Rangos állami kitüntetésben részesült Kovács Magda és Nagy Erika
Nemzeti ünnepünk alkalmából Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Kovács Magda író és Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetésben részesült Nagy Erika író, a SZMÍT titkára.
Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár és Kiss-Hegyi Anita kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából Magyar Arany Érdemkereszteket, Magyar Ezüst Érdemkereszteket és Magyar Bronz Érdemkereszteket adott át pénteken a Pesti Vigadóban.
Díjat kaptak a szlovákiai magyar irodalmi élet jelentős képviselői is. Kovács Magdának a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozták, Nagy Erika pedig Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést vehetett át.
Kovács Magda írói munkássága a szlovákiai magyar próza kiemelkedő példája, amelyben a valóság és a fantázia különleges keveréke, az álom és a mesevilág találkozik, s ezáltal nem csak a hétköznapok egyszerűségét, hanem az emberi lélek mélyebb rétegeit is érzékletesen tárja fel. Nagy Erika az anyaországi és a felvidéki magyar irodalmi élet közötti hídteremtő munkájáért, valamint elkötelezett és értékteremtő kulturális szervezőtevékenységéért kapta a díjat. A díjazottak portálunknak is nyilatkoztak.
Mit jelent az önök számára ez a díj?
K. M.: Ez egy óriási dolog. Ilyenre soha nem gondoltam volna. Soha semmiféle díjra nem számítottam. Mondtam is, hogy ezt már legfeljebb csak az „überelheti”, ha majd egyszer Oda feljutok, tévedésből a mennyországba fognak besorolni. Ez a díj egy kicsit a Palócföldé, Gömörországé is.
N. E.: Elsősorban megbecsülést, és egy láthatatlan munka elismerését, hiszen az irodalomszervezés háttérmunka, amelyben nem látszik a ráfordított idő és energia.
Számítottak rá?
K. M.: Rögtön a könyveim mellé tettem a díjat, és azt mondtam nekik, hogy ezt ti kaptátok. Nem tiltakoztak. Ezek szerint a könyveim jobban számítottak rá, mint én.
N. E.: Soha nem gondoltam arra, hogy valaha is részese leszek egy ilyen rangos elismerésnek. Mint ahogy nagyon sokan, én is azt vallom, hogy nem a díjakért, elismerésekért teszem a dolgom, hanem azért, mert szeretem a munkámat, de nem mondanék igazat akkor, ha azt fejtegetném most, hogy nem esik jól az, hogy kezemben tarthatom a Magyar Köztársaság elnökének elismerését.
Milyen érzés fogta el, amikor megtudta, hogy önt (is) díjazzák?
K. M.: Erika jelezte nekem, hogy figyelj ide Magda, javasoltak az írószövetségben valamilyen kitüntetésre, és akkor rögtön mondtam, hogy de én ezt nem érdemlem meg. Egy kicsit gondot is okozott ez nekem, mert én ilyen pánik-ember vagyok, mert ha van valamilyten változás, akkor kicsit megrémülök, mert én már annyira elkényelmesedtem itt Gömörben a magam csendjében, a magam kis környezetében, hogy csak nagyon lassan – Erikának a támogatásával, aki nagyon aranyos – fogtam ezt fel. Nekem nem volt mindegy kimozdulni otthonról, de aztán a lányom „navigált” engem. És végül is nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént velem.
N. E.: Érdekes érzés volt. Percekig fel sem fogtam, csak amikor újraolvastam a levelet vagy háromszor, akkor „esett le”, hogy ez nem álom. Arról, hogy felterjesztettek, tudtam. A Magyar Írószövetség mellett a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmánya is, mégis meglepődtem, hogy rám esett a választás. Viszont nagyon, nagyon boldog voltam, amikor Kovács Magda izgatottan felhívott, hogy megkapta az értesítést arról, hogy Magyar Arany Érdemkeresztben részesül. Abban bíztam, hogy ha valaki, akkor ő lesz az, aki megkapja a kitüntetést. Neki kell megkapnia, mert megérdemli. Majd a Vigadóban együtt örültünk annak, hogy együtt várhatjuk a nagy pillanatot.
Változtat-e a díj valamit a hozzáállásukon az irodalomhoz és az élethez való kapcsolódásban?
K. M.: Úgy gondolom, ez életem legcsodálatosabb kitüntetése és elismerése, de én azt hiszem, továbbra is az maradok, aki voltam.
N. E.: Az elismerés mindenképpen megerősít abban, hogy munkám nem volt felesleges, így lelkesen megyek tovább az eddigi úton. Az önbizalom soha nem tengett túl bennem, így ez a pozitív visszajelzés szerintem motiválni fog a további közösségi szerepvállalásra.
Kovács Magdán és Nagy Erikán kívül Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató, művelődéstörténész, akinek tanulmány- és esszékötetei a (cseh)szlovákiai magyar kultúrtörténet jelentős kiindulási pontjai, s aki szintén a SZMÍT tagja, Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át. Mindhármuknak szívből gratulálunk.
