Varázshatalom – Tudás, közösség, akadémia
A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum közös rendezésében új időszaki kiállítás nyílt május 6-án az Akadémia fennállásának 200. évfordulója alkalmából. Mottója: A közösség tudása – a tudás közössége.
A Nemzeti Múzeum második emeletén látható tárlat öt tematikus egységben mutatja be az Akadémia történetét, fejlődését, jelentőségét a mindenkori magyar társadalomban, szerkezeti felépítését, szerepét a tudás megteremtésben és közvetítésében. A kiállítás használja az ismert szimbólumokat: helyet kap benne a tudás fája, a bölcsesség mitológiai madara, a bagoly, a sokféleképpen értelmezhető rácsszerkezet; a szellemi magaslatokba vágyakozást jelképező hőlégballon stb.
A tárlat egészen Mátyás koráig megy vissza, a tudományos gondolkodás kialakulásáig. A kiállítás első termében azon tudós körökről esik szó, amelyek a 15. századtól a18. századig tevékenykedtek. Janus Pannonius és Mátyás király után megismerkedhetünk Bod Péter tevékenységével, majd Bessenyei Györggyel folytatódik a bemutató, aki Jámbor szándék című munkájában felveti a magyar nyelv fejlesztésének a szükségességét, amikor így fogalmaz: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. A kiállítás bemutatja Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságát, méltatja a szabadkőművesek munkáját, Kazinczynak és társainak a Kassai Magyar Museumát, a Kisfaludy Társaságot stb.
A kiállítás A napfényes aranykor elnevezésű teremmel folytatódik. Az Akadémia alapításával Széchenyi István apja nyomdokaiba lépett. Mindketten külföldön szerzett tapasztalataikat akarták átültetni a hazai gyakorlatba. Amíg Széchényi Ferenc könyv- és műkincsadományából jött létre a Magyar Nemzeti Múzeum 1808-ban, addig fia, István 1825. november 3-án felajánlotta egy évi jövedelmét az Akadémia létrehozására. A két Széchenyi úgy tekintett személyes vagyonára, mintha azt csak megőrzésre kapta volna a Teremtőtől, és példás kezelésével, továbbosztásával nekik kell folytatniuk annak munkáját. Itt jegyezzük meg, hogy Károlyi György, Andrássy György és Vay Ábrahám is támogatta az Akadémia megalapítását, és kezdetben egy 250 ezer forintos alaptőke kamatai működtették az intézményt. Az adományozó Széchenyi nem politikai, hanem nyelvművelő-filológiai intézményt kívánt létrehozni, a magyar nyelv előtérbe helyezése pedig összefüggésben állt a herderi jóslattal kapcsolatos félelemmel. Célja tehát elsősorban a magyar nyelv kiművelése, a magyar irodalom fejlődése, a magyar történelem kutatása, valamint a magyar közjog történeti megalapozása volt.
Az MTA-ban 1949-ig működött a Széptudományi Alosztály, ennek értelmében az alkotóművészek is akadémiai tagok lehettek. Az Akadémia hivatalos folyóirata 1873-tól az Atheneaum volt. A gond akkor kezdődött, amikor a 19. század végén az irodalom megújult. A megosztottságot már a Hét című folyóirat megjelenése is tükrözte, de az igazi fordulópontot a Nyugat, illetve a Holnap című antológia megjelenése jelentette. Amíg az Akadémia azt kifogásolta, hogy az új irány szemben áll intézményük eredeti céljával, addig a másik oldal túl konzervatívnak ítélte meg a tudós társaságot. Így a nyugatosok nem lettek az Akadémia tagjai, kivételt csak 1940-ben Babits Mihály jelentett.
A kiállítás harmadik terme a történelem viharaiban mutatja be az Akadémiát. A jelképes fa itt már elveszítette lombját, a teret egy sín szeli át, amely a világháborúra, a diktatúrára és a kitelepítésekre utal. Az Akadémia vagyonát háborús kötvényekbe fektették, amely elúszott. A nehéz évtizedek súlyát a nyomasztó installációk is érzékeltetik, ám a tudományos eredmények ekkor is fenntartották és továbbvitték az intézményt. 1945 és 1949 között mintegy 180 tagot fosztottak meg a tagságától. Közben megszüntették a Széptudományi Alosztályt, tehát az írók, költők automatikusan elveszítették akadémiai tagságukat.
A negyedik, Az ideák és a megvalósult gyakorlat terme a kortárs tudományos gondolkodás, valamint az Akadémia mai eszméinek tükrében mutatja be a tudomány alakulását. Itt a tudományok ideái szembesülnek azok történeti megvalósulásával. Három nagy digitális eszközön nézhető akadémiai filmhíradó-válogatás, a tudományos eredményekről készült videók, adatvizualizációs térképek, tudományos beszámolók, képek a MTA első 200 évéről, továbbá drónfelvételek az épületéről stb.
A lépcső mellett üveggömbökbe zárt megfejtendő üzenetek olvashatók. A legmagasabb ponton Karikó Katalin Nobel-díját láthatjuk, ahol az Akadémia jövőformáló műhelyként jelenik meg.
Napjainkban az Akadémikusok Gyűlése választja ki a jelöltek közül az akadémikusokat. Előbb levelező tag lesz, majd jelentős tudományos eredményei után választhatják rendes taggá. Az Akadémia külső tagjai külföldön élő tudósok, akik magyarnak vallják magukat. A tiszteletbeli tagoknak nincs magyar kötődésük. Az Akadémia vezetőinek a megbízatása három évre szól.
A kiállítás október 26-áig tekinthető meg. November 5-étől nyílik a következő kiállítás, immár az MTA épületében, amely az Akadémia történetét, kiemelkedő alakjait és az intézmény által őrzött nemzeti ereklyéket mutatja majd be.
Megjelent a MAGYAR7 34. számában.
