Tízéves a Renton and the Error Jam
A somorjai Renton and the Error Jam nevezetű, rock, grunge, pszichedelikus zenét játszó zenekar 2011-ben alakult meg. Azóta a tagok cserélődtek, kevesebben-többen lettek, de a mostani formáció úgy tűnik, jól bevált. A somorjai Korona Udvar pénteki fellépői között ők is színpadra állnak és a 10. évfordulóra számos meglepetéssel készülnek a rajongóknak. Ez lesz az első koncertjük a vírushelyzet enyhülése után, így még nagyobb adrenalin forr bennük. A próbatermükben beszélgettünk az elmúlt tíz évről, tapasztalatokról, élményekről és természetesen zenéről – Tomovič Tamással (billentyűk), Méry Dáviddal (dobok) és Horváth Lászlóval (ének).
Hogyan emlékeztek vissza az elmúlt tíz évre?
Méry Dávid: Nagyon sok minden történt a tíz év alatt, amire jó érzéssel gondolunk vissza. A kezdetekkor még négyen voltunk csupán – köztük olyan tagok, akik már kiváltak a zenekarból –, s később alakult ki a jelenlegi formáció. Szegről végről mindenki ismerte a másikat, viszont az egyetértés már az elején megvolt köztünk.
Horváth László: Csiba Gábor (volt ritmusgitáros) tagunk leválása után szerettük volna a ritmusgitárt visszakapni a zenekar életébe, de nem találtunk megfelelő embert rá. Így aztán sikerült átalakítani kicsit a koncepciónkat, öten játszottunk tovább a színpadon. Később rájöttünk, hogy szeretnénk billentyűket is a zenénkhez – s ehhez ugyancsak voltak sikertelen próbálkozásaink –, majd jött Tomovič Tamás, akinek a pénteki fellépése lesz az első. Sok élményben volt részünk, rengeteg formális, nem formális koncertben, egymást motiválva haladtunk előre és visszük tovább ezt a lelkesedést, talán még jobban is, mint eddig.
A Facebook közösségi oldalatokon egy vírusként hivatkoztok a zenekarra és a zenére, amit játszotok, amely megfertőzi az embereket. Gondoltátok volna, hogy egyszer majd tényleg jön egy vírus, amely ekkora hatással lesz az emberek mindennapjaira?
H.L: Az a bemutatkozó szöveg még az egyik kezdeti koncertünk előtt íródott, mert kellett valamilyen jellemzés rólunk, hogy kik is vagyunk, milyen zenét játszunk. Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy majd jön a Covid-19 és esetleg valósággá válik a vírushelyzet. Úgy gondolom, célszerű lesz majd változtatást végezni a bemutatkozó szövegünkön, mert ezzel már nem nagyon tudunk azonosulni. Akkor jól hangzott (nevet).
Tudtatok dolgozni a vírus és a bezártság alatt?
M.D: Jóformán alig találkoztunk, így az új albumunkon sem tudtunk érdemben dolgozni. A stúdiós munkálatokat nem folytattuk, de egyébként is részletekben vesszük fel az anyagot (hétvégente, két számonként stb.). A szenci járásban van a stúdió, ahol vesszük fel a lemez dalait, így a járászár alatt nem is volt lehetőségünk eljutni.
H.L: Nem olyan rég sikerült újra felvennünk a fonalat, de úgy döntöttünk, hogy inkább a pénteki koncertre fogjuk előkészíteni a dalokat és arra próbálunk. Ki voltunk már éhezve a zenélésre. Felgyülemlett bennünk az energia és éreztük, hogy ki kell adnunk. Nagyon készülünk a koncertre!
Változtattatok valamit a zenéteken?
H.L: Alapvető különbség, hogy eddig angolul énekeltem, az angol nyelvű számok voltak túlsúlyban. Ilyenkor a zene született meg hamarabb, majd ezután jött a szöveg. Az új lemez már csak magyar nyelvű dalokat tartalmaz majd, erősen szöveg centrikusak. Azt hiszem, ez nem fog a zene rovására menni, jól kommunikál egymással a szöveg és a zene, és valóban: szó szerint kommunikál. A hangszeres zenészt az tudja inspirálni, ha rögtön megérti a szöveget. Számomra is sokkal könnyebb magyarul megírni a dalszövegeket, mert nem beszélek nagyon jól angolul, ezért az eddigi szövegeket igyekeztem lényegesen egyszerűen megfogalmazni. Mégis szerettem volna, ha van mondanivalójuk, az emberek sok mindent belegondolhatnak. A magyar szövegekben szinte lubickolok. Itt pedig néha a zene, de van, hogy a szöveg születik meg először.
Melyik élményre emlékeztek a legszívesebben? Vicces szituációkban volt részetek?
