Visszakapott szavak
Kövesdi Károly legújabb verseskötete olyan, mint ő maga, mert van szerencsém ismerni, egy halk, de határozottan jelenlévő hang a világ zajában.
Gondolatai megállítanak, elidőznek bennem, gondolkodásra késztetnek. A kötet verseiben lüktet a magyar történelem, a fájdalom, a hit és kétely párbeszéde és az a különös felismerés, hogy a világ gyorsabban változik, mint ahogy az ember lelke alkalmazkodni tudna. Az istennélküli világvallás víziója, a túlburjánzó online jelenlét és a valódi kapcsolatok kiüresedése is visszatérő motívumok. ,,Mit ér a lét, ha virtuális?’’ – teszi fel a kérdést. Ez a költészet nem naiv, nem kérlel, nem vigasztal olcsón, inkább a szembenézést választja.
A költő nem kínál kész megoldásokat, de kérdései, kételyei, szemrehányásai bölcsen terelgetnek bennünket egy olyan belső párbeszéd felé, amelyet ma már kevesen vállalnak.
A Visszakapott szavak pontos és érzékeny korrajz, nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is, ha nem figyelünk. De amíg ilyen költészet születik, addig talán van esélyünk újra visszakapni valamit abból, amit az idő és a zaj elvett tőlünk. Szavakat. Gondolatokat. Önmagunkat.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
