A műtárgyak láthatatlan őrzői
A múzeumi világban számos olyan munka zajlik a háttérben, amely elengedhetetlen a kulturális örökség megőrzéséhez, mégis kevés figyelmet kap. Ilyen a műtárgykezelés is, amely biztosítja, hogy a gyűjtemények darabjai biztonságban, megfelelő körülmények között maradjanak fenn a jövő generációi számára. A műtárgykezelők gondoskodnak a restaurálásra szoruló tárgyakról, nyilvántartják a műalkotásokat, és odafigyelnek a tárolás, szállítás és kiállítás szigorú szabályaira. Ez a láthatatlan, de annál fontosabb munka biztosítja, hogy tárgyi emlékeink állagát megőrizzük és azok fizikai élettartamát megnöveljük.
Bevilagua Olga immár több mint 40 éve végzi a felvidéki kulturális örökség feltárására és megmentésére irányuló munkáját a Csallóközi Múzeumban. Vele beszélgetünk a műtárgykezelés mindennapi kihívásairól, szépségeiről és jelentőségéről.
A múzeumban komoly néprajzi, történelmi, biológiai, művészeti gyűjtemény van, amelyet részben a múzeum munkatársai gyűjtöttek össze, részben magánszemélyek ajándékozták a múzeum számára és kisebb részben megvásárolta őket a múzeum.
A gyűjtemény vezetése napjainkban is Olga feladatai közé tartozik.
Az állományvédelmi feladatok, mint a rozsdától való tisztítás, gombásodás elleni védelem, vagy a textíliák portalanítása időről időre visszatérő munkafázisok, hiszen ezek a tárgyak sérülékenyek, legyen szó egy gyapjú vállkendőről, tulipános ládáról, női bundáról, egy Somorjáról származó kiscsizmáról, vagy egy vászon alsóneműről a 19. századból – ismerteti a folyamatot Olga, hozzátéve, az, hogy egy-egy tárgy bekerülhet-e a gyűjteménybe egy szakértői bizottság döntése alapján történik. A felajánlott tárgyakat alapos vizsgálatnak vetik alá, majd dokumentálják őket mielőtt hivatalosan is a múzeum nyilvántartásába kerülnek.
A népi kultúra tárgyi értékei mellett iratanyagokat, fotóanyagokat, filmanyagokat, sőt ma már a nem túl divatos videókazettákat is gyűjtik, hogy ne vesszen el egy népzenei anyag, vagy egy videófelvétel, amelyen a nénik kását készítenek.
– Az én feladatom a nyilvántartásba vételezés, az iratkezelés és az előkészítés. A technikai része változott sokat a szakmának az elmúlt 20 év alatt, régen még hagyományos fényképezőgéppel készítettük a felvételeket, írógéppel írtuk a műtárgyleíró-kártyákat, így minden munkafázis tovább tartott. Ma már sokkal gyorsabb a fotózás és a katalogizálás folyamata is, amit egy központi adatbázisba rögzítünk, amelyet a pozsonyi Nemzeti Múzeum szakembereinek iránymutatása alapján vezetünk – foglalja össze a munkafolyamatokat Olga.
A Csallóközi Múzeum műtárgygyűjteménye közel 12 000 darabból áll, és sok kincset rejt, amely az intézmény hatvanéves fennállása alatt halmozódott fel és folyamatosan gyarapodott.
Az első időkben az akkori igazgató, Marczell Béla és kollégája még járták a vidéket, hogy a fellelhető népviseleti darabokat és tárgyakat összegyűjtsék. Az ilyen típusú értékmentés ma már nehezebb lenne és a gyűjtési körülmények is megváltoztak, azonban a jelenlegi munkatársak – élükön Nagy Iván igazgatóval – továbbra is elkötelezetten dolgoznak azon, hogy a gyűjtemény bővüljön, és a csallóközi régió kulturális öröksége megőrződjék a jövő generációi számára.
