A fotóművészet szolgálatában
Nem sokat tudtam Mai Manóról, s csak akkor kezdtem érdeklődni iránta, amikor egykori házában állították ki Frida Kahlo fényképgyűjteményének 216 darabját, amit feltétlenül látni szerettem volna. Mai Manó egykori Nagymező utcai otthona jobban elbűvölt, mint maga a kiállítás. Aki jól ismeri Budapestet, az valószínűleg tudja, hogy ebben az utcában található az Operettszínház, a Thália és a Radnóti Színház, továbbá a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, tehát a kultúra fellegvárában vagyunk. Mai Manó házával szemben az Operettszínház épülete áll, előtte híres művészeink lábnyomai láthatók, míg közvetlen szomszédunk a Thália Színház.
Az 1855-ben született May Emmanuel, azaz Mai Manó császári és királyi udvari fényképész, szakíró, a gyermekfényképezés jeles magyarországi képviselője A Fény című lap alapítója és főszerkesztője volt. Apja orvos- és bölcsészdoktorként tevékenykedett Budán, könyvtárából nőtt ki a Mai Henrik és Fiai Orvosi Könyvkiadó. Manó 14 évesen került kapcsolatba a fényképészettel, fényképészinas lett Budapesten, majd két évig Grazban tanulta a mesterséget. 1878-tól önálló fényképészként dolgozott Budapesten. 1885-ben már segédjei is lettek. Korai, riportszerű felvételeinek egy része fennmaradt, 1889-ből például egy tüntetésről, 1894-ből Kossuth temetéséről, de készített portrét Kossuthról, Bartók Béláról, Ferenc József császárról és Baross Gábor miniszterről is.
Mai Manó kezdeményezte a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének létrehozását. 1894-ben megépíttette azt az épületet, amely ma a Nagymező utca 20. szám alatt áll, és ez volt a Mai család otthona.
Mai Manó a milleniumi kiállításon királyi elismerésben és állami ezüstéremben részesült, a párizsi világkiállításon pedig aranyéremmel ismerték el. Hosszas szenvedés után 1917-ben hunyt el. Műterme 1931-ig működött Artúr fia jóvoltából.
A kívülről háromemeletesnek tűnő ház nyolc bejárható szintet rejt. Az utcai szárnyban alakították ki a műtermeket és a család lakását, az udvari részben bérlakások kaptak helyet. A kapun belépve terazzo padlóburkolat és a lépcsőház falain az egykori kirakatszekrények fogadják az érkezőt. Egykor a gipszstukkók alatti üvegvitrinekben Mai Manó legszebb fotográfiáival reklámozták a mester munkáit.
A félemeleti galériába kovácsoltvas korláttal ellátott márványlépcső vezet. A galéria mellesleg 1995-től kisgalériaként és könyvesboltként működik, és már kétszer is elnyerte a Magyarországon élő külföldi újságírók szavazásán A főváros legjobb galériája címet.
Innen egy keskeny lépcsőn jutunk fel Mai Manó egykori irodájába. Itt fogadták a fényképészmester alkalmazottai a vendégeket, és beszélték meg velük a fotók részleteit. Itt található a család három lakószobája, ezek ma kiállítótermek.
A volt irodából vezet lépcső a második emeleti fogadóterembe, a teret Róth Miksa gyönyörű festett ablaküvegei keretezik. A terem lábazatát díszes faburkolat, a falakat puttófejes stukkók díszítik. Ebben az elegáns szalonban találkozott először a megrendelő a fotográfussal. A szalonhoz toalett szobák tartoztak, ahol a vendégek elvégezhették magukon az utolsó simításokat.
Ezután léptek be az épület legszebb részébe, az ún. napfényműterembe, amely méretéből adódóan csoportképek készítésére is alkalmas volt. A fény az üvegezett zárt erkélyen keresztül jutott be a terembe. A műterem két falán a freskók a fényképek háttereként is szolgáltak. A bal sarokból vezet egy lépcső a könyvtár irányába, illetve a tetőtérre, ahol a munkaszobák kaptak helyet. A műszaki háttér tehát rejtve maradt a megrendelők előtt.
Kincses Károly muzeológus szerint „a díszes épület elsődleges célja az elhitetés, a fényképezendő személyben az illúzió felkeltése és folyamatos fenntartása volt, mely szerint ő nem azonos hétköznapi önmagával, ő több, jobb, okosabb, szebb, gazdagabb, jobbravaló, stb., mint az a hét többi, nem fénykép készíttetésre felhasznált napjain róla látszik.“
Megjelent a Magyar7 2025/24. számában.
