A megunhatatlan Munkácsy, avagy egy világsiker története - KÉPEKKEL
Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából a budapesti Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállítást rendezett a művész tiszteletére. Több mint száz műalkotás – köztük olyanok, amelyeket még soha Magyarországon nem mutattak be –, archív fotó, dokumentum és kultusztárgy segíti a látogatót a leghíresebb magyar festő életének és életművének a megismerésében. A március végéig tartó kiállításnak külön érdekessége, hogy nemcsak a műveket szemlélteti, hanem megpróbál a festő sikerének hátterére is rávilágítani.
Munkácsy kora leghíresebb magyar festője volt, nemzetközi sikereihez óriásvásznai és a nagypolgárság világát megjelenítő szalonzsánerei egyaránt hozzájárultak. De az sem volt mellékes körülmény, hogy csaknem három évtizeden át Párizsban élt, és olyan emberek karolták fel, akik tudatosan törekedtek hírnevének megalapozására.
Munkácsy 1844-ben Lieb Mihály Leó néven látta meg a napvilágot, korán árvaságra jutott, és asztalosinasként kezdett dolgozni. Miután kiderült festői tehetsége, előbb Bécsben, majd Párizsban, Münchenben és Düsseldorfban folytatta tanulmányait. Hazatérésekor nevét szülővárosa után Munkácsyra magyarosította. 1867-ben a Nemzeti Múzeum megvásárolta a Vihar a pusztán című képét.1870-ben megkapta a párizsi Szalon aranyérmét Siralomház című művéért, ez hozta meg számára a hírnevet.1871-ben Párizsba költözött és ismert festővé vált. Nagy hatással voltak rá Gustave Courbet és Jean-Francois Millet képei. 1880 és 1895 között festette meg leghíresebb alkotását, a Krisztus-trilógiát. 1891-ben megbízták a Honfoglalás elkészítésével. Jellemző rá, hogy az alkotást alapos kutatómunka előzte meg, vázlatok egész sorát készítette el. Otthonosan mozgott a figurális kompozíciók, a portrék, a csendéletek és a tájképek világában is.
De 1878-ban Karl Sedelmeyer, a műkereskedő és mecénás megjelenése is komoly fordulatot jelentett Munkácsy életében, akivel festőnk 10 éves szerződést kötött munkái értékesítésére. Mecénása a Milton című képét – amellyel a párizsi világkiállításon aranyérmes lett – európai körútra vitte, de ő volt az is, aki Munkácsyt a kolosszálképek irányába terelte és európai, illetve amerikai utazását is megszervezte. Alkotásai így szinte teljes egészében külföldi vásárlókhoz kerültek, sok esetben amerikai magángyűjtőkhöz. Közismert a két nagy Krisztus-kép sorsa, ezeket John Wanamaker amerikai áruház-tulajdonos vásárolta meg, és 1989-ig a család philadelphiai nagyáruházában voltak kiállítva. A festmények csak a ’90-es években tértek haza, és a 2000-es évek második évtizedében kerültek magyar köztulajdonba.
Az első az Egy legenda születése – Az első sikerek című, és az Ásító inastól a Siralomház, a Rőzsehordó nő, az Éjjeli csavargók, a Köpülő asszony és a Zálogház című képeken át az új művészi hitvallást hirdető Műteremben című festményig mutatja be művészi termését. Az utóbbi már szalonképeinek előhírnöke, rajta pedig Munkácsy és felesége jelenik meg. Itt tekinthetők meg a Munkácsy-hagyatékban fennmaradt művészkellékek és kultusztárgyak is. Itt láthatjuk azokat a korabeli nyugati festményeket is, amelyek Munkácsy egy-egy híres képének előzményét vagy mintáját szolgáltatták. A Köpülő asszonyt Jean-François Millet Vajat köpülő fiatal nő című alkotása ihlette, a Zálogház pedig Ferdinand Heilbuth azonos című képét követte.
A harmadik egység a „Kolosszálképek” festője: A világhírű Munkácsy című. Itt a mester óriásképei, a Krisztus-trilógia, az épülő Országház számára festett Honfoglalás és a Kunsthistorisches Museum mennyezetképe, A reneszánsz apoteózisa kapott helyet. Az óriásképek nemcsak méretükkel, hanem egyetemes mondaniválójukkal is hatottak, ráadásul Sedelmeyer jóvoltából milliók nézhették meg utaztatásuk alkalmával. A Krisztus-trilógiának köszönhetően vált Munkácsy világhírű festővé. A mostani tárlatra két kolosszálkép érkezett: a trilógiából a Golgota a debreceni Déri Múzeumból, illetve a kései főmű, a Honfoglalás az Országházból. Az utóbbin a fehér ló mondája elevenedik meg. A reneszánsz apoteózisa a bécsi szépművészeti múzeum lépcsőházában található mennyezeti alkotás, és az olasz reneszánsz megdicsőülését jeleníti meg. A megbízást 1886-ban Ferenc József császár adta. Ez nem freskó, hiszen vászonra készült, 100 négyzetméternyi nagyságban. Vízszintes kifeszítése egy domború kupola illózióját kelti. Látható rajta többek között Veronése, Tiziáno, Leonardo, Raffaello, Michelangelo, sőt festőnk magát is ráfestette a jobb oldalra, a női aktmodellek mögé.
Az ötödik tematikai egység a Divatos, drága, festői: szalonképek és a Munkácsy-márka címet viseli és a párizsi szalonok világába vezet bennünket. A legtöbb szalonkép Pákh Imre, a híres Munkácsy-gyűjtő kollekciójában található, ezekből a mostani tárlaton is láthatunk egy gazdag válogatást. A Reggel a nyaralóban című például kifejezetten a kiállításra érkezett Amerikából. Ugyancsak ebben a teremben látható Liszt Ferenc portréja is. Korabeli méltatói azt írták erről az alkotásról, hogy ha Munkácsy csak ezt az egyetlen képet festette volna életében, akkor is világhírű lehetne.
Munkácsy Mihály élete utolsó éveit elborult elmével zárt intézetben töltötte. 1900. május 1-én, mindössze 57 évesen hunyt el Bonn mellett. A Műcsarnokban ravatalozták fel és május 9-én több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára a Fiumei úti temetőbe.
Megbecsültsége kapcsán csak annyit tegyünk hozzá, hogy számtalan tér, utca, iskola, múzeum viseli a nevét, és róla nevezték el a képzőművészeknek adható legrangosabb magyar állami díjat is.
Megjelent a Magyar7 2025/8. számában.
