A kő metamorfózisa – egy rendkívüli tehetség emlékére
Fadrusz János a dualizmus korának egyik legnagyobb szobrásza volt, igazi őstehetség. 1858. szeptember 2-án született Pozsonyban, egy szegény zsellércsaládban, majd lakatosinas lett, de kiskorától tudta, érezte, többre hivatott.
„Apám szöllőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsonyban lakatosinas meg lakatos legény. Jártam több helyütt. Voltam Prágában úszómester, fafaragó Zay-Ugrócon, Bécsben szobrászsegéd – és leszek valamikor magyar művész, ha megsegít az Isten és olyant csinálok, amivel Budapestre is bekukkanhatok” – jelentette ki 1893-ban, amikor Krisztusával az ezerforintos nagydíjat megnyerte.
És rendkívüli tehetsége, a szívós munka és a kitartás meg is hozta számára a sikert: Fadrusz János a 19. század magyar történeti szobrászatának egyik legnagyobb alakja lett, számos remekmű megalkotója. Mára mégis méltatlanul elfeledett. Keveset tudunk róla, mi, pozsonyiak is. Pedig olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a pozsonyi Mária Terézia-emlékmű (Pozsony e legszebb szobra, amely egykor a koronázási domb helyén állt, ma már nem létezik, mert a cseh legionáriusok lerombolták), a kolozsvári Mátyás-szobor vagy a Wesselényi-emlékmű Zilahon.
Bár Fadrusz művészetének jelentőségéhez nem fér kétség, a híres szobrászművész kalandos életének és gazdag munkásságának irodalmi feldolgozására eddig nem sokan vállalkoztak – ráadásul a múlt században íródott ilyen tematikájú alkotások mára szinte elérhetetlenek a közönséges halandó számára. Ezért aztán rendkívül nagy jelentőséggel bír a szobrászművész portréjának és a századvégi Pozsony virágzó kulturális életének bemutatására vállalkozó, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás kiadásában nemrégiben megjelent monográfia. Hornyák István Fadrusz életútját követi nyomon A kő metamorfózisa című művében a tanonckortól egészen az országos hírnévig, mindemellett egyfajta tiszteletadás is a neves szobrászművész emléke előtt.
– fogalmazott lapunknak Hornyák István hozzátéve, ez aztán felkeltette az érdeklődését, és elkezdte mélyebben tanulmányozni Fadrusz életútját és művészetét.
– mondta.
A könyv tulajdonképpen egy életrajzi regény némi irodalmi fikcióval fűszerezve.
"Tudatosan kevertem az életrajzi adatok közé fikciót is, amit azért igyekeztem úgy használni, hogy az ne legyen zavaró vagy elképzelhetetlen. A felvidéki olvasónak leginkább talán az ötlik a szemébe, hogy Fábry Zoltánt is belevittem a regénybe – Zolikaként, ami abszolút fikció, de nem lehetetlen" – mondta a szerző hozzáfűzve, Fábry hatéves volt, amikor Fadrusz Stószfürdőbe ment a tüdőbaját gyógyítani, így akár valóban találkozhattak és szóba is elegyedhettek volna.
Ugyanígy a magánéletével kapcsolatos részekben is vannak hasonló „játékok a szavakkal”.
– mondta Hornyák István. Fadrusznak a korabeli sajtóban megjelent számos nyilatkozatából, valamint a halála után megjelent visszaemlékezésekből vagy a „dráginkójának” írt, illetve tőle kapott több száz levélből sok-sok ismeret fellelhető volt.
A regényes életrajz címe is érdekes, tulajdonképpen szimbolikus jelentésű. Amellett ugyanis, hogy a szobrász keze által a márványnak szoborrá való átváltozását szimbolizálja, a lakatosinasból elismert szobrászművésszé lett Fadrusz átváltozásait is szemlélteti.
– tette hozzá a szerző.
Mint mondta, akit komolyabban érdekel Fadrusz élete, a könyvvel kapcsolatos legnagyobb meglepetés bárki számára a Szlovák Nemzeti Galéria levéltárában megtalálható sok levél lehet, amelyeknek a története is eléggé regényes.
– mondta a szerző. A Szontágh család az 1960-as évek közepén a galériának adományozta a leveleket, s bár hozzáférhetőek, kutatómunka alapjául eddig nem nagyon szolgáltak.
"Az is igaz, hogy többnyire szerelmes levelekről van szó, de akad köztük olyan is, amelyből megtudhatunk valamit a kor művészetéről, művészetpolitikájáról is" – tette hozzá Hornyák István.
Ezért is viselte nehezen, hogy az Erzsébet-szobor pályázatát nem ő nyerte meg. A lelki trauma nagyon megterhelte a fiatal korától tüdőbajban szenvedő, legyengült szervezetét– tette hozzá a szerző, akivel a pozsonyi karácsonyi könyvvásáron is találkozhatnak az érdeklődők, ugyanis a könyvét ott dedikálja majd.
Fadrusz kétségkívül nagy művész volt, a szobrászat klasszikus hagyományait őrző monumentális alkotásai mind erről tanúskodnak. Alig 45 évet adott neki a Teremtő, s bár megélt nagy sikereket is, ki tudja, mi mindent alkothatott volna még az utókor örömére, ha másként alakul az élete.
Megjelent a MAGYAR7 48. számában.
