'56-os kiállítás nyílt a rádiótörténeti múzeumban
BUDAPEST. Az '56-os forradalom 56. évfordulójára kiállítás nyílt a Magyar Rádióban. A közzétett anyagba a régi fényképek és hangok mellett több rádiós relikvia is bekerült.
Először az ’56-os képek fogadják a látogatókat a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeum fővárosi Pollack Mihály tér 8-10. alatt található termeiben a forradalom évfordulójára rendezett kiállításon.
Simon László archívumi szerkesztő az Ünnep reggelén című műsorban elmondta, a fotókon főleg az október 23-án az embereket átjáró örömet próbálták bemutatni. A kiállítás ugyanis elsősorban arról szól, hogy a vér és könny mellett az eufória is meghatározó volt a Rákosi-diktatúra elleni küzdelem fordulópontját jelentő napon.
A fényképek története kapcsán a múzeum munkatársa hozzátette, ’56 bukása után a rezsim ellen felkelő nép forradalmát dokumentáló fotók szerzői közül nagyon sokan bajba kerültek. Emellett a képeket az új hatalom a megmozdulások résztvevőinek azonosítására is felhasználta.
A november 10-éig látható kiállítás képanyagát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó- és fotóarchívumából származó mintegy ezer képből kiválasztott ötvenhat darab fotó alkotja. A válogatást a közmédia szakmai partnere, a Terror Háza Múzeum végezte.
A forradalom alatt a Magyar Rádió, ahol az első lövések eldördültek, nagyon komoly sérüléseket szenvedett. Ekkor az október 23-a utáni hajnalon vetődött fel az ötlet, hogy a Parlament első emeletére költöztessenek egy ideiglenes stúdiót. Miután azonban az Országgyűlés épületéből nem igazán lehetett összekapcsolódni a lakihegyi adótoronnyal, ezért telefonon keresztül ment az adás egészen november 4-ének hajnaláig, amíg a szovjet csapatok el nem foglalták a Parlamentet. A kiállításon összegyűjtötték a nevezetes stúdió relikviáit, így egy akkori lámpát és mikrofont, amelyen keresztül az ország lakosságát percről-percre tudósították a rádiósok. Simon László archívumi szerkesztő elmondta még, a Kossuth Rádió október 23-ai adásának felvétele 1989-ig zárolt anyag volt.
A kiállításon meghallgathatók korabeli tudósítások, műsorrészletek, a parlamenti stúdióban elmondott Nagy Imre-beszédet. Érdekesség, hogy a helyszínen nem volt lehetőség a hang rögzítésére, így a Kossuth akkori adását később a román, csehszlovák és lengyel lehallgató állomások küldték el Magyarországra. A felvételek a hetvenes években kerültek vissza, de nem egyben, hanem „ficni-fecni” darabokban, amelyeket több éve alatt sikerült időrendbe állítva összerakni.
A Parlamentbe költözéskor a rádió teljes zenetárát természetesen nem lehetett átszállítani a Kossuth térre. A legenda szerint a munkatársak három lemezt vittek magukkal, ezek egyike Beethooven Egmont-nyitánya volt. A kutatások később ugyan cáfolták, hogy ilyen kevés hanghordozó került át a Parlamentbe, az azonban kétségtelen, hogy a német zeneszerző művét nagyon sokszor játszották be, így annak hangjai egybeforrtak az ’56-os forradalom napjaival.
A kiállításon meghallgatható egy sláger is, amelytől a múzeum munkatársa szerint annak idején rengeteg embernek lábadt könnybe a szeme: a forradalom bukása után a Boros Ida által énekelt Honvágy című dal a külföldre menekült magyarokat még hosszú éveken át elvesztett hazájukra és az eltiport forradalomra emlékeztethette.
Simon László archívumi szerkesztő az Ünnep reggelén című műsorban elmondta, a fotókon főleg az október 23-án az embereket átjáró örömet próbálták bemutatni. A kiállítás ugyanis elsősorban arról szól, hogy a vér és könny mellett az eufória is meghatározó volt a Rákosi-diktatúra elleni küzdelem fordulópontját jelentő napon.
A fényképek története kapcsán a múzeum munkatársa hozzátette, ’56 bukása után a rezsim ellen felkelő nép forradalmát dokumentáló fotók szerzői közül nagyon sokan bajba kerültek. Emellett a képeket az új hatalom a megmozdulások résztvevőinek azonosítására is felhasználta.
A november 10-éig látható kiállítás képanyagát a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó- és fotóarchívumából származó mintegy ezer képből kiválasztott ötvenhat darab fotó alkotja. A válogatást a közmédia szakmai partnere, a Terror Háza Múzeum végezte.
A forradalom alatt a Magyar Rádió, ahol az első lövések eldördültek, nagyon komoly sérüléseket szenvedett. Ekkor az október 23-a utáni hajnalon vetődött fel az ötlet, hogy a Parlament első emeletére költöztessenek egy ideiglenes stúdiót. Miután azonban az Országgyűlés épületéből nem igazán lehetett összekapcsolódni a lakihegyi adótoronnyal, ezért telefonon keresztül ment az adás egészen november 4-ének hajnaláig, amíg a szovjet csapatok el nem foglalták a Parlamentet. A kiállításon összegyűjtötték a nevezetes stúdió relikviáit, így egy akkori lámpát és mikrofont, amelyen keresztül az ország lakosságát percről-percre tudósították a rádiósok. Simon László archívumi szerkesztő elmondta még, a Kossuth Rádió október 23-ai adásának felvétele 1989-ig zárolt anyag volt.
A kiállításon meghallgathatók korabeli tudósítások, műsorrészletek, a parlamenti stúdióban elmondott Nagy Imre-beszédet. Érdekesség, hogy a helyszínen nem volt lehetőség a hang rögzítésére, így a Kossuth akkori adását később a román, csehszlovák és lengyel lehallgató állomások küldték el Magyarországra. A felvételek a hetvenes években kerültek vissza, de nem egyben, hanem „ficni-fecni” darabokban, amelyeket több éve alatt sikerült időrendbe állítva összerakni.
A Parlamentbe költözéskor a rádió teljes zenetárát természetesen nem lehetett átszállítani a Kossuth térre. A legenda szerint a munkatársak három lemezt vittek magukkal, ezek egyike Beethooven Egmont-nyitánya volt. A kutatások később ugyan cáfolták, hogy ilyen kevés hanghordozó került át a Parlamentbe, az azonban kétségtelen, hogy a német zeneszerző művét nagyon sokszor játszották be, így annak hangjai egybeforrtak az ’56-os forradalom napjaival.
A kiállításon meghallgatható egy sláger is, amelytől a múzeum munkatársa szerint annak idején rengeteg embernek lábadt könnybe a szeme: a forradalom bukása után a Boros Ida által énekelt Honvágy című dal a külföldre menekült magyarokat még hosszú éveken át elvesztett hazájukra és az eltiport forradalomra emlékeztethette.
Forrás
hirado.hu, Kossuth Rádió
