Váradi Hédi, a mellőzött színésznő
Pár éve alaposan felkavarta a közvéleményt, amikor egy jelentéktelen színésznő zaklatással vádolt meg egy jeles színházi rendezőt. A történet káros szövődményeibe utóbbi belehalt, de aki azt hitte, hogy ezzel az a bizony szereposztó dívány a lomtárba került, az súlyosan tévedett. A színészek mindig is a legkiszolgáltatottabb művészek közé tartoztak, már csak azért is, mert egy-egy társulatban egy-egy jeles szerepre mindig számos jelentkező akadt. A 95 éve született Váradi Hédi, ha sejtette volna, milyen gyászos időszak vár a kultúrára, bizonyosan könnyebben megbékélt volna a sorsával. Hisz a számára az élettől kijelölt 57 év alatt szinte mindent megkapott, amit egy színésznő megkaphat a sorstól. Nagy szerepeket, ismertséget, sőt a Kossuth-díjat is.
„Életem lényegét a hivatásom tölti be, szívvel-lélekkel arra koncentrálok, ezért sok minden kimaradt: család, gyerek. De színésznőnek lenni, hitvallásom szerint, csodálatos ajándék, mert a színész egyetlen élet alatt – mivel a színjátszás lényege az átváltozás – sok életet élhet meg” – nyilatkozta egy hetilapnak, utolsó éveiben mégis joggal érezte úgy, mellőzik.
Hosszasan sorolhatnánk politikai rendszerektől függetlenül azokat az üstökösként feltűnt színészeket és színésznőket, akiket egy ország hordott a tenyerén, majd egy idő után ilyen-olyan okok miatt elfelejtettek. Bara Margit, Mészáros Ági, Krencsey Marianne, Horváth Teri, Venczel Vera, Szerencsi Éva, de a férfiak közül találomra említhetnénk Kovács Istvánt és Nagy Gábort, akik szintén még főiskolás éveik alatt lettek egy nemzet kedvenceivé, aztán pár mondatos szerepekkel voltak kénytelenek beérni. Nos, innen nézve nem is annyira egyedi Váradi Hédi esete, ha pedig megnézzük ennek a pályának az első két évtizedét, akkor sok ma induló fiatal csak álmodhat hasonlóan erős pályafutásról, mint ami neki adatott.
1929-ben született Újpesten, szülei lelkes amatőr színjátszók voltak, s nem tiltották lányukat ettől a végtelenül kiszolgáltatott hivatástól, sőt a lehetőségeikhez mérten támogatták is. Ráadásul lányuk ideális szépség is volt csodálatos, erotikus csengésű hanggal megáldva. A tizenéves kamaszlány a világháború vége után Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába került, majd 1949-ben felvételt nyer a színművészetire, ahol egy legendás osztály tagja lehet. Soós Imre, Szemes Mari, Berek Kati, Horváth Teri, akikkel együtt lakik a Horváth Árpád Szakkollégiumban is.
– írja róla találóan Molnár Gál Péer színikritikus, aki azt is megállapítja róla, nem igazán termett a filmvászonra. S ezt a véleményét a filmrendezők is osztják. Váradi Hédi ugyan több tévéjátékban is jelentős szerepet kap, de mozifilmben alig. Talán csak Marton Endre Már nem olyan időket élünk című, nem túl jelentős 1965-ös filmje a kivétel. De kárpótolja őt a televízió, s főleg a szinkron.
Váradi 11 évet tölt el a Madáchban, majd átszerződik az ország első társulatába, a Nemzetibe s ott is marad a haláláig. De mielőtt még elválna a Madáchtól (ekko válnak el az útjai Bessenyeitől is), még eljátszik pár fontos főszerepet, így Mirát is Sarkadi Imrének már csak a váratlan halála után bemutatott Elveszett paradicsomában Horváth Jenő és Gábor Miklós oldalán.
