A lőcsei fehér asszony című kiállítás három idősík párbeszédét hozza létre - KÉPEKKEL
A Jókai Mór-emlékév keretében, A lőcsei fehér asszony címmel, november 20-án újabb megtekintésre érdemes kiállítás nyílt a komáromi Kultúrpalotában. A Lőcsén működő Szlovák Nemzeti Múzeum – Szepesi Múzeumból kölcsönzött, Jan Hála és az ő lőcsei fehér asszonya című tárlatanyagot a Komáromban március 6-ig látható összeállítás kurátora és grafikai tervezője, Szabó Bodó Renáta, a Duna Menti Múzeum művészettörténésze további érdekességekkel egészítette ki.
A Komáromi Művészeti Alapiskola tehetséges diákja, Andrew Hanna (fuvola) és tanára, Fekete Éva (zongora) hangulatteremtő fellépése után Paterka Pál múzeumigazgató üdvözölte a jelenlevőket, köztük Keszegh Margitot, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökét, valamint Andruskó Imre Nyitra megyei és komáromi városi képviselőt.
A múzeumvezetés A lőcsei fehér asszony című anyag bemutatását pedig még a Szepesi Múzeum előző igazgatónőjével együtt tervezgette, és a terv végre valósággá vált. Hozzátette: a Lőcsén bemutatott összeállításból azonban bonyolult szervezési okokból, négy betléri festmény és két interaktív tábla hiányzik. “Azokat Szabó Bodó Renáta művészettörténészünk azonban másféle látnivalókkal pótolta, s nagyon tartalmas kiállítás született, amely múzeumpedagógiai foglalkozások, rendhagyó tanítási órák megtartására is alkalmas” – hangsúlyozta az igazgató.
Az egyik közismert Jókai-regény, A lőcsei fehér asszony főhőse, Korponay Jánosné, Garamszegi Géczy Julianna élő (Osgyán, 1680 körül – Győr, 1714. szeptember 25.), szépségéről híres, kalandos életű nő volt. A romantikus hősnő, akinek egy 1714-ben lefolytatottt felségárulási per őrizte meg nevét, igazi lélektani rejtélyt kínál. Ugyanis a Rákóczi-szabadságharc alatt hol önfeláldozó tetteket hajtott végre, hol pedig árulásával császári kézre játszotta Lőcse városát. A tárlatanyag őt mutatja be Jan Hála (Blatná, 1890 - Važec,1959) cseh származású, 1934-ben feleségével a Tátra-vidéken letelepedett festőművész, grafikus, könyvillusztrátor művein keresztül. Tudvalevő, hogy a nevezett regény első szlovák nyelvre fordított változatát Hála illusztrálta.
– szögezte le Szabó Bodó Renáta a megnyitó beszéde elején.
A kiállítás központi egységét Jan Hála monumentális, 106 lapból álló, Jókai Mór regényéhez készült illusztrációs ciklusa alkotja, amelyet a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szepesi Múzeumból kölcsönöztek.
“Hála a regény illusztrálására készülve nem csupán képzőművészként, hanem kutatóként is dolgozott: bejárta a regény helyszíneit, tanulmányozta a 17–18. század fordulójának viselettörténetét és ikonográfiai forrásait. Munkáját egyaránt formálta a barokk vizualitás, a népi kultúra ismerete, William Hogarth társaséleti kompozícióinak hatása és a korabeli arisztokrata képtárak tanulmányozása. Hála illusztrációi így egyszerre hitelesek és karakterteremtő erejűek: nem az idealizált „fehér asszonyt” ábrázolják, hanem egy élő, energikus, erős nőalakot, akinek mozdulataiban és tekintetében ott rejlik személyes tragédiája is” – tudtuk meg Renátától.
A tárlat második rétege a történeti kontextust vizsgálja: azt, hogyan alakult át Géczy Julianna alakja a 19. századi romantika és a nemzeti történetírás értelmezései nyomán.
A kiállítás harmadik egysége kortárs értelmezést kínál. Kovács Csonga Anikó képzőművész, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSzE) elnöke Identitás 2.0 című installációja a Juliannához tapadó értelmezési rétegeket vizsgálja. Megszokhattuk, hogy a művei rendszerint a női szerepek egymásra rakódását, a társadalmi elvárások rétegződését és az önazonosságért folytatott mindennapi küzdelmet vizsgálják, s ez most sincs másként.
“A mű nem csupán tematikájában, hanem anyaghasználatában is a női identitás sérülékenységét és sokrétegűségét vizsgálja. A könnyed geotextília tompa, világos árnyalata sajátos atmoszférát teremt: egyszerre kísérteties és lírai, mintha valamiféle időn túli jelenlét lenne jelen benne. Ez az anyagszerűség különösen erős párhuzamot kínál a „fehér asszony” alakjával, akit a legendák hol áttetsző szépségként, hol démonizált árnyékként jelenítettek meg. A lebegő textil felületein megjelenő feliratok – a „nemzetáruló”, a „vértanú”, a „ledér nőszemély” és a „szép fehér asszony” – így nem csupán vizuális elemek, hanem a női identitásra rárakódó, egymást fedő és egymást kioltó jelentések fátyolszerű rétegei. A mű nem a múlt lezárt történeteként, hanem a jelen gondolkodására is ható identitástörténeti jelenségként mutatja fel a fehér asszony alakját. Ez a kortárs olvasat rámutat arra, hogy a történeti szereplők nem csupán múltbeli cselekvőkként, hanem társadalmi projekciók hordozóiként is értelmezhetők” – magyarázta a kurátor.
Tehát kijelenthető az, hogy A lőcsei fehér asszony című kiállítás három idősík párbeszédét hozza létre: a 18. századi történeti valóságét, a 19. századi legendaképzését és a 21. századi kritikai újraolvasást.
“E dialogikus szerkezet nemcsak egy történelmi alak megértéséhez visz közelebb, hanem ahhoz is, hogyan működik kollektív emlékezetünk, miként formáljuk és alakítjuk újra múltunk szereplőit – különösen akkor, ha női sorsokról van szó, amelyek gyakran még inkább kiszolgáltatottak voltak a korabeli és utólagos értelmezéseknek” – fejtette ki végül, megköszönve a Szepesi Múzeum és a kiállítást létrehozó csapat munkáját, együttműködését is. Kifejezte reményét, hogy e kiállítás nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem új kérdéseket, új nézőpontokat és új megértési lehetőségeket is kínál a látogatóknak.
A kollekció 106 lapból áll: 76 tusrajz és 30 színezett tusrajz készült a regény 1957-es szlovák nyelvű kiadásához (Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry, Pozsony). Jan Hála életéről, művészetéről és kutatásairól, valamint a Hála család által aukcióra bocsátott illusztráció-sorozatról a komáromi kiállításon és az alsó képgalériánkban is sok érdekességeket olvashatnak.
