„A Balaton párás fényében minden elveszti tárgyi valóját”
Ezt vallotta Egry József, a Balaton festője. A badacsonyi emlékmúzeumba betérőt a művész mellszobra és egy emléktábla köszönti. Az utóbbin ez a tájékoztatás olvasható: „Ebben a házban töltötte alkotó életének utolsó évtizedét Egry József Kossuth-díjas festőművész (1883–1951), a modern magyar festészet mestere, a Balaton nagy álmodója. Képein a Balaton vizének és levegőjének állandóan változó színeit és fényeit örökítette meg.” A tábla előtt Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész Egryt ábrázoló mellszobra áll.
„Magas, szögletes vállú, szikár ember volt. Barna arca tele barázdákkal. Világoskék szeme világított. A kis szőlő meg a keszthelyi ház volt az a csekélyke anyagi alap, amelyre Egry 'balatonfelfedező' munkáját építette. Elbeszéléseiben nyomorúságos, küzdelmes életéről nyomon követhettem a csodát, hogy az akkori körülmények között egy iskolát alig járt parasztgyerek olyan értelmi és művészi fokra fejlesztette magát, amilyenre ő eljutott. (…)
Elmondta, hogy szülei a falujukban nem tudtak megélni, és nekieredtek gyalog Zalából Pestre. Útközben a töltés oldalában elaludtak. Amikor felébredtek, apja elmondta az álmát: megnyílott az ég fölötte, és angyalokat látott nagy fényességben. Ezt jó jelnek vették – írja visszaemlékezésében barátja, Bor Pál, akivel 1920-ban ismerkedtek meg.
Egry József életútja dióhéjban
Egry József a modern magyar festészet egyik legkiválóbb mestere, eredeti hangú, drámai erejű képviselője. Egyetlen irányzathoz sem tartozott, azt vallotta, hogy „az igazi művész nem csatlakozik a stílusokhoz, hanem magából teremti a stílust“. Leginkább a nagy fényfestőkkel állt szellemi rokonságban.
Napszámos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Zalaújlakon, majd szüleivel Budapestre költözött. Rajzkészsége már gyerekként megmutatkozott. A polgári iskola 4. osztályából kimaradt, alkalmi munkákért kapott pénzzel támogatta a családot. Előbb Fellegi Emil dekoratív festőnél, majd Korcsek János arcképfestőnél tanulta a festészeti alapismereteket. Először 1901-ben a Nemzeti Szalon tárlatán szerepelt két festményével. 1903-ban Lyka Károly felfigyelt Egry József tehetségére, és támogatásával eljutott Münchenbe, két évvel később pedig Párizsban tanult és múzeumokat látogatott.
Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly hívására hazatért, és ösztöndíjjal a Mintarajziskola (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) növendéke lett. Másfél év után kimaradt az iskolából. Első önálló kiállítását 1909-ben, a Művészházban rendezték.
Egy műpártoló támogatásával 1911-ben eljutott Belgiumba, ahol főleg kikötőket festett. 1915-ben behívták katonának, de súlyosan megbetegedett és a badacsonyi hadikórházban hosszabb ideig kezelték. Ez sorsdöntő változásokat hozott életében. Egyrészt megismerkedett Vízkeletyné Pauler Juliskával, aki elvált férjétől, és Egry felesége lett, másrészt az itt szerzett Balaton-élmény meghatározta további pályafutását.
Betegszabadsága alatt Pesten a Képzőművészeti Szabadiskola növendékeit tanította Kernstok Károllyal és Rippl-Rónai Józseffel, ez idő tájt ismerkedett meg Derkovits Gyulával is. 1918-tól Keszthelyen élt feleségével és anyósával, a nyarakat viszont a badacsonytomaji présházban töltötték.
