Táncoló virágok kertje
A kedvenc évszakom az ősz. A Táncoló virágok kertjében mintha álomvilágba léptem volna, tökéletesen visszaadta azt, amit az ősz jelent: a változást, a nyugalmat, és azt a csendes örömöt, amit csak ez az évszak tud nyújtani.
A levegőben érezni lehetett a hűvös reggelek frissességét, amit meleg, fűszeres illatok töltöttek meg, mintha maga az ősz fogott volna ecsetet, minden kis zugot meghitt, otthonos hangulatúvá színezett. A falevelek szétszórva pihentek az asztalon, mintha az erdő egy szeletét hozták volna ide.
Mindenhol tökök, őszi termések és mécsesek emlékeztettek arra, hogy ez az évszak az elmúlásról és az újrakezdésről is szól.
A gyertyák lángja finoman táncolt, meleg fénnyel árasztva el a helyet, a sárgásbarna díszek összhangban voltak a fák hulló lombjával, mintha a külvilág folytatódott volna a négy fal között. Olyan volt, mintha az idő megállt volna, és csak az ősz nyugodt ritmusa diktálná a percek ütemét a látogatható magánkertben.
Megjelent a Magyar7 2024/44. számában.
