A Magyar Nemzeti Múzeum megtervezője

Lacza Tihamér 2019. január 03., 14:25

Akik Budapesten turistaként sétálgatnak aligha tudják, de még az itt lakók közül is csak kevesen sejtik, hogy egyik-másik jeles épületnek ki volt a megálmodója és tervezője. Igaz, nem mindegyik őrzi eredeti alakját, hiszen a történelem viharos eseményei vagy a megváltozott társadalmi körülmények gyakran arra kényszerítik a későbbi korok döntéshozóit, hogy új stílusban felújítsák vagy átépítsék, de sok esetben akár le is rombolják azokat az épületeket, amelyeket annak idején olyan nagy gonddal és képzelőerővel létrehoztak.

Pollack Mihály (Than Mór festménye) Fotó: Archívum

A 19. század első évtizedében Pesten és Budán több kiváló embernek köszönhetően olyan nagyszabású építészeti és városrendezési munka kezdődött, amely alapjaiban megváltoztatta a magyar főváros jellegét és arculatát. Ebben a vállalkozásban meghatározó szerep jutott egy bécsi születésű, magyarrá lett építésznek, akinek a nevét ma egy budapesti tér és néhány vidéki oktatási intézmény viseli. Pollack Mihályról van szó, aki a reformkori Pest-Buda legnagyobb építésze volt.

A Sándor palota épülete Fotó: Archívum

1773. augusztus 30-án látta meg a napvilágot a császárvárosban. Édesapja, Josef Pollack és féltestvére, Leopold Pollack is építészek voltak, tőlük elsősorban az építészet gyakorlati mesterfogásait tanulta meg. 1792-1793-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémián elméleti ismereteket szerzett, ezeket aztán Leopold bátyja mellett csiszolgathatta Milánóban, ahol fivére a dóm építésén tevékenykedett. 1798-ban került Pestre, és négy évvel később hivatalosan is a város polgára lett. Kezdetben Krausz János mellett dolgozott, aki a Deák téri evangélikus templom építését vezette, de váratlanul elhunyt és a befejezés Pollack Mihályra maradt. Ez volt első pesti épülete, amely a későbbi évtizedekben több átalakításon is átment természetesen és végső formáját a reformkor másik jeles építészének, Hild Józsefnek (1789–1867) a tervei nyomán kapta meg, 1856-ban.

A Deák téri evangélikus templom ma Fotó: Archívum

Hogy Pest-Buda igazi európai rangú várossá alakulhatott a 19. század során, abban nagy érdemei vannak egy Habsburg főhercegnek, József nádornak (1776–1847), akit – egyedülálló módon – a magyarok őszintén a szívükbe zártak és az utókor „a legmagyarabb Habsburg” néven emlegette. Egyik kezdeményezője volt és a bécsi udvarnál kijárta az engedélyezését a Szépítő vagy Szépészeti Bizottmánynak, amely legfontosabb feladata az egységes városrendezés kidolgozása és átgondolt építészeti jellegének és stílusának megőrzése volt. 1809-től e bizottság építészeti tanácsadója Pollack Mihály volt, akinek a véleményére a nádor sokat adott és szinte minden javaslatát támogatta.

A Magyar Nemzeti Múzeum Fotó: Archívum

Nehéz volna hiánytalanul számba venni Pollack Mihály épületterveit és megvalósult létesítményeit. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is számos épület: palota, polgárház, nemesi kúria, középület, templom viseli keze nyomát. Ő volt a klasszicista stílus egyik meghonosítója Magyarországon. Ő már túllépett azon a szinten, hogy puszta építőmesterként tekintsenek rá, terveiben és alkotásaiban már egy vérbeli művész elképzelései öltöttek testet. A pest-budai épületek és utcák egyedi stílusjegyeket kaptak. Távolról sem tekinthetők a bécsi, a berlini vagy a párizsi előképek lenyomatainak. Ezt a stílust Lechner Jenő Budapest műemlékei c. könyvében „nádor- vagy palatinus-stílus”-nak nevezte el.

