Múlt és jelen századunk valóságáról
Az elmúlt év vége felé jelent meg Csáky Pál A másik én című novelláskötete a Vámbéry Polgári Társulás kiadványaként. A kötet három csoportba sorolja a szerző novelláit. Az elsőben hagyományos novellákkal találkozunk. Leginkább ezekben nyilvánul meg a drámai érzékenység, a kiválóan felépített mesélés. A második részt a dokumentarista tényirodalom kategóriájába is sorolhatnánk, ám az itt feltüntetett elbeszélések is személyes hangúak, mély érzéseket, megrázó élmények átélését tolmácsolják. A harmadik füzér valamiféle fellélegzést kínál az olvasó számára a vidámabb hangvételű, humoros írásokkal.
A nagybácsi érkezése pillanatképeket villant fel a Csehországban maradt, és évente kétszer hazautazó rokon látogatásáról. Ilyenkor a vendég és vendéglátója beszélgetése kész kincsesbánya a család gyermekei számára. Mert felidézik gyermekkorukat és ifjúságuk éveit, másoktól hallott, vagy saját maguk megélt háborús eseményeit. „Dúsan bújtak elő tudatukból a negyvenes-ötvenes évek történetei, a kitelepítések és meghurcolások, a Szudéta-vidék kietlen falvainak be-lakása, majd a hazatelepülések ravaszkodásokkal átszőtt történetei. Az azóta történtek, a jelen vagy a közelmúlt történetei csak intermezzóként bújtak elő itt-ott a mesefolyamból, néha az volt az érzésem, hogy a két ember a háború utáni cselekményes évek után megszűnt élni.” De a ki nem mondott szavak, az elvarratlan szálak is tudnak vádaskodni. Sok ki nem beszélt, megoldatlan kérdés gyötörte őket tovább. Újabb és újabb történetek tanúskodnak a nyolcvanéves múltról, amely ma is hevesebben dobogtatja meg a józanul gondolkodó ember szívét.
Nem önszántából került ide, valójában menekült. „A nyugtalan erdélyi végekről érkezett erre a csendesebbnek hitt, eldugott felföldi helyre.” És bár a megfontolt egykori szabadságharcos bölcsen hallgat múltjáról, azért néha elejt egy-egy szót, mondatot az életéről. A dédunokája előtt nyílik meg igazán, aki – bár keveset tud hányattatásairól –, a legfontosabbat megkapja tőle útravalóul. Azt, hogy soha ne veszítse el a reményt. És azt, hogy becsülettel, egyenes derékkal élje életét, hogy ha egyszer el kell majd számolnia a lelkiismeretével, legyen mit tennie a mérlegnek a jó oldalt mérő serpenyőjébe.
A Foltos szivárvány a szocialista haza serény építésének korszakába kalauzolja az olvasót. Éjszakai műszak kezdődik egy szövőgyárban. Horváth gépész, aki leginkább mogorvaságáról ismert, ma különösen harapós kedvében van. Bosszankodva veszi tudomásul, hogy leállt az egyik gép. A művezető egy fiatalembert hoz magával, aki most végezte el az iskolát, és Horváthnak kellene őt betanítania. „– No, még ez hiányzott! – dönti szidalmait a művezetőre. – A gép nem megy, a keményítő fogytán, a mennyezetről ölnyi pókhálók lógnak, a porelszívó megint eldugult. De molesztálni, azt tudják az embert, badarságokkal foglalkoztatni. Az iskolában mit csinált, hogy nekem kelljen tanítanom?” Az emberek összesúgnak, sajnálják a fiút, hogy éppen ezt a Horváthot fogta ki. De miért ilyen mogorva, durva, sőt embertelen ez a gépész? És milyen lesz mellette az új segéd első munkanapja? Megtudjuk, hogy eléggé mozgalmas, kalandos. És az is kiderül, mi van Horváth mogorvasága mögött. Hiszen ő is csak egy halandó, akit ugyanúgy gyötörnek az élet visszásságai, mint bárki mást.
A Feloldozás összesítésű címet viselő második novellacsoport jóval kevesebb, négy novellát vonultat fel, viszont annál mélyebb hatást gyakorol az olvasóra. Ezekben szembesülünk közelmúltunk történéseivel, az ’50-es években zajló szövetkezetesítéssel, a '68-as eseményekkel, az ezt követő normalizációval, majd a '89-es fordulat hozadékaival, tehát a „…rengeteget kínlódó-vajúdó huszadik századi valósággal”. Ma már csak keserédes mosollyal olvashatjuk az 1971. február 3-án írt elemzést a Csemadok működéséről, a sallangokkal teli, akkoriban megkövetelt stílusban. Persze a szocialista ömlengések minden területen hódítottak, ez akkor elkerülhetetlen volt. És jellemző volt ’68 után a tisztogatás, az átigazolások, a névtelen levelek halmaza, majd a kényszerű beléptetések a pártba, valamint a titkosszolgálatba való beszervezések esetei is, a háttérben (vagy előtérben) a párthatalom terpeszkedésével.
A fejezet első elbeszélése, a Darvak a viharban egy iskolaigazgató vallomása, aki nem hajlott meg a hatalom előtt. Mert bár ma már többnyire csak legyintenek az emberek – nagyon helytelenül – a kor követelményei miatt véghezvitt gaztettekre, voltak olyanok is, akik keményen ellenálltak, és vállalták ennek következményeit: a lefokozást, az elkeserítő életkörülményeket.
Az Új világok című fejezet elbeszélései jókedvre derítik az embert. Történelmi események paródiája, a majmok világának humoros láttatása, irodalmi tények bohózattá való átültetése, de a családi élet kínálta tréfás esetek is felsorakoznak ebben a részben. Számomra az Új világok című elbeszélés a legüdítőbb, amelyben a nagyszülő és az unoka fogadása köré gyűlik a mondanivaló.
Tartalmas, gazdag, színes kötetet vehet a kezébe az olvasó, a témák skálája széles, a közölnivaló bőséges. Könnyebben és nehezebben emészthető történetek részesei lehetünk, egyben átfogó képet kapunk ezzel a kötettel a közelmúlt történelméről, teli megdöbbentő tényekkel, elgondolkodtató tanulságokkal és levonható következtetésekkel.
Csáky Pál: A másik én, Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2025.
