Tele vagyunk tehetségekkel, ha...
Az elmúlt napokban két olyan rendezvényre voltam hivatalos, amelyeken tehetséges, többnyire roma fiatalok bontogatták a szárnyaikat. Gesztetében a helyi alapiskola szervezésében a Csillag születik tehetségkutató verseny nyolcadik évfolyamát rendezték meg, míg Rimaszombatban a Magánkonzervatórium tartotta két részben az évzáró vizsgaelőadását. Ezeken sok-sok olyan tehetséges emberrel találkoztunk, akikből akár valódi, az égbolton ragyogó csillag is születhet, ha…
Ha ez a ha ott nem lenne, mégpedig rengeteg kérdőjellel. Művészi pályára lépni eleve nagy kitartást, szülői támogatást, s nem utolsósorban nagyon sok szerencsét igényel. S bizony, ezekből a tájainkon sokszorosan hátrányos helyzetű roma családok tehetséges gyerekei esetében vagy a szülői támogatás, vagy a kitartás hiányzik, így nagyon sok esetben a szerencsének esélyt sem adnak. Gesztete lakosainak ma már a döntő többsége roma, de ugyanez a helyzet Rimaszécsen és Várgedében is, sőt az Almágyi Alapiskola diákjainak nagy százaléka is roma gyerek, akiknek sokszor egyedüli lehetőségük a kitörésre a bennük a szüleiktől, nagyszüleiktől örökölt művészi tehetség lenne. De hiába élünk ma már sokkal nyitottabb világban, mint pár generációval régebben, a kitörési lehetőség most sem tűnik könnyebbnek.
Ennek egyik elsődleges oka, hogy a romák sokkal zártabb közösségekben élnek mint a nem romák, s a roma szülők sokkal nehezebben engedik el a gyerekeik kezét. Ugyan sokszor elhangzik a részükről, hogy a nem romák nem engedik őket kibontakozni, ez egyszerűen téves, sőt hazug állítás. Sokkal, de sokkal nehezebb kitörni a saját zárt közösségükből, a biztonságosabbnak vélt komfortzónájukból.
De ehhez hasonló példát számtalant felsorolhatnánk, köztük olyant is, amikor a szülők maximálisan támogatták a gyereküket, s titokban arról álmodoztak, hogy a lányuk színésznő lesz, országos versmondó versenyeket nyert, de még szépségversenyen is különdíjat szerzett, aztán 18 évesen szinte egyik napról a másikra családanya lett. Ma is még csak huszonéves, kétgyerekes családanya, de már teljesen esélytelen, hogy megvalósítsa az eredeti álmait. De nem egy olyan példa is van, ahol a szülők féltették a gyereküket, vagy önző módon csak magukra gondoltak.
– mondta kérdésemre pár éve egy anyuka, s bár még ő is csak az ötvenes éveiben jár, érzelmileg zsarolva rendkívül tehetséges fiát ott tartja maga mellett. Arra nem gondol, hogy akár 20-30 évig is elélhet még, s addigra a fia megcsömörlött, kiégett középkorú férfi lesz, aki majd talán akkor tudatosítja, hogy eltékozolta a tehetségét.
A rimaszombati Magánkonzervatórium az egyik kassai intézmény kihelyezett tagozataként került előbb Nyustyára, majd átköltözött Rimaszombatba, ahol egy volt szakközépiskola épületét bérli a várostól. Az iskola nagyon komoly hiányt tölt be, s zenei- és drámapedagógiai képzést (s nem színészetet, ahogy azt tévesen hirdetik) biztosít. Jelenleg mintegy 60 diákjuk van, akik nagy része magyar anyanyelvű. Pár éve Marián Kotleba akkori szélsőjobbos megyeelnök indított frontális támadást az intézmény ellen, szerencsére nem járt sikerrel. Az iskolának januártól új fenntartója van Csúr Dániel magánvállalkozó személyében, aki elmondja, nincs könnyű helyzetben a szlovákiai iskolaügy, a városban is több középiskolát vontak össze, ráadásul a konzervatórium alapító okiratában a szlovák és a roma nyelv oktatása szerepel, holott az itt tanuló diákok döntő többsége nem beszéli a roma nyelvet, sokkal fontosabb lenne a magyar nyelv felé nyitniuk, s ő maga is a lehetőségei szerint ezt támogatja.
– mondja, és szeretne minden lehetőséget megragadni, hogy fellépésekkel növelje az önbizalmát. A konzi a négyéves alapképzés után további két éves képzést kínál, amelynek az elvégzése tanári oklevelet biztosít a diákjaik számára.
