Tihanyi Apátság
Amikor több száz éves falak közé lépek be, mindig megpróbálom elképzelni, hány lélegzetvétel tanúi voltak a kőfalak.
Ha szakrális helyet látogatok, azon tűnődöm, mennyi imát, sóhajt, könyörgést fogott fel a mennyezet, és mennyit engedett felszállni. Nem volt ez másként a tihanyi apátságban sem.
Ez a hely, ahogy a levetített kisfilmben is elhangzott: a találkozások színtere. Az ember itt elsősorban a csenddel találkozhat, amely elnémítja az ajkat, felhangosítja a lelket és az elmét. Számomra különösen fontos lett a csend, hogy meghalljam a bennem visszhangzó kérdéseket.
Amint válaszolni igyekszem rájuk, szaporodnak a kérdőjelek, ilyenkor kell a segítség. Olykor elég egy fuvallat, máskor egy vers, de van, hogy közelebb kell éreznem Istent. A tihanyi apátság néhány pontot tett most a kérdőmondatok végére.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/34. számában.