A Nemzetiben első szerepe Éva Az ember tragédiájában Sinkovits Imre (Ádám) és Kálmán György (Lucifer) oldalán Major Tamás rendezésében. S itt is jön pár színháztörténeti jelentőségű ősbemutató, ilyen Arthur Miller önéletrajzi elemekkel bőven átszőtt darabja A bűnbeesés után, amely az író a legendás színésznővel, Marilyn Monroeval folytatott kapcsolatát meséli el. A budapesti ősbemutatót Marton Endre rendezte, az író szerepében Kálmán György alakított maradandót. Monroe ki más lehetne, mint Váradi Hédi.
A Maugham színdarabjából elkövetett zenés játék szerzői Nádas Gábor és Szenes Iván, rendezője Benedek Árpád, s itt találkozik ismét színpadon Darvas Ivánnal, míg a másik férfi főhős, aki Váradi Hédi kegyeiért verseng, Bodrogi Gyula. A siker óriási, tömegek zarándokolnak a külvárosi színházba, Váradi Hédi örömébe mégis üröm is vegyül, a tévé már az utódjával, Almási Évával veszi fel, s egyes videómegosztókon is ezt láthatjuk Váradi Hédi neve alatt. A rendszerváltás után, amikor Váradi Hédi már halott, a Vidám Színpad újra előveszi, a kér férfi főszereplő a régi, az ő egykori szerepét Voith Ági játssza. Neki a hetvenes-nyolcvanas években maradnak az önálló estjei, a gyerekműsorai, édesanyja ápolása és (el)menekülés a gánti parasztházába. S mire újra előbújhatna a rejtekéből, megtámadja a gyilkos kór, de ő úgy dönt, nem kér a műtétből s az orvosi kezelésből feladja a harcot.
Amíg a filmrendezők nem látnak benne fantáziát, a tévéfilmesek, a rádiósok és a szinkronrendezők annál inkább rajonganak a hangjáért. Ahogy a nézők és hallgatók is. Több legendás mesefigurának adja a hangját, Tádé a Mazsola és Tádéban, Szerénke a Frakkban és Irma a Flinstone családban. Béni hangja Márkus Lászkó, míg Frédi és Vilma Csákányi László és Psota Irén.
Csak pár név a Casablanca legendás szinkronhangjai közül: Kálmán György, Avar István, Agárdi Gábor, Somogyvári Rudolf, Béres Ilona, Bessenyei Ferenc, Kabos László, Zenthe Ferenc és Szendrő József, aki az angolul megtanulni szinte képtelen Szőke Szakáll magyar hangját tolmácsolta. A Waterloo bridge-bem szinkronpartnere Mécs Károly.
S ahogy már említettem, a tévések több fantáziát láttak benne, már a tévézés kezdeténél ott volt A mama, a Vihar a Sycomore utcában és a Hotel Germánia című tévéfilmeknél, s amikor a színháza mellőzte, a révé nyújtott a fuldoklónak szalmaszálat.
Önálló est, majd Gyárfás Mikós két történetéből Nemere László forgatott tévéfilmet, s mindkettő abszolút főszerepét Váradi Hédire bízta. Az első, könnyedebb hangvételű történetben Sinkovits Imrével, Gobbi Hildával, Bujtor Istvánnal, Bánsági Ildikóval és Csákányi Lászlóval játszik együtt, míg a halála évében készült, világháborús traumákat feldolgozó alkotás (Egy gazdag hölgy szeszélye) a az akkor idősebb színészhölgykoszorúnak (Gobbi Hilda, Komlós Juci, Gordon Zsuzsa, Bánki Zsuzsa, Pártos Erzsi, Náray Teri) biztosít kivételes lehetőséget.
Váradi Hédi keserédes pályaképe is azt tükrözi, mennyire kiszolgáltatott is egy színész pályája, s bizony minden lehetőséget meg ell becsülni és ki kell használni. Bár őt nagyon megviselte mellőzöttsége (életrajzi kötete is bő tíz évvel a halála után jelent csak meg), mintegy négy évtizeddel a halála után mégis azt kell leszögeznünk, Váradi Hédi azon nagy művészeink közé tartozik, akiket nem lehet elfelejteni, ahogy ő maga énekelte az Imádok férjhez menni című sikerdarabban.
