A festő és modelljei - Renoir-kiállítás a Szépművészetiben - KÉPEKKEL

Alig fejeződött be a nagysikerű Csontváry-kiállítás, máris újabb ikonikus festőnek, Renoirnak, a „a boldogság festőjének” életművéből szemezgethetünk a Hősök terén álló Szépművészeti Múzeumban. Ez az első nagyszabású, az impresszionista mester egész életművét átfogó tárlat Magyarországon, amely szeptember 21-én nyílt meg és január 7-éig látogatható.

Állítólag minden a Fekvő női akt című képpel kezdődött, amely már 1903-ban látható volt Magyarországon, de csak 2019-ben sikerült azt megvásárolnia a Szépművészeti Múzeumnak. A Fekvő akt két párdarabját a párizsi Musée d’Orsay és a Musée del’Orangerie őrzi, innen származik a múzeum kiállításának ötlete: először egy térben bemutatni a három festményt.

1841. február 25-én látta meg a napvilágot, hároméves volt, amikor szüleivel Párizsba költözött. Mivel szívesen rajzolt, 1854-től porcelánfestő-tanonc lett, és díszítő festőként dolgozott. 21 évesen végleg a festészet mellett kötelezte el magát. Első alkalommal hét képét mutatta be a festők, szobrászok és metszők szövetkezeti és névtelen egyesülete kiállításon, akiket impresszionistáknak gúnyoltak. Ez a stílusirányzat a pillanatnyi benyomások, a változó fény- és színhatások rögzítésére irányul, és a festői spontaneitást hirdeti.

1880-ban ismerte meg későbbi feleségét, Aline Charigot, akivel 1881-ben együtt utazott Itáliába. Az utazás sorsdöntőnek bizonyult a festő pályafutásában, hiszen ezt követően Renoir az impresszionizmus helyett Raffaello, Tiziano, Peter Paul Rubens stb. művészete felé fordult. 1883-ban tartották Renoir első retrospektív kiállítását.

Műveivel 1887-ben részt vett Georges Petit nemzetközi kiállításán, a francia állam pedig megvásárolta a Fiatal lányok a zongoránál című festményét. 1894-ben csatlakozott a családjához dajkaként felesége rokona, Gabrielle Renard, aki később a művész modellje lett.

1896-ban a család új házat és birtokot vásárolt, ám a következő évben Renoir végzetes kerékpárbalesetben eltörte a jobb karját. Ekkortól reumás ízületi gyulladásban szenvedett, keze deformálódott, és élete végén már úgy dolgozott, hogy a kezéhez hozzákötözte az ecseteket.

1908-ban rendezték első egyéni kiállítását New Yorkban. 1910-ben kerekesszékbe kényszerült, majd 5 évvel később elveszítette feleségét. Ő maga 1919-ben Nizzában halt meg tüdőtágulatban.

Renoir nagyszabású magyarországi kiállítása a mester figurális festészetét állítja a középpontba. A művészetet az élet egyik legnagyobb vigaszának tartotta, képein is ezt a látásmódot igyekezett tükrözni. Bár életművének jelentős része nem az impresszionizmus jegyében született,  mégis a leghíresebb impresszionista festők között tartják őt számon. A most bemutatott,  több mint húsz közgyűjtemény anyagából származó hetven – köztük a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő csaknem harminc – Renoir-festménynek köszönhetően betekinthetünk a pálya minden szakaszába.

Palettája élete legnehezebb időszakában sem sötétült el. Újító festő volt, aki felnézett a nagy elődökre. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes kapcsolatot, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását tükrözte.

A kiállítás Renoir kevés önarcképeinek egyikével indít. Portréin felbukkannak egyrészt művésztársai és azok hozzátartozói, (mint Frédéric Bazille, Claude Monet, Madame Monet és William Sisley), másrészt a korabeli párizsi és európai társasági élet számos ismert alakja Jeanne Samary színésznőtől Richard Wagnerig.

A táj- és életképek szekciója az impresszionizmus kibontakozását követi nyomon Renoir vásznain. A festő érdeklődésének középpontjában a modern élet szépségein, a társasági élet jelenetein túl a fényhatások újszerű megragadása állt. Plein-air festőnek tartotta magát.

Gyermekei születésével az anyaság, a családi élet, a gyermekportrék, az otthon nyugalma és meghittsége vált kedvelt témájává. Az impresszionizmus egyik emblematikus képe A hinta. A kép nagyszerűsége elsősorban a napfény által életre keltett színekben keresendő. A Vidéki tánc című képén a művész későbbi felesége látható, és ezzel az alkotással reklámozzák a budapesti kiállítást.

Az Ebéd után című vásznán a művész úgy örökítette meg saját bátyját két nő társaságában, hogy szinte invitálják a nézőt is az asztalukhoz. Az Anyaság című alkotása élettársát és első gyermeküket ábrázolja.

Külön egységben láthatók Renoir aktjai. A Szépművészeti Múzeum négy évvel ezelőtt 3,5 milliárd forintért megvásárolta a Fekvő női akt egyik darabját. A kiállításra két párja is megérkezett Franciaországból, így most együtt láthatók.

Az 1919-ben befejezett Fürdőzők Renoir utolsó jelentős műve. Az életmű összegzésének is tekinthető festményen a mester hosszan dolgozott, és az alkotásban a női test iránti rajongását és a festés örömét ünnepelte. Matisse szerint ez a legszebb kép, amit valaha festettek. Az életmű végpontjának tekinthető művet a festő halála után fiai a francia államnak ajándékozták.

Megjelent a Magyar7 hetilap 47. számában.