„A fotó a fényképész fejében születik...” - Asztalos Árpád kiállítása a komáromi Zichy-palotában
A többszörös díjazott, komáromi Helios Fotóklub egyik tehetséges tagja, a Naszvadon élő-alkotó Asztalos Árpád fotográfus Leltár című önálló kiállítása nyílt meg április 5-én a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli részlegén. Érdemes megtekinteni a 38 alkotásából álló, változatos tematikájú tárlatanyagot, amelynek június 21-ig ad helyet a hangulatos, emeleti folyosógaléria.
A sok érdeklődőt vonzó megnyitó ünnepségen Kopják Angelika, a Helios Fotóklub alelnöke magyar, Jana Mačicová pedig szlovák nyelven mutatta be Asztalos Árpádot, méltatva az eddigi munkásságát. A 2023-ban a 70. életjubileumát remélhetőleg még bővebb tárlatanyaggal ünneplő fotográfus gyermekkorát Naszvadon töltötte, 1972-ben pedig a Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett. Már 15 éves kora óta önállóan dolgozott édesapja sötétkamrájában, kezdetben családi fotókat készített, s az iskolai kirándulások emlékezetes pillanatait örökítette meg. Más elfoglaltságai mellett évekbe telt a korabeli technika elsajátítása, ám az idő alatt visszavonhatatlanul elcsábította őt a fotó varázslata. A fényképezéssel komolyabban, félprofiként 1977-től foglalkozik: kezdetben autodidakta módon, folyóiratok és szakkönyvek garmadából gyarapította a vonatkozó ismereteit.
Miután a 80-as évek elején a családjával Szímőre költözött, az érsekújvári Hexagon Fotóklubban fejtett ki aktív tevékenységet, s a képei klubkiállításokon voltak láthatók. Élt a lehetőséggel, hogy 1988-ban sikeresen elvégezze a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti József Attila Szabadegyetemén megszervezett A szép fénykép készítése elnevezésű kollégiumot.
A 90-es évek elején az élete komoly fordulóponthoz ért: feladva az addigi munkáját, hivatásául választotta az addigi hobbiját: a fotózást, s műtermet nyitott Tardoskedden. Az önálló vállalkozása fő profilja az esküvők és a közéleti események fotózása, illetve az iskolai portrék készítése lett. Közben a saját szakmai fejlődését a Cseh Fotográfusok Szövetsége által szervezett szemináriumokon, majd a poprádi Fotográfia Háza által szervezett tanfolyamokon biztosította. Ő annak a nemzedéknek a tagja, amely a „fényírást“ még az analóg fotózással és eljárásokkal kezdte, később azonban elsajátította a digitális fotózás és utómunkák kulisszatitkait is. Kapcsolatban van a salgótarjáni megyei fotóklubbal, melynek tiszteletbeli tagja, s korábban tagja volt a Magyar Fotóművészek Világszövetségének is. Immár 17. éve a komáromi Helios Fotóklub tagságát erősíti. Rendszeres résztvevője a klubkiállításoknak, egyéni tárlataa pedig eddig Szímőn és Komáromban volt, de szívesen tesz eleget további meghívásoknak is.
Az alkotó a „Zichyben“ megnyílt, Leltár című tárlatát ekképp jellemezte: „Nem kiállításra dolgozó fotós vagyok. Nem köteleztem el magam semmilyen zsáner mellett, nem követem az aktuális művészeti trendeket, de az emberábrázolás és a természetfotó áll hozzám a legközelebb”. Hozzátette: a kiállításra szánt művei kiválogatásához azzal az igyekezettel fogott hozzá, hogy egyfajta leltárt készítsen, amire majd határkőként tekinthet vissza. Ezt ugyanúgy teszi, ahogy sok idősödő ember rendezi az emlékeit, kedves tárgyait...
A kétnyelvű méltatást a fotográfus unokájának, Asztalos Emmának fülbemászó zongorajátéka színesítette. Végül a jelenlevők hosszasan időztek a „beszédes“, mutatós fotók között. Vannak, amelyekről egy-egy kedvenc művészünk, Balázs Fecó, Mága Zoltán, Nagy Feró, Korpás Éva, Lakatos Róbert... tekint le ránk, míg a továbbiak segítségével hangulatosan megvilágított utcákon, épületek tövében vagy a sokszínű természetben találjuk magunkat. Végül Asztalos Árpád a Ma7-nek a saját ars poeticáját is elárulta: „A fotó a fényképész fejében születik, a papírfotó csak annak sikeresebb vagy kevésbé sikeres másolata. Az a fotós, aki műfényt használ, tanuljon a természettől (Istentől), ugyanis az adja a legcsodálatosabb fényeket!”.
