2022. április 10., 17:46

Sárgarigó a hónap műtárgya a Gömör-Kishonti Múzeumban

A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményének szerves részét képezi az intézmény állattani gyűjteménye. Áprilisban a hónap műtárgya program keretében egy Sárgarigó dermoplasztikus preparátumát állítják ki, amely április 30-ig lesz megtekinthető a múzeum állandó honismereti kiállításának otthont adó teremben.

Sárgarigó
Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum

2008-ban a múzeum gyűjteménye egy Sárgarigó (régiesen Aranymálinkó) dermoplasztikus preparátumával gyarapodott. Szlovákiában fészkelő madaraink között kevés olyan van, mely ilyen szembetűnő, jellegzetes színezettel rendelkezik. Ennek ellenére azonban csak nagyon ritkán találkozhatunk velük – közölte Gálffy Monika, az intézmény munkatársa. Elárulta, hogy a múzeumban kiállított fiatal egyed 2007. szeptember 13-án Rimaszombatban, egy személygépjárművel való ütközés során pusztult el.

A sárgarigó (Oriolus oriolus) Északnyugat-Afrikában fészkel, de Európa jelentős részén is megtalálható, leszámítva annak északi és északnyugati területeit. Előfordul még Kis-Ázsiában, Szibéria délnyugati részén, egészen az Altáj térségig, Közép-Ázsiáig és Indiáig. Szlovákia egész területén megtalálható, mégpedig az alacsonyabb és közepes tengerszint feletti magasságokban (600-800 m). Főleg ártéri erdők, vizek körüli parti növényzet, temetők, kertek, parkok, szélfogók, fasorok, erdők, ligetek és ritkább erdős területek lakója. Kerüli az összefüggő tűlevelű és vegyes erdőket.

Rigóink a költözködő madarak sorába tartoznak, a telet Afrikában, az Egyenlítőtől délre eső területeken töltik. Meglehetősen későn, április második felében és május elején érkeznek meg hozzánk, s már augusztus-szeptember környékén tovarepülnek. Fészkeiket a magas fák lombkoronáinak peremén építik fel. Évente egyszer költenek s 3-5 fiókának adnak életet. Rovarokkal, esetenként gyümölccsel táplálkoznak.

A fejlett példányok fekete-sárga, míg a nőstény egyedek és a rigófiókák zöldessárgával vegyes szürkésfekete színekben pompáznak. Mivel azonban magasan, a fák lombkoronái közt élnek, könnyen szem elől téveszthetjük őket. Ha azonban jól fülelünk, szinte kizárt, hogy ne halljuk meg hangjukat. Énekük jellegzetes, erőteljes. Füttyszerű, fuvolaszerű hangon szólalnak meg.

Megosztás
Címkék