Pálos György, akinek a hangja örökre elkísér
Ötven éve mutatták be a magyar mozik A tizedes meg a többiek című filmet, amelynek nézettségét talán csak Várkonyi Zoltán szintén akkoriban készült történelmi tablói múlták felül. Ahogy mondani szokás, a címszereplő Sinkovits Imre ugyan mindent vitt, de azért azoknak a többieknek a remeklése is kellett hozzá, hogy a film a mai napig tömegeket ültessen le a képernyők elé. Szíjjártó István, az oroszul kukkot sem tudó kommunistát az egyik legszebb hangú magyar színész játszotta, akinek ez volt az utolsó filmszerepe. Még nem volt ötvenéves, amikor meghalt, de súlyos betegsége miatt már évekkel előtte nem léphetett színpadra. Pálos György – hisz róla van szó –, 55 éve hagyott itt bennünket.
„Ez volt a kedves pamlagja” - mutatja Szatmári Liza, amikor nála jártam, s alaposan meglepődik, hogy ilzen fiatalon még emlékszem Pálos György nevére (pár nappal a születésem után halt meg), aki évtizedek óta már csak „bérlet” a Vígszínházban. Alig tíz év jutott a számára, de micsoda tíz év.
Nem is színésznek készült, hanem zeneszerzőnek, s mielőtt a színpad mellett tette volna le a voksát, sokat komponált is. De tudta, választania kell, hisz nem aprózhatja el magát a színészet és a zeneszerzés között. S ő az előbbit választotta. 1920-ban született, s alig 10 éves, amikor először bekerül az újságokba. 1930 júniusában így írt róla a 8 Órai Újság: „Kalmár István, az ismert hegedű pedagógus növendékhangversenyét tartják a »Musica« kamaratermében. A hangverseny meglepetése a mindössze 10 esztendős Patrovits György előadása volt. Rieding »Air Varié«-jét adta elő meleg tónussal és kiváló előadói készséggel”.
A Vidám Színpad és a Fővárosi Operettszínház közbeiktatásával 1952-ben kerül a Vígszínházba (akkori álnevén Magyar Néphadsereg Színháza), s mintha érezné, nincs sok ideje pályája kiteljesedésére. Később majd Kaszás Attila harcol ennyire kétségbeesetten az idővel. Mind a színpadon, mind a filmen főszerepek sokaságát játssza el. A Vígben egyik első jelentős szerepe Bulla Elma és Ruttkai Éva Szent Johannája mellett a Dauphen hálás szerepe, ahol csodálatos hangját is megcsillogtathatja. Színháztörténeti jelentőségű szerepe lesz Pavel Kohout cseh kortárs szerző Ilyen nagy szerelem című darabjának hősszerelmese, a perbetei Pándy Lajos által fordított darabban a partnere ugyanis az a Ruttkai Éva, aki pár előadás erejéig felugrik Miskolcra, ahol az ottani előadásban Peter szerepét Latinovits Zoltán adja.
A darab címe tényleg beteljesedik, s nemcsak a színpadon. Ruttkai úgy jön haza, hogy tudja, sorsa beteljesedett. Ekkoriban Bitskey Tibor mellett a már negyven felé közeledő Pálos György játssza a színház hősszerelmes figuráit, mielőtt megérkezik Latinovits, aki megkapja Várkonyitól Rómeó szerepét, természetesen Ruttkai oldalán. Mindketten bőven túl vannak már a harmadik X-en, igaz, akkoriban ez senkit sem zavart. Tolnay Klári pár lvvel azelőtt már a negyvenen is túl van, amikor eljátszhatja Júliát magánéletbeli férje, Darvas Iván oldalán. A második szereposztás Júliája, a tőle jóval fiatalabb, szintén férjezett Váradi Hédi el is csábítja tőle. Pálos közben eljátssza a házitanító, Ági Miklós szerepét Molnár A hattyújában, a címszereplő itt is Ruttkai, de ő lesz Faust Goethe darabjában. Margit ki más lehetne, mint Ruttkai, Mephisto pedig vendégként Major Tamás.
Csak érdekesség, Philemon és Baucis Páger Antal és Bulla Elma, akik évekkel később Déry Tibor novellájának filmváltozatában is eljátsszák a két időskori szerepet. De ekkoriban adja Mátyás királyt is, amelyet évekkel később majd Pándy Lajos vesz át tőle A néma leventében. A hatvanas évek elején szinte minden este színpadon van. De közben megtalálja a film is, míg fenséges orgánumát a rádió és a szinkron szeretné kamatoztatni. Az 1953-as Föltámadott a tenger című filmben áll először kamerák elé, de első nagy szerepét a kassai Bán Frigyestől kapja, A császár parancsára című filmben, amelyben Martinovics Ignác apátot alakítja. Ezt követi a Szabó Magda regényéből készült Vörös tinta, ahol Vass Éva a partnere. 17 filmszerep jut csak neki, de micsoda filmek.