A Redoute egykori épülete Fotó: Archívum

De Pollack nemcsak az épületek külső arculatát tervezi meg, gondja van a belső terek kialakítására is. Ezek a megoldások a mai nézőt is ugyanúgy lenyűgözik, mint Pollack kortársait. Zádor Anna, a magyar klasszicista építészet egyik kiváló kutatója írja Pollack Mihály főművéről: „…szinte az egész korszak építészetéből kimagaslik a budapesti Nemzeti Múzeum, a hazai klasszicizmus legérettebb és máig kimagasló művészeti jelentőségű alkotása. Benne testesülnek meg e művészeti irány fő jellegzetességei, a pontos szimmetria, az antik, görög-római művészettől örökölt oszloprendek fontossága, az oszlopcsarnok mint a homlokzat kiemelt és ünnepélyes eleme. Egyúttal ez a csarnok jelenti az épület főtengelyét, amelynek két oldalán nemcsak a homlokzatok tagolása, hanem az alaprajzi elrendezés is teljes szimmetriát mutat. A belső kialakítás térrendszere is azonos, és ezzel teljesíti a nyugalom, a gondosan mérlegelt arányok, a klasszikus antikvitáson alapuló felfogás harmóniára törő kívánalmait. Pollack Mihály, az 1837-1846 között kivitelezett épület mestere, nemcsak a múzeumépület rendeltetéséből folyó követelményekkel számolt, azaz jól megközelíthető teremsort, az udvari oldalon végig futó folyosókat és más gyakorlati kívánalmak teljesülését biztosító megoldást alkotott itt, hanem a tudomány csarnokának szánt nemzeti emlék igényét is teljesítette. Ezt juttatja kifejezésre a lassan emelkedő lépcsőkön álló oszlopcsarnok, amelyen át a tágas előcsarnokba és a lapos boltozású kerek csarnokba lépünk. Ebből az eredetileg szobortárnak szánt kerek csarnokból indul a később gazdagon díszített lépcsőház a főemeletre. Itt Pantheon-ihletésű, kör alakú, felső világítású, finom falképzésű kerek terem fogadja a látogatót, nyitányként a belőle nyíló, ugyancsak felső világítású díszteremhez, amelynek finom színhatású stukkómárvány borítású falait szép arányú falpillérek tagolják. Az épület legfontosabb részét tehát ünnepélyesen alakított, reprezentatív termek foglalják el, egymást fokozó térhatással.”

József nádor (Barabás Miklós festménye) Fotó: Archívum

Pollack Mihály nevéhez olyan épületek kötődnek, mint az egykori Ludovica, amely jóval később, már 1994-ben a Magyar Természettudományi Múzeumnak adott otthont, jelenleg pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főépülete. Közreműködött a budai Sándor palota kivitelezésében is. Ez az épület a mindenkori magyar államfő rezidenciája és ismét helyet ad majd (ahogy 1867 és 1945 között már szolgált erre a célra) a magyar miniszterelnöknek is.

A sárospataki könyvtár belseje Fotó: Archívum

József nádor alcsúti kastélyénak portikusza Fotó: Archívum

Pártfogójának, József nádornak Alcsútra tervezett egy kastélyt, ennek ma már csak a portikusza áll, miután a második világháborúban súlyosan megrongálódott, berendezését és a romos falak nagy részét pedig a helybeliek „eltulajdonították”. A pesti Redout vagy Vigadó épülete is az ő tervei nyomán épült, de később az 1848/49-es szabadságharc idején bombatalálat érte és egy egész új épületet építettek a helyére. Ugyan ilyen sorsra jutott a Gellérthegyen a tervei alapján még 1815-ben átadott csillagvizsgáló is, amelynek avatásán három uralkodó jelent meg személyesen.

Fotó: Archívum

Több épületét a nagy pesti árvíz rongálta meg 1838-ban, ezeket és más épületeket is az ő vezérletével igyekeztek helyreállítani vagy újabbakkal pótolni. Ágoston fia is építész lett, közösen tervezték a József fiúárvaházat.

Pollack Mihály 1855. január 3-án hunyt el Tahitótfaluban, ahol élete utolsó éveiben lakott. Síremléke is itt található.

Képgalériánk:
Pollack Mihály síremléke Tahitótfaluban Fotó: Archívum

0 HOZZÁSZÓLÁS