A nyelvhasználatról és az interetnikus kapcsolatokról tanácskoznak Révkomáromban

A kétnapos konferencia tegnap vette kezdetét hazai magyar, szlovák, erdélyi és magyarországi egyetemi oktatók, kutatók közreműködésével. A nap folyamán színvonalas előadások hangzottak el többek között Simon Szabolcs, Vajda Barnabás, Tyekvicska Árpád, Popély Árpád, Vörös Ottó, Szoták Szilvia tolmácsolásában.

A szakemberek többek között foglalkoznak az erdélyi többnyelvűség kérdésével, a szlovákiai nyelvtörvények felvidéki magyarságra gyakorolt hatásával, a kollektív erőszak és interetnicitás kérdésével, a kisebbségi nyelvek helyzetével Ukrajnában, valamint a nemzetiségi együttéléssel és a nyelvi konfliktusok hátterével Magyarországon. A konferencia nyilvános, az egyetemi oktatókon és hallgatókon kívül bárki részt vehet rajta, s bekapcsolódhat a vitákba is.

Szarka László, a Tanárképző Kar exdékánja a nyelv(ek) magyar és szlovák nemzetépítésben betöltött szerepéről beszélt. Rámutatott: minden nemzetállam a maga állameszméjét igyekszik azonossá tenni a nemzeteszmével, s ez alól a XIX. század soknemzetiségű Magyarországa sem volt kivétel. Szarka László szerint Szlovákia hasonló "pályát fut be".

„A XIX. századi soknemzetiségű Magyarországon belül létezett két, egymással viaskodó állameszme. Az egyik szerint Magyarországon minden nemzetiséget nyelvileg egyenrangúnak tekintett, de a magyar nyelv diplomatikai nyelvként államnyelv pozícióba jutott. A másik állameszme hívei azt tartották, hogy Magyarországon csak egy nemzet van: a politikai magyar nemzet, amelyet az iskolai és közigazgatási asszimiláció illetve modernizáció segítségével kezdtek el magyar nyelvű nemzetté tenni. Ezek alapján feltettem a kérdést, hogy vajon minden nemzetállamnak ugyanez-e a sorsa? Minden nemzetállam ugyanis a maga állameszméjét igyekszik azonossá tenni a nemzeteszmével. Sajnos, azt látjuk, hogy Szlovákia is most ezt a pályát futja be: olyan mértékben az állam iránti lojalitásnak a jegyeként kezeli a szlovák nyelv megtanulását, a szlovák nyelvűséget, e nyelvnek a mindenhol való jelenlétét, hogy veszélyt lát, ha például hiányzik a szlovák nyelvű felirat egy százéves emlékoszlopon. Úgy véli, hogy bármilyen nyelvi engedmény, bármilyen nyelvi egyenrangúsítás az egzisztenciális fenyegetését jelentené. Nos, a mai előadásomban ezeket a gondolatokat fejtegettem” – tájékoztatta portálunkat Szarka.

