A komáromi operettkirály – emlékkiállítás a Kultúrpalotában - KÉPEKKEL

2020. október 22., 12:17
Nagy Miskó Ildikó

A Duna Menti Múzeum és a Lehár Ferenc Polgári Társulás együttműködésének köszönhetően Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester születésének 150. évfordulójához méltó emlékkiállítás nyílt a Kultúrpalotában. A komáromi operettkirály című tárlat a Mester szülővárosában a születésnapján indított Lehár Ferenc Emlékév programsorozatának keretében 2021. február 12-ig tekinthető meg, a járványügyi szigorítások idején legfeljebb hatfős csoportokban.

A lehári életutat bemutató kiállításról, amely létrejöttét a Nyitra Megyei Önkormányzat, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kultminor támogatta, Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója a Ma7.sk-nak elmondta:

A kiállítás keretében az intézményünkben őrzött Lehár-művek kottáit és a Mester emlékét többféleképpen éltető Lehár Ferenc Polgári Társulás által összegyűjtött Lehár-ereklyéket is kiállítottuk.

E társulással együtt pozsonyi és magyarországi színházaktól pedig pár olyan már nem használt kosztümöt szereztünk, amelyeket a szereplők az egyes Lehár-művekben viseltek, s azokat is közszemlére bocsátottuk. A tárlatanyag összeállítása elsősorban Klemen Teréziának, e társulás elnökének és két múzeumi szakemberünknek, Vanya Péternek és Galo Vilmosnak köszönhető“.

Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Az emlékkiállítás megnyitójához a Klemen Terézia és Margitay Zoltán által írt Az operettkirály – Lehár Ferenc életútja című új könyv bemutatója, rövid kultúrműsor és a zeneszerző szobrának megkoszorúzása is párosult volna, de azokra majd csak a járványügyi helyzet enyhülése után kerülhet sor.

A tárlat nívóját, amely a későbbiekben talán majd rendhagyó tanítási óráknak is helyet adhat, eddig sosem vagy csak ritkán publikált fotók és a Lehár által 1938-ban dedikált kották is emelik.

A kétnyelvű panelek szövegeinek végigolvasása közben sok érdekes részletet is megtudhatunk Lehár életéről és munkásságáról. Viszontlárhatjuk őt párhónapos csecsemőként az édesanyja karjában és hajdani karmesterként is, valamint a jelenlegi Lehár-parkban állt, majd 1970-ben lebontott szülőházát és az azon elhelyezett márványtáblát, amely az 1940-ben készített csak magyar nyelvű tábla helyett 1958-ban készült. Az Emil Venkov pozsonyi szobrászművész által a Lehár-parkba készített és 1980. június 5-én felavatott bronzszobrának makettjét is kiállították.

A komáromi operettkirály – emlékkiállítás a Kultúrpalotában
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Lehár kézírásával is szembesülünk egy 1939-ben sajátkezűleg írt képeslap jóvoltából, amelyet Párizsból Kassára küldött. Megismerkedhetünk a felmenőivel és más hozzátatozóival. Időutazhatunk a hangulatos korabeli Komáromba, ahol a Zenepavilonnal rendelkező Anglia-parkban vasárnaponként a katonazenekar szolgáltatott térzenét. A Hadtörténeti Múzeum anyagából egy 1880/90-ből származó, eredeti katonazenekari karnagyi bot és egyenruha is hozzájárul a monarchiabeli hangulat felidézéséhez.

Bár a saját használati tárgyai nem szemrevételezhetők, ám egy stilizált dolgozószoba segít elképzelni az eredetit és annak berendezését.

Egy régi fotón pedig Kálmán Imre 60. születésnapját ünnepelte jeles zeneszerző-társával és további barátaikkal. Nem hiányozhat a munkásságát több nyelven bemutató szakirodalom-válogatás, az operettjei bemutatóira invitáló pár színházi plakát és a Lehár Ferenc PT tevékenységétt elénk táró összefoglaló sem.

A komáromi operettkirály – emlékkiállítás a Kultúrpalotában
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó
Ki volt Lehár Ferenc?

Lehár Ferenc 1870. április 30-án született Komáromban. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára.

Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit.

A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát. Az ausztriai Bad Ischlben 1948. október 24-én álmában érte őt a halál, s az ottani családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

A komáromi operettkirály – emlékkiállítás a Kultúrpalotában
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó