A felvidéki magyarok kálváriájáról a magyar közmédiában
1946. február 27-én egy diszkriminatív kisebbségpolitikai eszközökkel kikényszerített csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény született. A szerződés aláírása után nem sokkal pedig elindult az első, emberekkel teli marhavagon a tisztán magyarlakta csehszlovákiai területekről, Magyarországra.
A felvidéki magyarok második világháborút követő kálváriájáról, a kitelepítésekről és deportálásokról emlékeztek meg Révkomáromban. A református templomban Fazekas László püspök végezte az igehirdetés szolgálatát, a nézők a szertartásba vasárnap kapcsolódhatnak be (február 28., Duna World 13.20). „Több tízezer ember kitelepítését szervezték meg, hogy azoknak a helyére olyanokat hozzanak, akik magukat szlováknak vallják – emlékezik a felvidéki magyarság nehéz napjaira a főpásztor. - Nagyon zavaros időszak volt, s kitervelői nem is tudták először, hogy hogyan fogjanak neki, de egy céljuk volt: Csehszlovákiát homogén országgá tenni.”
Ezt követően láthatják a nézők Egy tollvonás egy nép sorsa címmel Bartók Csaba kétrészes dokumentumfilmjét. A kordokumentum szintén a csehszlovák-magyar lakosságcserének állít emléket. A történet a Kassa–vidéki járásban található Perényben kezdődik, ahonnan a lakosság 75%- át telepítették ki. A film legnagyobb eredménye, hogy az alkotóknak „utolsó percekben“ sikerült még tanúkkal igazolni a szégyenteljes kort, a gyászos hónapokat, amely alatt közel 100 ezer felvidéki magyart Magyarországra telepítettek, és megközelítőleg 40 ezer honfitársunkat Csehországba deportáltak, adtak el „rabszolgának” (Duna World 14.20, 15.25).
A megemlékezéssel összhangban Dunaszerdahelyen tartotta kihelyezett ülését a Kós Károly Kollégium, az MTVA külhoni magyar médiaműhelyeket támogató testülete. A február 24-ei összejövetelen részt vettek a közmédia felvidéki tudósítói, s a tanácskozáson felszólalt A. Szabó László, a város alpolgármestere is.
