A bősi képzőművészek alkotásaihoz professzionális kiállítóterem is „dukálna” – KÉPEKKEL
Vannak időszakok, amikor a közéleti-kulturális események valahogy „befagynak”, hetekig alig akad belőlük, ilyen például az újévet követő néhány hét a báli szezon kezdetéig, nyilván nem véletlenül, hiszen az összegzés, a pihenés és a tervezés idejéről van szó. Sokan ekkor veszik ki szabadságuk egy részét. Máskor pedig csak kapkodjuk a fejünket, hiszen öt, hat ilyen esemény is akad egy napon. Jó példa erre március idusa, az ünnepi megemlékezések ideje. Nem is csoda, hogy a betervezett események közül én sem jutottam el mindegyikre.
Pedig Bősön egy igazán szemet gyönyörködtető és hangulatos kiállítást nyitottak meg március 16-án, amely a Tavaszi tárlat nevet kapta. A megnevezés nem a kiállított művek témáját jellemezte, hanem a kikelet kezdetére datált megnyitó a természet ébredésére utalt, és talán arra is, hogy ez az esemény a kiállító bősi képzőművészek életében egy kezdetet jelent, minthogy ez a kiállítás origója lehet egy esetleges rendszeresen megrendezésre kerülő sorozatnak, ahol a város tehetségei bizonyos időközönként a közönség elé tárhatnák legújabb alkotásaikat. Írom ezt azért is, mert
négy nappal a kiállítás megnyitója után is egymásnak adták a kilincset a látogatók, még közvetlenül a kultúrház bezárása előtt is!
Amikor arról értesültem, hogy – leszámítva egy kettős kiállítást közel tíz évvel ezelőtt – hasonló tárlat legutóbb évtizedekkel ezelőtt volt, nem akartam hinni a fülemnek...
A szokatlan bevezető után azonban térjünk a lényegre: a múlt hét végén hat bősi képzőművész válogatott munkáiból nyílt kiállítás a kultúrház Zöld-termében. A kiállítók között éppúgy voltak hivatásos művészek, mint amatőrök, de ezt tényleg csak a tényszerűség kedvéért írom.
Bokros Rozália, Bott Maya, Fekete Bianka, Szamaránszky Bartal Emőke, Vida Géza és Zsemlye Iván „Ikka”
alkotásait tekinthették meg az érdeklődők, jobban mondva holnap még van mód a kiállított munkák megtekintésére, és aki teheti, tényleg menjen el és nézze meg, mert megéri! Szomorú, hogy egy ilyen jelentős kiállítás csak bő egy hétig van installálva, de technikai okok miatt sajnos csak erre volt lehetőség.
A tárlat szervezői az Animade Polgári Társulás, a Csemadok helyi alapszervezete és Bős Város Önkormányzata voltak, jobban mondva ők kérték fel az alkotókat, hogy állítsanak össze egy kiállítást, akik még a megnyitó napján éjjel is azon munkálkodtak, hogy a lehető legoptimálisabb legyen a kiállított tárgyak elhelyezése. Az installálás szakmai vezetője, kurátora Szamaránszky Bartal Emőke volt, a művészek pedig önálló „sarkokat” kaptak a teremben, de ezt sem akárhogyan, ugyanis a helyiség nem éppen kiállítóterem, kezdve a barna falaktól a hagyományos megvilágításon keresztül a professzionális felfüggesztés lehetőségének hiányáig, tehát egy adott alkotás színvilágából, témájából kiindulva alaposan ki kellett „sakkozni” azt, hogy mi hová kerüljön, azaz az elrendezéssel volt munka bőven.
A Csemadok Bősi Alapszervezetének elnöke, Nagy Anikó azonban volt olyan kedves, hogy az érkezésemre négy kiállító művészt is „összetrombitált”, tehát az információkat sikerült első kézből kapnom, amiért hálás köszönet. Mielőtt azonban erre részletesebben is rátérnék, röviden essék szó a megnyitóról is, amelyen először Nagy Anikó köszöntötte a megjelenteket, majd Fenes Iván polgármester kapott szót, aki kifejtette, mennyire büszke arra, hogy a bősi képzőművészek túlnőtték a város és a régió határait is.
mondta.
