A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd – Õsbemutató Komáromban
Benkő Géza saját bevallása szerint élvezi a szabadúszó színművész státuszt, aminek időnként az árnyoldalait is méltósággal viselte. „Tizenegy éve egyetlen színtársulat tagja sem vagyok, ám vendégművészként több színházzal szívesen együttműködöm. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebbe a tizenegy évbe beletartozik a bő másfél éves írországi és angliai tartózkodásom is, amikor pincérként dolgoztam. Mi tagadás, egy ideig munkanélküliként is nyilvántartottak, tehát a saját mini poklaimat is megjártam. Mindezek ellenére szintén mondom: senkivel sem cserélnék, mert élvezem a számomra pénzzel megfizethetetlen szabadságot. Nincs okom panaszkodni, hiszen sok színházi munka és filmsorozat is rám talált, egészséges vagyok és kétgyermekes apának is tudhatom magam“ – mondta el a Hírek.sk-nak.
Majd arról beszélt, hogy az utóbbi időben a kassai Thália Színház három darabjában játszik, továbbá a szarvasi szlovák nemzetiségi színház, a Cervinus Teátrum és a budapesti Vertigo Szlovák Színház egy-egy produkciójában kapott szerepet. A TV2 Jóban Rosszban című filmsorozatából már végleg kiszállt. Most pedig legnagyobb erőbedobással a szombati komáromi ősbemutatóra készül.
Portálunk kérdésére, hogy A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című derűs szomorújáték az ő felkérésére íródott-e, elmondta, korábbi Csak egy menet és A pokol tornácán című monodráma után mindenképpen szeretett volna eljátszani egy olyan egyszemélyes darabot, amely rólunk, felvidéki magyarokról szól. "Soóky Lászlót tavaly kértem meg arra, hogy írjon nekem egy ilyen darabot, amire nagy örömmel azonnal igent mondott. Közel két hónapja foglalkozom a művével, amelyben a szavakon kívül a csönd is beszédes erővel bír“.
Az elmesélt nyolc történet az ´50-es években, Sztálin halála, a kitelepítések, a deportálások, a magyarországi tótok betelepítése és az egységes földműves szövetkezetek megalakulása idején Búcs községben játszódik, de leképezhető a Felvidék bármely településére.
„Annak szövege saját megítélésem szerint zseniális és mélységesen emberi. Azért nem nevezzük monodrámának, mert nem egy klasszikus értelemben vett színdarab. A legtalálóbb műfaji meghatározása a derűs szomorújáték kifejezés. Az életben ugyanis mindig a saját hozzáállásunktól függ, hogy a derű vagy a ború oldaláról szemléljük-e a dolgokat. Az előadásba a keserű sorstragédiától a mókázáson át saját csöndjeinkig, lázadásainkig és beletörődéseinkig sok minden belefér. Hogy ki mit visz majd haza az egyórás előadásból: inkább a derűt vagy a borút, szombaton este kiderül“ – mondta a színművész.
Minden színész másként éli meg az egyszemélyes színjátszás előnyeit és hátrányait. Benkő Géza szerint a fő előnye az, hogy az egyszemélyes színjátszás és rendezés során valóban nagy a szabadsága, és senkivel sem kell konfliktushelyzetbe keverednie. A saját rendezői és színészi elképzeléseit viheti színpadra. Hátránya pedig az, hogy a próbafolyamat során mégis hiányzik némi konfrontáció, az esetleg eltérő, segítő-jobbító szándékú vélemény. "A dolog legnehezebb és legkönnyebb része is tehát ugyanaz, hogy a színpadi jelenlét során egyedül van az ember. Persze, az alkotómunkába besegít Varga Emese dramaturg, akivel sokat vitatkozunk a különféle megvalósítási lehetőségekről. Ez esetben a gyakori utazásom miatt szó sincs klasszikus próbafolyamatról. Azt is elárulom, hogy e mű kapcsán a bemutató előtti napon lépek először pódiumra. Emesével ugyanis eddig telefon és chat segítségével próbáltuk a darabot és beszéltük át a felmerülő problémákat, hiszen mostanában ritkán voltam Komáromban“.
Tehát miután a rendező fejében már összeállt az egész produkció, pénteken pódiumkésszé válik. „Mindig is a minimalizmus híve voltam, így felesleges díszletre és jelmezekre sincs szükségem. A közönséghez közeli pódiumon leszek, és nem akarok mást, mint átadni pár gondolatot a nézőknek. Sajnos, az emberek lassacskán leszoknak az egyszerűségről, ahelyett vizuális csodára, látványos-pergő dolgokra várnak! Nos, én csak csendes-elgondolkodtató, néha elszomorító vagy éppen mosolyt fakasztó mesélésben szeretném részesíteni őket. Bízva abban, hogy eközben sokan magukra ismernek, és majd úgy érzik: ez valóban rólunk szól, ez a miénk...“ – egészítette ki az elmondottakat Benkő Géza.
Kívülállóként azt gondolhatnánk, hogy az egyszemélyes darabokat kisebb, meghitt hangulatú térben érdemes eljátszani, ezért meglepő a szombati ősbemutató helyszínválasztása: az ugyanis a Tiszti Pavilon tágas, impozáns dísztermében lesz majd.
„Nos, nem nagyon válogathattam a helyszínek gazdag tárházából! Nem titok, hogy a Komáromi Jókai Színház terembérleti díjai számomra megfizethetetlenek. A városi művelődési központ színpada pedig túl nagynak bizonyulna az egyszemélyes előadáshoz. Varga Anna, a vmk igazgatónője azonban rendelkezésemre bocsátotta a számomra több szempontból is megfelelő Tiszti Pavilon dísztermét, amely esetében csak a tökéletes akusztika hiányolható. Azt leszámítva azonban nagyon csodálatos, méltó környezet egy felvidéki ősbemutatóhoz“ – mondta a színész-rendező.
Benkő Géza végül leszögezte: a parlamenti választások közeledtével egyik párt érdekében sem „szólal majd meg a beszédes csönd“, s az új produkciót – pártállásra való tekintet nélkül – mindnyájan a magunkénak érezhetjük.
„Ebben a darabban mélységesen emberi dolgokról szólunk, amelyeknek semmi közük sincs az aktuális politikához, tehát az valamiféle oázisnak számít majd a kampányidőszakban. Persze, a múltbeli történések jelenkorunkra vonatkozó áthallásai megtalálhatók az előadásban, amelyre belépőjegyek a helyszínen már 18 órától kaphatók lesznek. Még megjegyezném: esetleg egy később bemutatandó másik produkcióban szívesen állítanám majd pellengérre a hazai magyar és szlovák pártokat, hiszen azt több okból is megérdemelnék. Azt a darabot azonban előbb valakinek meg kellene írni...“ – zárta tájékoztatását a népszerű színművész.
