75 éves Ráday Mihály, a városvédő mozgalom elindítója
Budapesten született, édesapja a neves színész, Ráday Imre. 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-művészettörténet szakán szerzett diplomát, majd 1968-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr, később 1981-ben rendező szakát is. Részt vett az ELTE Amatőrfilm Klub és az Eötvös Klub létrehozásában, ő alapította a Színház- és Filmművészeti Főiskola Club65 nevű klubját. 1968-tól a Magyar Televízió operatőre, főmunkatársa volt.
Operatőrként számos film művészi megformálása fűződik nevéhez. Talán a legismertebb a ma is újra meg újra vetített Keménykalap és krumpliorr című gyermekfilmsorozat. Olyan tévéfilmeknek volt az operatőre, mint a Tudós nők, a Tigrisugrás, a Mednyánszky, az Illyés Gyula művéből készült A különc és A kegyenc, a Horváték című Csáth Géza-adaptáció, A feladat című sci-fi-sorozat, az Amiről a pesti Broadway mesél, a Bors néni című mesejáték, a Kinek a törvénye című játékfilm, a Magyarok Izraelben című DVD-sorozat, valamint az a dokumentumfilm is, amelyet Petőfi Sándor Útirajzok című műve alapján készített.
A tévénézők mégis leginkább az 1979-től 2010-ig általa szerkesztett és vezetett, a műemlékvédelem jó és rossz példáival foglalkozó Unokáink sem fogják látni című városvédő tévéműsorból ismerték meg, amelynek operatőre is volt. Az Unokáink sem fogják látni csaknem 250 adásában bemutatott megmentett belvárosi bérházakat, műsort készített a televízió Szabadság téri székházáról, felkutatott és védelmébe vett fürdőket, templomokat, kastélyokat, síremlékeket. A műsor és Ráday Mihály neve eggyé vált az örökségvédelem ügyével. Ráday 1982-83 telén néhányadmagával létrehozta a Budapesti Városvédő (kezdetben Városszépítő) Egyesületet, majd 1986-ban a Város- és Faluvédők Szövetségét, aztán a Nemzeti Panteon Alapítványt. 1988-tól tizennégy éven át hiánypótló sorozattal jelentkeztek a televízió képernyőjén Katona Tamás történésszel az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc emlékhelyei címmel. A népszerű sorozat megismertette és megszerettette a történelmi hősöket, emlékhelyeket, eseményeket, később több könyv is született a témából.
1985-től 1990-ig a Fővárosi Tanács, 1990 és 2002 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt. Meghatározó szerepet játszott a város "műemléki alapjának" és "helyi értékvédelmi rendeletének", a helyreállításokat támogató pályázati rendszerének kidolgozásában. Az ő révén került a köztudatba a 19. században Budapest fejlesztéséért oly sokat tett Podmaniczky Frigyes báró neve, nagy szerepet játszott abban, hogy Podmaniczkyről 1983-ban teret neveztek el. Megszervezte az Andrássy út kandelábereinek, a Lánchíd és az Alagút címereinek cseréjét, a Clark Ádám téri mozaikcímer helyreállítását, elindította Róth Miksa egykori házának emlékmúzeummá alakítását. Kezdeményezte többek között a vidámparki körhinta felújítását, a Centrál Kávéház, a Gresham-palota újjáépítését. Lelkes tagja a talán utolsó kávéházi asztaltársaságnak, a Nagy Budapest Törzsasztalnak, amely újraindította a Budapest folyóiratot. Õ szervezte meg a "városvédő fotózást", amelynek eredménye számtalan fénykép és egy könyvsorozat lett, egyebek között megörökítve az Andrássy út minden házát, budapesti városrészek értékeit. Írásaiból több könyve jelent meg, bennük több ezer fényképpel.
Több olyan kuratórium elnöke, amely az építészeti kultúra fejlesztését és védelmét pályázati úton támogatja. A Szabad Demokraták Szövetségének színeiben 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő és a környezetvédelmi bizottság tagja, 1990-1991-ben alelnöke volt.
1979-ben Balázs Béla-díjat, 1996-ban "művészi és környezetvédő munkássága elismeréseként" Kossuth-díjat kapott. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2005-ben Táncsics Mihály-díjat és Prima-díjat kapott, ezen kívül Podmaniczky-, Pro Urbe Budapest, Dercsényi Dezső-, Kodály Zoltán-, Kós Károly-díjban, 1998-ban Europa Nostra-díjban, 2002-ben Akadémiai Újságírói Díjban, 2010-ben Magyar Televízióért Díjban, 2012-ben Aranytoll-díjban és Gundel művészeti életmű-díjban részesült.
Hobbija a munkája, ahogy fogalmaz: amíg lépni tud, nem adja fel. Fáradhatatlanul küzd a rossz döntések ellen, a műemlékekért, kandeláberekért, postaládákért, mindenért, ami az ember természetes és épített környezetében értéket képvisel.