M.D: Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy az egyik legemlékezetesebb koncertünk az első bemutatkozó fellépésünk volt, még a dunaszerdahelyi Soul Hunter klubban. De nagy élmény volt a több ezres nézőtömeg előtt játszani a Desmod zenekar előzenekaraként. Az egyik vicces-szomorú történetes koncertünkön elment az áram. Minden leállt, s olyan hosszú volt a szünet a leállás és az újraindulás között, hogy már nem is fejezhettük be a repertoárt, amellyel készültünk. Csalódottak is voltunk, mert bennünk rekedt az adrenalin, s nem adhattuk ki magunkból.
H.L: A kürti borvidéken való fellépésünknek például azért is volt jó hangulata, mert nagyon családias volt a közeg, s az egész esemény. Kő-papír-olló, meg csocsó bajnokságot szerveztek, amelybe mi is beneveztünk, sajnos nem nyertünk semmit, de színpadi és koncertélményt, valamint tapasztalatot annál inkább. A nagyobb színpadoknak mindig jobban örülök, s csak azért, mert ott ki tudom tölteni a teret. Így nem derül ki, hogy nem tudok táncolni (nevet).
Hogyan tudtok együtt dolgozni? Mi inspirál benneteket?
T.T: Úgy érzem, működik köztünk a koherencia. A legutóbb például Laci hozott egy szöveget, amellyel azelőtt csupán ő találkozott, de amint elkezdtünk zenélni – mindenki a saját hangszerén valamit játszott –, gyorsan összeállt az egész dal. Nagyon kíváncsi vagyok a pénteki koncertre, hogyan sikerül majd.
H.L: Általában háromórás próbákat tartunk, de változó a dolog. A mai technikának köszönhetően a próbán játszottakat felvesszük telefonra, s otthon megcímkézem, hogy tudjam, milyen anyagról van szó. A vírus alatt a felvett dolgokat vissza-visszahallgattam, így tudtam otthon is dolgozni a vokálon, csiszolgattam, finomítgattam. Korábban is felvettük, Cseh Gábor tagunkkal a jammeléseket, de nem jelöltük meg őket, így aztán nem tudtuk, hogy hol keressük a dolgokat.
M. D: Egymást inspiráljuk, egymástól is tanulunk, rengeteget improvizálunk a próbákon, amiből aztán valami vagy kisül, vagy nem. Volt egy koncertünk, amelyen már elfogytak a dalok, de visszatapsoltak bennünket, s valamit játszanunk kellett. Pokstaller Szabolcs gitárosunk akkor jelezte, hogy játszak valamit, ő megadta hozzá a témát, Lacinak meg volt szövege, amely azon a koncerten még nem hangzott el. Így lett meg a dal, amelyet azóta is játszunk: a Sorozatgyilkos című számunk.
Mivel ünneplitek meg a tíz évet? Hogy néz ki majd a koncert?
H.L: Nem hiszem, hogy lesz torta, de a koncertet jó hangulatúra tervezzük. Több mint másfél órát szeretnénk játszani, reméljük, hogy az idő is kedvezni fog. Például már tudjuk, hogy a fellépést a Sorozatgyilkos című számunkkal végezzük majd be. Meghívtuk a régebbi tagokat is, hogy játszanak velünk egy blokkban, Csiba Gábor (Csibusz) hangosít majd bennünket, ami szuper, mert jól ismeri a zenekart – sőt, játszani is fog. A koncert elején hallhatja majd a közönség az új dalainkat – amelyek a következő lemezre is felkerülnek –, s utána jönnek a már meglévő számok. Rendszeresen együttműködünk Szűcs Gáborral (VJ), aki a vizualizációt biztosítja majd, tehát vetített jelenetek is lesznek a koncerten.
Tíz év múlva is ugyanígy?
M.D: Csak jobban (nevet). Szeretnénk többet dolgozni a dalainkon, mert most egy kicsit csigatempóban haladunk előre. Maradjunk annyiban, hogy tíz éven belül kiadjuk az új lemezünket.
H.L: Személy szerint nagyon bízom az új albumban, minden esély megvan rá, hogy jól sikerüljön. Meglátjuk, hogy lendíteni tud-e a zenekaron. Reményeink szerint, ezzel a lemezzel több kapu megnyílik előttünk, amelyek esetleg eddig zárva voltak.
T.T: Nem bánnánk, ha meg tudnánk élni a zenélésből, de szerintem ezt bármelyik felvidéki zenekar elmondhatná magáról. Zeneproducerként elmondhatom, hogy az élő zenekarok tagjainak idejét nehéz összeegyeztetni. A csapatban dolgozás kompromisszumokkal jár.
Pénteken este a somorjai Korona Udvaron játszik majd a Renton and the Error Jam zenekar 22:30-tól. Mindenkit várnak szeretettel!
