A művész barangolásait befelé járja
Nagy Judit végzős főiskolásként képalkotói irányból érkezve táblakép festői szándékkal közeledett a zománchoz, s kapcsolódott annak festőzománc ágához. Számára az a legfontosabb szakmai kérdés, hogy a szakrális technikával létrehozott mű miképpen „szól” ma.
Amikor tűzzománccal fest, tradicionális eljárással dolgozik, de nem a műfaj hagyományos elvárásai, kötöttségei mentén.
– Sokévi kísérletező munka során leltem rá arra a saját eszköztárra, amellyel szabadon újraformálhatom az anyagot a festészet és a grafika határmezsgyéjén – fogalmazta meg a technikához fűződő viszonyát a Szőnyben élő, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete révén az Észak-Komáromban is aktív művész.
Nagy Judit számára a zománc anyaghasználatának kérdésein túl a legfontosabb szakmai kérdés, hogyan tud a létrehozott mű a szakrális múltú technika nyelvén ma „szólni”.
– Nem önismétlőn, nem csupán hagyományápolóan, de ismerettel, tisztelettel a múltja iránt, tele eredetiséggel. Az ikonok világa után, a zománc műfajából adódó eszköztárral miként lehet a profán arcképeknek létjogosultsága? Hogyan jeleníthetők meg a hagyományos síkművészet szemléleten és képi konvenciókon túl tájelemek, az épített világ, emberi és társadalmi viszonylataink, kríziseink, veszélyeink, lehetőségeink kapcsolatai? Ezeknek a lehetőségeit keresi ő maga is Tüzekárium műhely galériájában, ahol a legtöbb időt tölti. Mint mondta, a zománcozás műhelyélet.
– Porokkal, szerszámokkal, olykor savakkal, kemencéből kipárolgó, belélegzett gázokkal, védőszemüveggel, köpönyeggel, égetővillával felszerelkezve. Télen hideg, nyáron meleg, asztal fölé hajoló, szemet igénybe vevő, sokórás finommechanikai munkálkodás a fémlemezen. S ebben a türelmet, precízséget sem nélkülöző, mégis nagyon szerethető folyamatban ügyelni kell arra, hogy el ne vigye a képet az anyagban rejlő szépség. Ami engem megragadott ebben, az az anyagminőség maga és a teljes metódus. A fizikai műhelymunkát igénylő lemezelőkészítéstől indulóan a festészeti eljárások gazdag lehetőségein át, az égetési tartományokkal való izgalmas kísérletezésig – vallja a művész.
Időnként persze találkozik azzal, hogy a zománc elfogadottsága szakmai és vásárlói körben is vitatott.
– Egyrészt műfaji határjellege miatt van ez. Sok esetben elmosódik a határ képző- vagy iparművészeti, népművészeti, netán kézműves megítélése miatt, s nem szívesen, vagy csak kevés zománcművészt vesznek soraikba a képzőművészeti galériák. A mai hazai zománcművész-társadalom még hordozza a kiművelt szakmai-művészi tudást. Ez a jeles kör azonban nem ifjodik kellő mértékben. A műfaj homályban marad, az emberek leginkább kézműves, vagy design ékszerek formájában ismerik a technikát. A magángalériákban, vásárokon felbukkanó zománcképek pedig gyakran elmaradnak szakmai, művészi felkészültségben, színvonalban. A vásárlói szándék így vagy egy gyenge kínálatból választ, vagy tétova marad, nem tudva pontosan mit is kellene meglátni az értékesnek mondott műfajban.
Nagy Judit megrendelésre is dolgozik. A sorozatként is értelmezhető misztikus alakjai, amelyek közvetlen természeti környezetünk és a transzcendens világ mezsgyéjén mozognak a képein, bőven túlmutatnak az egyszerűen megformált „dizájn tárgyak” horizontján.
– Számomra a zománcfestés megélhetési forrás is, mégsem tartom magam megélhetési művésznek. A munkák legnagyobbrészt belülről jövően születnek. Öröm számomra, amikor megtalálnak emberek, elidőznek a műhelyben, keresik a képek között, mi szólítja meg őket, hosszan nézik a feltáruló tartalmakat és közben valami történik belül. Ezekből a megélésekből, helyzetekből szép beszélgetések, jó visszatérések adódtak már. A saját műhelyemen kívül a vásárlók további négy magyarországi galériában találkozhatnak zománcképeimmel: Gödöllő – Monád Galéria, Szombathely – Ízisz Galéria, Veszprém – Óváros Art Galéria, Szolnok – Chiovini Galéria.
Ahogy Balogi Virág mondta Nagy Judit kiállításának megnyitóján, a művész barangolásait befelé járja.
Képei ecsettel felvitt színéletek és karctűvel kialakított vonalkultúrák együttállásából születnek.
Megjelent a Magyar7 2024/9.számában.
