzor az Izsán elsőként ásatásokat végzett Tóth-Kurucz János (1878-1969) középiskolai tanár-amatőr régész leírása alapján készítette.
A negyedik teremben a további leletek között egy trencséni (Trenčín) sziklafeliratot is bemutatnak. Egyébként e kiállításról a legjelentősebb olasz régészeti folyóirat terjedelmes cikkben számolt be. Annak helyszínén pedig egy szlovák filmstúdió drónokkal forgatott, 8 perces, olasz nyelvű, angol feliratozással ellátott dokumentumfilmje is megtekinthető. Mivel e római múzeumot havonta mintegy 15 ezren keresik fel, az ismertetett tárlatot majd bő négy hónap alatt hozzávetőleg 60 ezren látják.