– mondja Csúr, aki megemlíti, hogy a cimbalomtanár például Zólyomból jár, ugyanis hiába vannak remek cimbalmosok a szűkebb régióban, az oktatási törvény könyörtelen, s előírja a megfelelő végzettséget. De tudjuk, Szlovákiában ez így működik, nem a tudás, hanem a (sokszor megvett) papírok számítanak.
A konzi színészestje is rá épült, s nem véletlenül. A különös kisugárzású, tehetséggel teli fiatalember látható önbizalomhiánya ellenére is uralta a színpadot, ahogy szokták mondani, nem lehetett nem rá figyelni. Kalocsai Alexandrának a tánc a mindene, s nagy álma, hogy főiskolát végezzen és táncot oktasson. Meg is ragad minden lehetőséget, így került be a Tűzvirág formációba is, ahol egy versműsorhoz szokatlan módon a tánctudását csillogtatja, de mivel a konziban hivatalosan drámapedagógiát tanul, nem veszne el színészként sem. Az iskola új fenntartója egyébként nyitott az új igények felé, s ősztől tánc szak is indul, s nem zárkózik el a képzőművészeti és multimediális szak létrehozása elől sem, csak sajnos ebben az országban minden nagyon lassan változik. Nyáron elkezdik az épület felújítását, s próbálják elfoglalni az eddig nem használt második emeletet is, amelyik jelenleg katasztrofális állapotban van. Csúr Dániel tehetségvadászás címén mindenesetre két tanárát is elküldi Gesztetébe.
Gesztetében nyolcadik alkalommal rendezték meg a Csillag születik évfolyamát, amelyre Uzapanyittól Rimaszécsen és Várgedén át Almágyig érkeztek versenyzők. Pár éve ezen a színpadon mutatta meg kivételes tehetségét az X-Faktor későbbi győztese, a balogiványi Ruszó Tibor, s nézve az idei magas színvonalú felhozatalt, a most látott több mint húsz műsorszám is felmutatott csillaggyanús tehetségeket mind ének, mind tánc, mind hangszer kategóriában.
S ahogy már sokszor tapasztalhattuk, lelkes tanárok nélkül mindez nem megy. Uzapanyitról ifj. Szajkó Attila érkezik a diákjaival. A húszas évei elején járó fiatalember roma asszisztens a közel hatvangyerekes uzapanyiti alapiskolában, s távúton a komáromi Selye János Egyetem diákja. Ránézésre le sem tagadhatná az édesapját, aki nagyon mélyről, egy gyerekotthonból indult, s ma már a cserencsényi Reedukációs Központ igazgatója. Már gyerekkorában kitűnt zenei tehetségével, s lám, a fia is örökölte a tehetségét, s az iskola mellett maga is játszik különböző zenekarokban. Mint mondja, öccse színésznek készült, be is iratkozott a rimaszombati Magánkonzervatóriumba, de miután nem boldogult a szlovák nyelvvel, a színész pedig tényleg a nyelvében él, így otthagyta az iskolában.
– erősíti meg Kökény Tibor, a Várgedei Alapiskola tanára, aki egyébként maga is roma származású, annak idején szintén a kassai Konzervatóriumban végzett harmonikán, profi zenész, a pozsonyi Matúš Vallo főpolgármestert is soraiban tudó Para zenekar harmonikása.
– mondja – "de van ellenpélda is, sose gondoltam volna, hogy az alapiskolában annyira félénk, zárkózott Bohó Markusz színész lesz majd”.
S a tanár úr munkája meg is látszik diákjai teljesítményén, mint a hegedűs, mind az énekesei remekül teljesítenek. Almágyból tizenöten jöttek, s bár az iskolában működik a Heuréka kihelyezett tagozata, a népes csoportot egy szlovák-történelem szakos tanárnő, Kosztúr Klaudia fogja össze, aki végig ott izgul a diákjai sikeréért. Főleg a tánc dominál (náluk is), de szép számmal akad énekes és hangszerprodukció. Az almágyiak üdvöskéje egy hatodikos fiú, Botos Gyula, aki saját repszövegeket ír. Gesztetébe egy Eminem számra írt dalszöveggel jön, s mintha ez a dal tényleg róluk, kitörni vágyó tehetségekről szólna:
– reppeli, s bár megtudom, a család nagyon szerény körülmények között él, remélem, ő lesz az új Ruszó Tibi.
