A fáraók alkonya Párizsban
PÁRIZS. A fáraók korának alkonya is remekműveket produkált – győződhet meg a látogató a párizsi Haussmann-körúton lévő Jacquemart-André múzeumban, ahol július 23-ig tekinthető meg ennek a politikailag dekadens, de művészetileg változatos évezrednek megannyi alkotása.
A XVIII. századi stílusú palota félkörívű nagytermében Nahtorheb főpap három szobra fogadja a vendégeket: az első a Louvre-ból, a második a British Museumból, a harmadik egy magángyűjteményből való. Ahhoz képes, hogy nem isten- vagy királyfigurák, elképesztő méretűek. Az anatómiai részletek kidolgozottsága is rendkívüli, ahogy az is, hogy „ikrekről“ van szó.
„Azt hittük, hogy Egyiptom csak az egyedi darabokat kedvelte, itt viszont sorozatról, vagyis egy műhely produkciójáról van szó” – mondta el a Le Figarónak Olivier Perdu, a College de France egyiptomi tanszékének tanára, az igen eredeti koncepciójú kiállítás biztosa. A bemutatott anyag csak a fáraók késői korszakát jeleníti meg.
Az ókori Egyiptom utolsó évezredének rossz híre volt, a korábbi korszakhoz képest hanyatlónak tartották. A Párizsban látható kiállítás viszont azt bizonyítja, hogy számos területen virágzó kultúrája volt ennek az időszaknak is. „Kétségtelen persze, hogy akkortájt a Nílus két partján zavarok, inváziók követték egymást, és később sokan látták úgy, hogy a politikailag meggyengült Egyiptom többé nem hozott létre remekműveket. Ez azonban olyan tévhit, amely a leletek hibás keltezésén alapul, és azzal is magyarázható, hogy a történelemkönyvekben sok mindent összekevertek. Valójában figyelemre méltó csúcsok is születtek, különösen a XXVI. és a XXX. dinasztia idején” – fejtette ki a lapnak Olivier Le Perdu.
A kiállítás anyagát hat téma köré csoportosították: templomok, arcok, temetési kellékek, a női ideál, királyok és végül: istenek. Mindegyik rész rendkívüli stílusbeli változatosságot, továbbá hosszú és mély esztétikai fejlődést mutat. A test, illetve az arc ábrázolása mind realistábbá vált, különösen a ptolemaioszi korban. Egyes szobrok békés nyugalmat sugároznak, mások mosolyognak. Az életkort is jelzik egyes figurák, a bőr kevésbé feszes. „De továbbra sem a romlást mutatják, az öregedés jeleit a bölcsesség kifejezéseként lehet értékelni” – fűzte hozzá a kiállítás biztosa.
A tucatnyi köz- és magángyűjteményből, Európából és Amerikából érkezett anyagban a legrégibb tárgy egy papirusz, amely valahol egy Halottak könyvének része volt, a XXI. dinasztia (i. e. 1077-i.e 943) idején keletkezett. A „legfiatalabb” egy Kleopátra korában (i.e 69- i.e 30), a római uralom hajnalán született dombormű. A kiállított tárgyak egyötöde ezúttal először került a nagyközönség elé.
Kiemelkedik közülük egy Berlinből érkezett, rendkívüli realizmust sugárzó, zöld kőzetből faragott fej - mintha a Tízparancsolat című film Yul Brinnere ihlette volna, bár nem II. Ramszeszt jeleníti meg, mint az amerikai filmszínész. A New York-i Metropolitan múzeum kincse az Ámon: ez a színaranyból készült istenszobrocska a maga nemében a legnagyobb, amelyet Egyiptomban valaha is találtak.
Ugyanaz az anyaga egy még finomabban cizellált miniatűr istenszobornak, amely a kosfejű Herisefet jeleníti meg és Bostonból került a párizsi kiállításra.
