65 éves lenne Freddy Mercury
LONDON, BUDAPEST. 65 éves lenne Freddy Mercury, a Queen legendás énekese. Ebből az alkalomból jelent meg az együttes újrakevert sorlemezeinek utolsó öt darabja, a The Works (eredeti kiadási év: 1984), az A Kind of Magic (1986), a The Miracle (1989), az Innuendo (1991), valamint a már az énekes halála után kiadott Made in Heaven (1995).
Ezek mellett a kiadatlan, kevéssé ismert felvételeket és ritkaságokat tartalmazó Deep Cuts-sorozat harmadik része is hétfőtől kapható, illetve a Live At Wembley 25th Anniversary című DVD is a boltokba került, utóbbin eddig soha nem látott videóanyagok találhatók – közölte a Universal Music Hungary.
Mercury Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, indiai származású szülők gyermekeként 1946. szeptember 5-én. Családjával az 1964-es helyi forradalom kitörése után menekült Nagy-Britanniába: gyermekkorában főleg az indiai zenék hatottak rá, Londonban azonban egyből megtalálta a Beatles és Jimi Hendrix.
1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata. Magát a nevet is Mercury találta ki, és az együttes logóját is ő tervezte. Hamarosan csatlakozott John Deacon basszusgitáros is. Az énekes 1973-ban, a zenekar első albumának megjelenése előtt Larry Lurex néven kiadott egy kislemezt, rajta egy Beach Boys feldolgozással, de a végeredmény bukás lett – akárcsak a Queen első lemeze.
Az áttörést az 1975-ös A Night At The Opera jelenti, ami kétségtelenül az egész évtized egyik legkerekebb és legfontosabb rockalbumává vált, rajta olyan örök klasszikusokkal, mint a Bohemian Rhapsody, a Love Of My Life vagy a You’re My Best Friend. A Queen innentől kezdve a KISS mellett a stadionrock másik nagy császárának számított a ’70-es években, hatalmas kultuszukhoz pedig nagyban hozzájárult Mercury páratlan hangja és extravagáns frontemberi teljesítménye is.
A Queen és Mercury ugyanakkor sosem számítottak a zenei sajtó kedvenceinek: már a kezdetekkor hatásvadász módszerek alkalmazásával vádolták őket, elavultnak tartották a glam rock elemeket, és művinek is a szokatlanul erős kiadói támogatás miatt. Legendás volt a szaksajtóval ápolt rossz viszonyuk is.
A zenekar a két évtized fordulóján kísérletezésbe kezdett, akárcsak kortársaik nagyrésze, hiszen az új hullám őket sem hagyta érintetlenül: a funkys elemekkel kacérkodó The Game még hatalmas ovációt eredményezett – ez volt az egyetlen sorlemezük, ami felkerült az amerikai listák első helyére, az Another One Bites The Dust pedig egyenesen a Queen egyik legnagyobb kislemezsikerévé vált – , de az 1982-es Hot Space zenei utazásait a rajongók jelentős hányada már nem fogadta el. Az 1984-es The Works visszakanyarodást jelentett a hagyományosabb vonalhoz. Mercury első szólólemeze, az 1985-ös Mr. Bad Guy ugyanakkor a poposabb, lazább irányra fektette a hangsúlyt. A reflektorfény azonban nem erre irányult, hanem a Queen tornádószerű fellépéseire az azévi Live Aid és Rock In Rio fesztiválokon, ahol egyöntetű vélemények szerint az ő blokkjaik jelentették a csúcspontot.
A Queen utolsó turnéja az 1986-os A Kind Of Magic albumhoz kapcsolódott, melynek során Budapesten, a Népstadionban is felléptek. 1988-ban Mercury Barcelona című albumával úttörő vállalkozásba fogott: teljes egészében az általa rajongott opera stílusnak szentelte az anyagot. A fogadtatás vegyes volt, de ha valakinek eddig nem lett volna nyilvánvaló, itt azzá válhatott, hogy esetében jóval többről van szó, mint egy sima rockénekesről.