Kérdésünkre, hogy a nyelvi hatások és interetnikus kapcsolatok milyen hatást gyakorolnak a felvidéki magyarság asszimilációjára, Szarka László kifejtette: „Alapvetően itt egy asszimetrikus viszonyról beszélhetünk. Ma csak a szlovákiai magyarok fejében él Dél-Szlovákia. Az itteni szlovákok szempontjából Dél-Szlovákia közigazgatásilag nem létezik, a járásaink pedig vegyes nemzetiségűek. Valójában nem gondolták végig az, hogy ebben a többnyelvű térben, ahol romákkal, ruszinokkal és másokkal együtt élük, másfajta nyelvi rezsim működik, mint az ország más tájain. Itt mindenki bizonyos értelemben érti a másikat. Ma azt látjuk, amit a nyelvészek kódváltásként írnak le, hogy akár pár perces párbeszédben is többször váltanak szlovák illetve magyar nyelvű kódokat, s ez Dél-Szlovákiában egy autentikus nyelvváltozattá válik. Mindez az asszimiláció melegágya! Ebből következtetésként azt vonnám le, hogy pillanatnyilag a szlovákiai magyar nyelv térvesztése jórészt arra vezethető vissza, hogy ennek a nyelvnek nem alakul ki egy regionális státusza. Ez nem a jóakaratunkon múlik, hanem ez már nyelvi kompetencia kérdése. A dél-szlovákiai magyar lakosságú városok közül néhány megpróbálkozik azzal, hogy a rendeleteit magyar nyelvre fordítja, ehhez azonban nincs meg a közigazgatási nyelvünk. Sajnos, úgy tűnik, hogy nincs is arra szükség, mert az emberek megszokták, hogy a közigazgatási kifejezéseket szlovák nyelven használják. Annak, hogy Szlovákia időnként hajlandó magát multikulturális államként is megnevezni, kellene olyan lenyomatainak lenni, amelyek például Dél-Szlovákiában a kétnyelvűséget honorálnák. A kétnyelvűségnek ugyanis komoly értéke és hozadéka van. Emiatt az államigazgatás szintjén nyelvi pótlékokkal kellene jutalmazni a kétnyelvű polgárokat, akik gazdagítják az államot! Ha ez erénynek számítana, elindulhatna egy olyan fejlődés, amelyben többség és kisebbség egyaránt megbecsülné a másik nyelvet. E téren jó példával jár elöl Szlovénia, ahol honorálják a nyelvtudást. Az előrelépést szolgálhatná az elektronikus kormányzás bevezetése is. Még 15-20 évig azonban biztosan eltart, hogy a bankautomatákhoz hasonlóan az „e-kormányzásnál” a közigazgatás is többnyelvűvé válik. Mindenképpen fel kellene újra értékelni a két nyelv tudását úgy a többség, mint a kisebbség esetében!”.

Szabómihály Gizella a nyelvészeti szekcióban a szlovákiai magyar kisebbségi nyelvpolitika megjelenési formáiról tartott előadást. Szerinte az utóbbi időben nem torzult a felvidéki magyarok által használt nyelvezet, inkább az jellemző, hogy a szlovákiai magyarság beszéde nyelvjárás formát ölt, amelyben szlovák hatásokra megjelennek bizonyos kontaktusjelenségek. Továbbá a Magyarországon megjelenő nyelvújítások sem jutnak el hozzánk, így bizonyos mértékben régiesebb, archaikusabb az általunk használt nyelv, mint az anyaországban - véli Szabómihály Gizella.

"Nálunk megmaradtak olyan kifejezések, amelyek Magyarországon nem maradtak meg. De ezt nem nevezném problémának. Többet kellene foglalkozni inkább a nyelv állományával, így a magyar nyelv hivatali használatának a szélesebb körű elterjedésével! Akadnak ezen helyzet megváltoztatására irányuló pozitív kezdeményezések (pl.: törvényfordítások), amelyek azonban egymástól nagyon elszigeteltek. Hiányzik a koordinálás illetve egységesítés, egy olyan intézmény vagy testület, amely véleményt nyilvánítana és szabályozó tevékenységet folytatna! Zavarólag hat ugyanis a terminológiai változatosság. A megjelenő, ám egymástól különböző fordítások, szószedetek nyelvezetét végre egységessé kellene tenni. Ez lenne az egyik legfontosabb feladat!” – hangsúlyozta Szabómihály Gizella.

Pénteken „A nemzet nyelvei és történelmei“ témakörben Nagy Melinda és Vajda Barnabás irányításával folytatódott a történeti és nyelvészeti szekció tanácskozása. Délig a többi között előadások hangzanak el arról a vitáról, amelyet a turóci szlovák nemesség folytatott 1840-ben a hivatalos magyar nyelvet illetően, szó lesz a magyar nyelv helyzetéről az első Csehszlovák Köztársaságban, s beszélnek majd az 1948-1960-as évek magyar tannyelvű oktatásáról is. A záró vitába az előadókon kívül a hallgatóság is bekapcsolódhat.