Ezután Csiba Gábor „Csibusz”, a gomoly együttes frontemberének produkciója aratott nagy sikert a jelenlévők körében, majd az Animade Polgári Társulás képviseletében Csörgő Emese ismertette a hivatásos kiállítók eddigi életútját és sikereit. Ismét Nagy Anikó következett, aki az amatőr művészeket mutatta be.
A kiállítóteremben végül Szamaránszky Bartal Emőkével, Bokros Rozáliával, Vida Gézával és Zsemlye Iván „Ikkával” sikerült beszélgetnem. Szamaránszky Bartal Emőke festőművész megemlítette, hogy a 2010-es években Bott Mayával már volt egy közös kiállításuk a városban, de önállóan például 20 éve állított ki Bősön utoljára.
mesélte Bokros Rozália textilművész, aki a japán tradicionális technikával (shibori) létrehozott, indigóval festett alkotások mellett hagyományosabb munkákat is készít. Újonnan azonban cianotípiával készíti el textilre régi, Bősről készült fényképek másolatait.
mondta Emőke. Rozália abba is beavatott, hogy Ikka és Géza amatőrként is már többszörös díjazottjai a Képzőművészeti Spektrum versenyének járási illetve kerületi szinten is, ezért fontosnak tartották, hogy őket is meghívják erre a kiállításra. Rajta kívül amatőrként még Fekete Bianka csatlakozott hatodiknak, és így kialakult egy társaság, akik Bősön a kiemelkedőbb képzőművészekhez tartoznak. Az is kiderült, hogy az alkotók között három generáció képviselteti magát; (két-két képzőművész egy-egy generációt alkotva), közöttük nagyjából tíz év a korkülönbség.
A kiállított munkák technikában, eszközhasználatban, témában és az alkotásra felvitt festék milyenségében (akvarell, akril, olaj) is tág skálán mozognak, hiszen a tájképek, portrék, absztrakt, groteszk és egyéb képi világok a hagyományos ecsettechnikától kezdve az ujjal felkent festéken át a cianotípiáig realista, pop-art vagy különféle izmusok tükröződéseiben ragyognak, egyedi vonásaikat megőrizve. Az egyes alkotók munkái hangulatok és színek szerint tovább osztódnak, markáns egységeket képezve.
Vida Géza festőművész „civilben” a helyi Amadé László Alapiskola képzőművészet tanára, de testnevelést is tanít. Elárulta, hogy tetoválni is szokott, maradék szabadidejét pedig feleségével és egyéves kislányával tölti. Kedvencei a tájképek, amelyeket legtöbbször saját fényképei alapján készíti.
Fentebb már írtam arról, hogy a tárlatot eddig is nagyon sokan látták, a megnyitó során nem is fért be mindenki a helyiségbe. A közönség reakciója nagyon pozitív volt, érzelmileg sokakat megérintett, mondta Rozália, de az alkotások témája, technikája is sokakat megfogott és kérdezésre ösztönzött, tette hozzá Emőke, nem beszélve a hangulatról és a színvilágról. Sokan megjegyezték, milyen jó látni, hogy Bősön mennyien alkotnak ilyen magas szinten, vette át a szót Géza. Ők említették is, hogy lehetne gyakrabban ilyen esemény, amelyhez egy professzionális kiállítóterem is dukálna.
húzta alá Rozália.
Közben megérkezett Ikka is, a bősi kulturális élet színes egyénisége, szókimondó, bohém figurája, aki elmondása szerint, képtelen arra, hogy bárkinek is eladja alkotásait, de az, akinek megtetszik egy bizonyos kép, megkapja ajándékba. A Tavaszi tárlatot pedig az kapja meg ajándékként, aki ellátogat oda. Holnapig még van rá lehetőség! A belépés ingyenes.