Ezt követően elkezdtek terjedni a pletykák arról, hogy Mercury HIV-fertőzött, noha a zenekar és az énekes következetesen cáfolták ezeket. 1989-től kezdve azonban nem lehetett megállítani a találgatásokat: a zenésztársak a The Miracle lemez készítése közben tudták meg a szörnyű tényt, és ehhez az albumhoz már nem kapcsolódott koncertsorozat. Innentől kezdve minden cáfolat ellenére is amolyan köztudomású pletyka volt, hogy a biszexuális és partnereit meglehetősen gyakran váltogató énekes AIDS-es. Következő albumuk, az 1991 februárjában jelent megjelent Innuendo idején a sajtó már inkább törődött Freddie egészségi állapotával, mint az új lemezzel, különösen az olyan szerzemények fényében, mint a These Are The Days Of Our Lives vagy a záró The Show Must Go On, ami már egyértelmű búcsú volt.
Mercury végül 1991. november 23-án sajtónyilatkozatban ismerte el, hogy AIDS-es, majd másnap elhunyt. Temetése zoroasztriánus szertartások szerint folyt, testét elhamvasztották. A hamvak holléte ismeretlen, egyes információk szerint a szülei őrzik őket. Halála csak még jobban ráirányította a figyelmet a betegségre. A következő év áprilisában zenésztársai hatalmas koncertet rendeztek a Wembley Stadionban, melyen a világ könnyűzenei életének krémje lépett fel, a bevételekből pedig a Freddie Mercury Phoenix Trustot, egy AIDS-fertőzötteket segítő alapítványt hoztak létre. A Queen ugyan hivatalosan sosem oszlott fel, sőt, turnéztak és lemezt is készítettek az egykori Free és Bad Company énekes Paul Rodgersszel, a három életben maradt társ mindig kínosan ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se tűnjön úgy: utódot keresnek vagy állítanak Mercury helyére.
Vajon ki volt valójában Freddie Mercury? A rockszínpadok királya, akinek egyetlen mozdulatára tízezrek vadultak meg a nézőtéren? Hedonista szupersztár, akinek legendás partijain libériás inasok ezüsttálcákon hordták körbe a kokaint? Érzékeny, visszafogott művész, akit az is leírhatatlan zavarba hozott, ha valaki odament hozzá autogramot kérni? A Cartaphilus kiadó Legendák élve vagy halva sorozatában megjelent Freddie Mercury élete saját szavaival című könyvben az énekes önmaga meséli el a fenti karriertörténet fontos eseményeit, és eközben talán a nagy kérdésre is sor kerül. Senki se gondoljon ugyanakkor lexikonszerű, mindenre kiterjedő alaposságú biográfiára: a vékony gerincű kötetet Mercury két évtized alatt ilyen-olyan zenei magazinoknak adott interjúiból állították össze. Mivel a színpadon minden pillanatot karizmatikusan uraló énekes a magánéletben visszahúzódó természetű volt, sokak számára talán meglepő lehet a beszélgetésrészletekből tükröződő visszafogottság, Mercury finom intelligenciája azonban aligha okozhat döbbenetet bárki számára is.
A lapokból egy céltudatos, önnön tehetségével és saját korlátaival tökéletesen tisztában lévő, érzékeny és finom ember képe rajzolódik ki az olvasó előtt, akiben ugyanakkor ott rejlett az a vibráló kiszámíthatatlanság is, ami valóban csak a legnagyobbak sajátja. A Queen kaméleonsága, megunhatatlansága is Mercury ezerszínű egyéniségéből fakadt, amiből számos olyan dolog fakadt, amik akár ki is olthatták volna egymást, valójában azonban csak ráerősítettek a többire. Nem véletlen, hogy azóta sem született hasonló zenekar a földön.