Egry Balaton témájú képeit 1922-ben a Nemzeti Szalonban, illetve 1923-ban a Belvederében mutatták be. 1926-ban Berlinben és Drezdában tartottak Egry-kiállítást, amelynek elismerő visszhangja lehetővé tette, hogy a Tamás Galériában is bemutatkozzon, ami munkásságának újabb elismerését jelentette. Rendszeresen szerepelt az újonnan alakult Képzőművészek Új Társasága kiállításain is, majd beválasztották annak elnökségébe.
A Balaton világa
A tó víztükre, a part, a nádas, a környező dombok Egry József egyéni hangjának stílusalkotó részévé váltak. A kép alakjai eggyé válnak a tájjal, de bibliai alakjai is otthonra találtak benne. Mindenekfölött a fény adja képeinek formateremtő erejét. Egry saját belső világát vetítette ki a természeti képekbe. „Én nem a Balatont, hanem annak világát festem” – írta.
Az 1930-as évektől egyre többen méltatták tanulmányokban, könyvekben „a Balaton és a fény festőjének” művészetét. Sikeres kiállításai is növelték tisztelőinek számát. Egry József és családja 1941-ben költözött be új, badacsonyi házukba, itt vészelték át a világháború sanyarú éveit. Ráadásul pesti lakásukat bombatalálat érte, amelyben mintegy 70 festménye, rajza pusztult el. Bár a ’40-es évek második felében számtalan elismerésben részesült, megkapta a Kossuth-díjat, elhatalmasodó betegsége és magánya egyre jobban nyomasztotta. Kései önarcképei is tükrözik kétségbeesett magára maradását. 1951-ben halt meg, sírját a badacsonytomaji temetőben Borsos Miklós A vízrenéző című domborműve díszíti.
1966-ban a Tihanyi Múzeum Egry-tárlata hívta fel újból a figyelmet a festőművészre, majd halálának 20. évfordulóján a Magyar Nemzeti Galériában tartottak egy emlékkiállítást. Az 1973-ban, a festő születésének kilencvenedik évfordulóján nyílt meg a hajdani műteremlakásban és a hozzá épített galériás, kétszintes kiállító teremben az Egry József Emlékmúzeum, amely méltó emléket állított Egry művészetének.
Egry munkamódszere
Szerényen kell élni ahhoz, hogy valaki a saját világában gazdag lehessen, állította a festőművész, aki már kora hajnalban kint volt a Balaton partján, majd délutántól késő estig újra. Időnként rögzített valamit a jegyzetfüzetébe néhány vonással, de a parton sohasem dolgozott, gondolatban viszont állandóan. Festeni kora reggel szokott, otthon, emlékezetből. Nem festett sokat, hogy minden kép megszületése ünnep lehessen.
Sajátos stílusához sajátos technikát dolgozott ki: az olajfesték és a pasztell kombinációját. Szinte valamennyi képét olajpasztell-krétával alkotta, amely elmosódott kontúrokat és különleges színeket eredményez. A Balaton megszállottjaként számtalan nézőpontból, szinte minden napszakban megfestette a tó végtelen víztükrét, a párás fényeket, a kilátást Fonyód felé. Képei nem hagyományos tájképek, inkább hangulatok, benyomások, hiszen a fénynek a vízre gyakorolt hatását festette leginkább. Marton László 1980-ban a badacsonyi móló elé készítette el Egry szobrát, amely a partra induló művészt ábrázolja azokkal a kellékekkel, amelyeket magával vitt.
Egry életművében külön egységet jelentenek az úgynevezett „otthon-képek”. Az időről időre felbukkanó alkotások elsősorban saját és családja lelkiállapotát tárják fel finom képi szimbolikával.
Az Emlékmúzeumban olyan válogatást láthatunk Egry fő műveiből, amely jelzésszerűen egész életművébe betekintést enged. Itt látható a Keszthelyi halászok, a Párás part, az Ősz az öbölben, a Szivárvány, a Nervi, a Badacsony, a Szamaras emberek, a Mólón, a Kínálás, a Káin és Ábel, a Kilátás Fonyódra című alkotása, összesen mintegy 35 darab.
Megjelent a Magyar7 hetilap 23026/37. számában.
