A Csontváry-rejtvény
A Fülep Lajos akadémikus meghatározásával „világtörténeti jelentőségű” Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festőművész halálának 100. évfordulója alkalmából a Hagyományok Háza (Budai Vigadó) Halmos Béla termében (1011 Budapest, Corvin tér 8.) 2019. június 29-én 10 órakor emlékkonferenciát rendeznek avatott kutatók-művészek közreműködésével.
Előadók: W. Barna Erika kézíráskutató, Menyhárt László művészeti író, Szabó Antónia képzőművész, Szántai Lajos műveltségkutató, Makoldi Sándor (felvételről) és Miklósvölgyi János festőművész. A helyszínen megtekinthető az alkotó eddig lappangó képei közül két – anyagvizsgálattal, szakvéleményekkel, műelemzésekkel igazolt – eredeti alkotása, a Városka a domboldalon (Városszalónak látképe) és a festő arcképét is rejtő Híd egy hegyi folyó fölött.
A Csontváry-rejtvény (Tiltott művészettörténet és hit, avagy a bölcsesség képeket szerkesztett magának) című, megjelenésre váró könyv szerzője, Menyhárt László a művészet világába jellegzetes Atilla-i küldetéssel elhívatott napútfestő nem mindennapi életútja, profetikus közéleti megnyilatkozásai, páratlan életműve kapcsán többek között arra is rámutat, miszerint:
"…elfogadhatatlan vélelem, hogy Csontváry 1893-tól 1909-ig, azaz 16 év (5840 nap) folyamán mindössze kb. 110 képet festett. Vagyis egy-egy alkotáson átlagosan két hónapig dolgozott. Ezt a maga által készített egyedi festékanyag hirtelen száradása és az ebből adódó gyors festéstechnika egyszerűen kizárja… Csontváry az 1881-ben Kelety Gusztávhoz írt levelében azon sopánkodik, hogy a patikusi elfoglaltsága mellett évente sajnos csak 8 képet tudna festeni, ami 20 év alatt csupán 160 művet eredményezne, »mit, ha minden időt rászánnék, 3 év alatt kényelmesen elérhetnék«. Márpedig ha ő »fő állásban«, 3 év alatt 160 mű megfestésére tartotta magát képesnek, akkor – a matematika akkori és jelenlegi állása szerint – még a csupán föltételezett 16 év alatt is »kényelmesen« kb. 850 (azaz hetente egy) képet alkothatott, ami fölöttébb életszerű.
Annyira, hogy a Csontváryval számos vonatkozásban rokonítható, mindössze 37 évet élt és 10 évig alkotó Vincent van Gogh hagyatéka kb. 850 festményből és ugyanennyi rajzból áll, noha számos műve megsemmisült… A felvidéki kortárs, Mednyánszky László 45 év alatt kb. 2000 képet festett. De ha havonta csak egy képet engedélyezünk – az egyébként 30 évi munkálkodást emlegető – Csontvárynak, akkor is 16 év alatt a hozadék közel 200 mű. (Mednyánszky munkaritmusával viszont kb. 700 db festménnyel kellene számolnunk.) Ez pedig jóval több, mint a – festéstechnikájában is teljesen járatlan – elméleti szakemberek által nevetségesen engedélyezett kb. 110 db, aminek a felét a monográfusai datálásai szerint 1901 és 1904 között, vagyis négy év (!) alatt festette. Ezzel a tempóval viszont a másik 12 év alatt további 200 képet kellett alkotnia. Mivel – a lényeges dolgokban igazoltan szavahihető – Csontváry ugyancsak maga írta már 1909-ben, hogy »Nem vagyok barátja az erőltetett munkának, sőt szükségesnek tartom a kellő pihenést…«, nyugodtan levonhatjuk az ész- és tényszerű következtetést: maximum nyolcszor, de (szerintem) minimum kétszer annyi képet festett, mint amennyit számon tartani merészelnek a matematikából is csúfosan levizsgázott művészettörténészek.
Az előkerült és a jövőben fölbukkanó műveitől való rettegésük egyik okát tökéletesen megértem, hiszen – tisztelet a kivételnek – az eddig ismert képekkel sem tudtak-mertek-akartak mit kezdeni. Azok ti. nagyon nem nekik-értük szólnak. A teljes Csontváry-életművet viszont nem sajátíthatja ki, nem csonkíthatja meg egy legendagyártó, szűk látókörű, a lényegét-jelentőségét elfedő, meghamisító belterjes klikk, mert az az egész nemzeté. Ha ezt a »spontán privatizációt« megengedjük-eltűrjük, a legnagyobb festőnkről, egyszersmind az etnokulturális önazonosságunkat, folytonosságunkat is visszaigazoló életművéről mondunk le. Az ő szándéka, áldozat-vállalásának célja ui. kimondottan az volt, hogy a magyarságot ismét a világtörténelembe iktassa.”