Az idén 40 éves zenekar eddig mintegy 170 millió albumot adott el világszerte. Bár novemberben már húsz éve lesz annak, hogy Freddie Mercury meghalt, a csapat papíron jelenleg is létezik, 2008-ban The Cosmos Rocks címmel új stúdiólemezt is kiadott Paul Rogers (ex-Free, ex-Bad Company) énekes közreműködésével. A The Cosmos Rockson May gitáros mellett csak Roger Taylor dobos játszott a klasszikus felállásból, John Deacon basszusgitáros már jó ideje nem vesz részt a közös munkákban.
Mercury Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, indiai származású szülők gyermekeként 1946. szeptember 5-én. Családjával az 1964-es helyi forradalom kitörése után menekült Nagy-Britanniába: gyermekkorában főleg az indiai zenék hatottak rá, Londonban azonban egyből megtalálta a Beatles és Jimi Hendrix.
1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal. Mikor ők együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata. Magát a nevet is Mercury találta ki, és az együttes logóját is ő tervezte. Hamarosan csatlakozott John Deacon basszusgitáros is. Az énekes 1973-ban, a zenekar első albumának megjelenése előtt Larry Lurex néven kiadott egy kislemezt, rajta egy Beach Boys feldolgozással, de a végeredmény bukás lett – akárcsak a Queen első lemeze.
Az áttörést az 1975-ös A Night At The Opera jelenti, ami kétségtelenül az egész évtized egyik legkerekebb és legfontosabb rockalbumává vált, rajta olyan örök klasszikusokkal, mint a Bohemian Rhapsody, a Love Of My Life vagy a You’re My Best Friend. A Queen innentől kezdve a KISS mellett a stadionrock másik nagy császárának számított a ’70-es években, hatalmas kultuszukhoz pedig nagyban hozzájárult Mercury páratlan hangja és extravagáns frontemberi teljesítménye is.
A Queen és Mercury ugyanakkor sosem számítottak a zenei sajtó kedvenceinek: már a kezdetekkor hatásvadász módszerek alkalmazásával vádolták őket, elavultnak tartották a glam rock elemeket, és művinek is a szokatlanul erős kiadói támogatás miatt. Legendás volt a szaksajtóval ápolt rossz viszonyuk is.
A zenekar a két évtized fordulóján kísérletezésbe kezdett, akárcsak kortársaik nagyrésze, hiszen az új hullám őket sem hagyta érintetlenül: a funkys elemekkel kacérkodó The Game még hatalmas ovációt eredményezett – ez volt az egyetlen sorlemezük, ami felkerült az amerikai listák első helyére, az Another One Bites The Dust pedig egyenesen a Queen egyik legnagyobb kislemezsikerévé vált – , de az 1982-es Hot Space zenei utazásait a rajongók jelentős hányada már nem fogadta el. Az 1984-es The Works visszakanyarodást jelentett a hagyományosabb vonalhoz. Mercury első szólólemeze, az 1985-ös Mr. Bad Guy ugyanakkor a poposabb, lazább irányra fektette a hangsúlyt. A reflektorfény azonban nem erre irányult, hanem a Queen tornádószerű fellépéseire az azévi Live Aid és Rock In Rio fesztiválokon, ahol egyöntetű vélemények szerint az ő blokkjaik jelentették a csúcspontot.
A Queen utolsó turnéja az 1986-os A Kind Of Magic albumhoz kapcsolódott, melynek során Budapesten, a Népstadionban is felléptek. 1988-ban Mercury Barcelona című albumával úttörő vállalkozásba fogott: teljes egészében az általa rajongott opera stílusnak szentelte az anyagot. A fogadtatás vegyes volt, de ha valakinek eddig nem lett volna nyilvánvaló, itt azzá válhatott, hogy esetében jóval többről van szó, mint egy sima rockénekesről.