A kor nem engedi meg, hogy a történet kudarccal végződjön, s az utolsó pillanatban megérkezik a minisztériumi főgóré Ladányi Ferenc megszemélyesítésében, s a történet vízzel és happy enddel végződik. De ugyanekkor forgatja Makk Sarkadi Imre utolsó, posztumusz darabjából, az Elveszett paradicsomból készült filmjét is, amelynek a színpadi ősbemutatóját sem éli meg a szerző, aki máig tisztázatlan körülmények között kizuhan szerkesztőségi ablakából (https://ma7.sk/irodalom/egy-kossuth-dijas-segedmunkas-100-eve-szuletett…). A darabot Pártos Géza rendezésében a Madách Színház mutatja be (itt került színre pár évvel előtte a Szeptember is Soós Imrével), a három főszerepet Gábor Miklós, Váradi Hédi és Horváth Jenő adják. Makk nem ismétli meg a színpadi szereposztást, a szeretőjét gondatlanságból a műtőasztalon megölő Sebők Zoltán agysebészt Pálos Györgyre bízza, az apját Páger Antal, míg Mirát Törőcsik Mari játssza. A színdarabbal ellentétben Makk elsősorban az élettől búcsúzó Sebők és az áletbe őt mindenáron visszahozni szándékozó Mira kapcsolatát emeli ki.
Érdekesség, hogy mindkét film zenéjét váratlan, de kivételes húzással az elsősorban könnyűzenei iparban járatos Fényes Szabolcsra bízza. Páger akkor még jó tíz évvel fiatalabb a darabbeli szerepénél, de amikor 20 évvel később Mihályfi Imre a TV-ben is előveszi a darabot, már tízzel öregebb, s nemcsak a filmben, a valóságban is belehal a szerepébe, torzóm hagyva a filmet. Az értelmiségi trilógia harmadik darabja a világsikert aratott Szerelem lett (volna), amelynek főszerepeit ugyancsak Pálosra és Törőcsikre méretezte Makk, de mivel a film az 1956-os népfelkeléstől szól, mire a forgatási engedélyt megkapták, Pálos már súlyos betegen nagykovácsi parasztházában feküldt, így a szerepet végül a bejei születésű Darvas Iván kapta meg. De nem ez volt az első filmje, amely az 1956-os eseményeket idézte meg. Az egyik első tévéjátékban, az Idegen utcában is szerepelt már, amelynek Benedek Katalin által papírra vetett története a népfelkelés utáni közvetlen időszakot örökíti meg, amikor négy Párizsba menekült fiatal azon vívódik, hogy tovább menjenek-e, hisz biztos karrier várja őket vagy mégiscsak hazatérjenek.
A siker elképesztő, kettejük mellett a háztartási alkalmazottat játszó „vén majom” szerepében Major Tamás, valamint a háború elől a kastélyba menekülő százados szerepében Darvas Iván brillírozik, de szinte alig lehetne bárkit is kihagyni a felsorolásból. A film bekerült az 1968-ban kihirdetett Budapesti Tizenkettőbe, s azt hiszem, onnan nem is lehet kirobbantani, amíg lesz magyar film.
Csodálatos hanganyagával sosem élt vissza: mindig az ábrázolt jellem szolgálatába állította. A társalgási stílusnak színpadainkról szinte kiveszett természetességét, szobakönnyedségét hajlékonyon beszélte Balázs Sándor Érettségi után című darabjában vagy utolsó szerepeinek egyikében, a Szegény Dániel című detektívszínműben.” Vajon mit szólna ma MGP, ha hallaná azt a sokszor nyegle, teljesen érthetetlen beszédet, amit a színpadjainkról mostanában kapunk. 1968-ban megkapta a Kazinczy-díjat is. Az Esti Hírlap így méltatja: „Pálos György hangját épp azért öröm mindig hallani, mert elkerüli a szép hangú és szép beszédű színészeknek a buktatóit. Beszédének gyönyörű és hibátlan zengése sohasem tolakszik a szerep, vagy a felolvasott szöveg mondandója elé”.
Ekkoriban nyilatkozta: „Férjem, Pálos György, a Vígszínház tagja akkor már súlyos beteg volt, nem léphetett többé színpadra. Én azonban minden este mentem játszani. El tudja képzelni, hogy mit érezhetett ilyenkor ő? Egy olyan színész, aki a színpad szerelmese volt, mindörökre el van tiltva hivatásától! Én láttam szenvedését, amit ő titkolni igyekezett előttem, de én tisztában voltam mindennel, és határoztam: lemondtam a színpadról, aminek én is szerelmese voltam, vagyok és leszek. De vele maradtam halála pillanatáig, és a színpadra nem mentem vissza többé.” Bár több mint tíz évvel túlélte a férjét, soha többé nem lépett színpadra. Amikor megtalálták, már napok óta halott volt, kihűlt testét éhes cicái melengették.
Patrovits Pálos György 55 éve halott, de azért még bérletként se keverjük össze sa nevét se a hasonló nevű rendezővel, se a sakkfeladvány szerzés nemzetközi nagymesterével. Igaz, aki a hangját egyszer is hallotta – akár mesemondás közben is –, az egy életre a foglya marad. S megborzongva gondol bele, mi lett volna, ha még legalább tíz évet ad neki a Sors. Pálos György életműve így is teljes, megismételhetetlen és örök érték.