Ismét csak a Metropolitanból kölcsönöztek egy női ezüstfigurát a XXVI. dinasztia idejéből, amelyet csak ékszerei öltöztetnek. Vetélytársa lehet a British Museumból érkezett Básztet, az öröm és a vigasság macskafejű istennője, aki orrkarikát és fülbevalót visel: ez a bronzszobor a Le Figaro szerint talán a kiállítás legszebb darabja. Az Egyiptomról szóló kiadványok gyűjtői számára érdekes lehet A fáraók alkonya című 240 oldalas katalógus.
„Azt hittük, hogy Egyiptom csak az egyedi darabokat kedvelte, itt viszont sorozatról, vagyis egy műhely produkciójáról van szó” – mondta el a Le Figarónak Olivier Perdu, a College de France egyiptomi tanszékének tanára, az igen eredeti koncepciójú kiállítás biztosa. A bemutatott anyag csak a fáraók késői korszakát jeleníti meg.
Az ókori Egyiptom utolsó évezredének rossz híre volt, a korábbi korszakhoz képest hanyatlónak tartották. A Párizsban látható kiállítás viszont azt bizonyítja, hogy számos területen virágzó kultúrája volt ennek az időszaknak is. „Kétségtelen persze, hogy akkortájt a Nílus két partján zavarok, inváziók követték egymást, és később sokan látták úgy, hogy a politikailag meggyengült Egyiptom többé nem hozott létre remekműveket. Ez azonban olyan tévhit, amely a leletek hibás keltezésén alapul, és azzal is magyarázható, hogy a történelemkönyvekben sok mindent összekevertek. Valójában figyelemre méltó csúcsok is születtek, különösen a XXVI. és a XXX. dinasztia idején” – fejtette ki a lapnak Olivier Le Perdu.
A kiállítás anyagát hat téma köré csoportosították: templomok, arcok, temetési kellékek, a női ideál, királyok és végül: istenek. Mindegyik rész rendkívüli stílusbeli változatosságot, továbbá hosszú és mély esztétikai fejlődést mutat. A test, illetve az arc ábrázolása mind realistábbá vált, különösen a ptolemaioszi korban. Egyes szobrok békés nyugalmat sugároznak, mások mosolyognak. Az életkort is jelzik egyes figurák, a bőr kevésbé feszes. „De továbbra sem a romlást mutatják, az öregedés jeleit a bölcsesség kifejezéseként lehet értékelni” – fűzte hozzá a kiállítás biztosa.
A tucatnyi köz- és magángyűjteményből, Európából és Amerikából érkezett anyagban a legrégibb tárgy egy papirusz, amely valahol egy Halottak könyvének része volt, a XXI. dinasztia (i. e. 1077-i.e 943) idején keletkezett. A „legfiatalabb” egy Kleopátra korában (i.e 69- i.e 30), a római uralom hajnalán született dombormű. A kiállított tárgyak egyötöde ezúttal először került a nagyközönség elé.
Kiemelkedik közülük egy Berlinből érkezett, rendkívüli realizmust sugárzó, zöld kőzetből faragott fej - mintha a Tízparancsolat című film Yul Brinnere ihlette volna, bár nem II. Ramszeszt jeleníti meg, mint az amerikai filmszínész. A New York-i Metropolitan múzeum kincse az Ámon: ez a színaranyból készült istenszobrocska a maga nemében a legnagyobb, amelyet Egyiptomban valaha is találtak.
Ugyanaz az anyaga egy még finomabban cizellált miniatűr istenszobornak, amely a kosfejű Herisefet jeleníti meg és Bostonból került a párizsi kiállításra.
Ismét csak a Metropolitanból kölcsönöztek egy női ezüstfigurát a XXVI. dinasztia idejéből, amelyet csak ékszerei öltöztetnek. Vetélytársa lehet a British Museumból érkezett Básztet, az öröm és a vigasság macskafejű istennője, aki orrkarikát és fülbevalót visel: ez a bronzszobor a Le Figaro szerint talán a kiállítás legszebb darabja. Az Egyiptomról szóló kiadványok gyűjtői számára érdekes lehet A fáraók alkonya című 240 oldalas katalógus.
Forrás
kulturpart.hu, MTI