Ezt követően elkezdtek terjedni a pletykák arról, hogy Mercury HIV-fertőzött, noha a zenekar és az énekes következetesen cáfolták ezeket. 1989-től kezdve azonban nem lehetett megállítani a találgatásokat: a zenésztársak a The Miracle lemez készítése közben tudták meg a szörnyű tényt, és ehhez az albumhoz már nem kapcsolódott koncertsorozat. Innentől kezdve minden cáfolat ellenére is amolyan köztudomású pletyka volt, hogy a biszexuális és partnereit meglehetősen gyakran váltogató énekes AIDS-es. Következő albumuk, az 1991 februárjában jelent megjelent Innuendo idején a sajtó már inkább törődött Freddie egészségi állapotával, mint az új lemezzel, különösen az olyan szerzemények fényében, mint a These Are The Days Of Our Lives vagy a záró The Show Must Go On, ami már egyértelmű búcsú volt.
Mercury végül 1991. november 23-án sajtónyilatkozatban ismerte el, hogy AIDS-es, majd másnap elhunyt. Temetése zoroasztriánus szertartások szerint folyt, testét elhamvasztották. A hamvak holléte ismeretlen, egyes információk szerint a szülei őrzik őket. Halála csak még jobban ráirányította a figyelmet a betegségre. A következő év áprilisában zenésztársai hatalmas koncertet rendeztek a Wembley Stadionban, melyen a világ könnyűzenei életének krémje lépett fel, a bevételekből pedig a Freddie Mercury Phoenix Trustot, egy AIDS-fertőzötteket segítő alapítványt hoztak létre. A Queen ugyan hivatalosan sosem oszlott fel, sőt, turnéztak és lemezt is készítettek az egykori Free és Bad Company énekes Paul Rodgersszel, a három életben maradt társ mindig kínosan ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se tűnjön úgy: utódot keresnek vagy állítanak Mercury helyére.
Vajon ki volt valójában Freddie Mercury? A rockszínpadok királya, akinek egyetlen mozdulatára tízezrek vadultak meg a nézőtéren? Hedonista szupersztár, akinek legendás partijain libériás inasok ezüsttálcákon hordták körbe a kokaint? Érzékeny, visszafogott művész, akit az is leírhatatlan zavarba hozott, ha valaki odament hozzá autogramot kérni? A Cartaphilus kiadó Legendák élve vagy halva sorozatában megjelent Freddie Mercury élete saját szavaival című könyvben az énekes önmaga meséli el a fenti karriertörténet fontos eseményeit, és eközben talán a nagy kérdésre is sor kerül. Senki se gondoljon ugyanakkor lexikonszerű, mindenre kiterjedő alaposságú biográfiára: a vékony gerincű kötetet Mercury két évtized alatt ilyen-olyan zenei magazinoknak adott interjúiból állították össze. Mivel a színpadon minden pillanatot karizmatikusan uraló énekes a magánéletben visszahúzódó természetű volt, sokak számára talán meglepő lehet a beszélgetésrészletekből tükröződő visszafogottság, Mercury finom intelligenciája azonban aligha okozhat döbbenetet bárki számára is.
A lapokból egy céltudatos, önnön tehetségével és saját korlátaival tökéletesen tisztában lévő, érzékeny és finom ember képe rajzolódik ki az olvasó előtt, akiben ugyanakkor ott rejlett az a vibráló kiszámíthatatlanság is, ami valóban csak a legnagyobbak sajátja. A Queen kaméleonsága, megunhatatlansága is Mercury ezerszínű egyéniségéből fakadt, amiből számos olyan dolog fakadt, amik akár ki is olthatták volna egymást, valójában azonban csak ráerősítettek a többire. Nem véletlen, hogy azóta sem született hasonló zenekar a földön.
Az idén 40 éves zenekar eddig mintegy 170 millió albumot adott el világszerte. Bár novemberben már húsz éve lesz annak, hogy Freddie Mercury meghalt, a csapat papíron jelenleg is létezik, 2008-ban The Cosmos Rocks címmel új stúdiólemezt is kiadott Paul Rogers (ex-Free, ex-Bad Company) énekes közreműködésével. A The Cosmos Rockson May gitáros mellett csak Roger Taylor dobos játszott a klasszikus felállásból, John Deacon basszusgitáros már jó ideje nem vesz részt a közös munkákban.
Forrás
MTI, Kultúr Part
