„Mindenik embernek a lelkében dal van…”
Babits Mihály verssorával idézzük fel a Csemadok losonci szervezete 25 éve alakult Serly női kamarakórusának a történetét. Losoncon a magyar énekkari kultúra több mint 160 éves múltra tekint vissza.
A szervezet akkori elnökeként már régebben foglalkoztatott az énekkar alapításának a gondolata, mivel tíz évig voltam a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának a tagja. 2000-ben kezdett a gondolat valóra válni, társakat kerestem, akik segítettek a szervezésben. Legelőször Szabó Kingát szólítottam meg, mivel tudtam, hogy pozsonyi egyetemista éveiben az Ifjú Szívek énekkarának a tagja volt. Ezután együtt kezdtünk gondolkozni, kit, kiket lehetne megszólítani. Először is egy zeneértő vezető kellett.
A pedagógiai iskola zene szakos tanárnőjét, Gaál Ildikót kértük fel erre a feladatra, aki azonnal igent mondott. Ildikó azóta vezeti az énekkart, amelynek Kinga továbbra is hűséges tagja.
2000-ben kezdtük tehát szervezni az énekkart, össze is jött tizenöt, énekelni szerető és tudó hölgy, így elkezdődhettek a próbák. Az első fellépésünk 2001. november 15-én volt, amikor is Jókai Anna írónőt köszöntöttük a többi között a címben idézett Babits Mihály vers megzenésített változatával. Jókai Anna író-olvasó találkozóra jött Losoncra a helyi szervezet meghívására.
A Serly nevet közös elhatározással vette fel az énekkar, mégpedig a losonci származású zeneszerzőnk, Serly Lajos és fia, Tibor tiszteletére. Serly Lajos 1855-ben született Losoncon. Karnagyi és zeneszerzői tanulmányokat folytatott Pozsonyban, majd Berlinben. Ismert költők, Petőfi, Csokonai, Pósa Lajos veseit zenésítette meg. Ő a szerzője a sokak által ismert Kék nefelejcs című dalnak. Miután a Budán alapított színháza csődbe ment, 1905-ben kivándorolt Amerikába, ott halt meg 1939-ben. Fia, Tibor szintén Losoncon született 1901-ben, s ahogy apja, ő is a zenei pályát választotta. Budapesten, a Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt. Pályáját apja New York-i zenekarában kezdte. Az 1920-as és 1930-as években karmesterként és brácsásként szerepelt felváltva Amerikában és Magyarországon. Már elismert karmester volt, amikor Bartók Béla megérkezett Amerikába, felkarolta és támogatta, és a zseniális zeneszerző halála után ő fejezte be a III. zongoraversenyt és a Brácsaversenyt.
Serly Lajos és felesége, valamint Tibor fia a losonci temetőben, a Serly Antal által építtetett kis kápolnában nyugszanak. Bartók Béláné, Pásztori Ditta hálából egy fehér márványtáblát helyeztetett el a kápolnában, amelyre a Kék nefelejcs első taktusát vésette. Az emléktáblát 1983-ban Volly István zenekutató hozta el és leplezte le ünnepélyesen a Csemadok szervezésében.
A Serly kamarakórus megalakulása óta folyamatosan működik. Tagjait a közös éneklés öröme tartja össze. A kórus főleg helyi és járási rendezvényeken szerepel. Kapcsolatot tart a füleki női és férfi énekkarral, a ragyolci Jázmin kórussal, valamint a helybeli Ozvena vegyes karral. Évekig résztvevője volt a gömöri református egyházmegye énekkarai találkozóinak. Repertoárján Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai, klasszikus zeneszerzők művei, valamint zsoltárok szerepelnek, megfelelve az adódó alkalmaknak.
2003 óta minden évben ősszel, a zene világnapja kapcsán megrendezi a Zengjen a dal kórustalálkozót, amelyre 3-4 környékbeli kórust hív meg. Idén november 22-én, a Kármán József Alapiskola Ráday-termében lesz a kórustalálkozó, amelyen fellép a füleki női énekkar és a ragyolci Jázmin. A műsorra szeretettel várják az érdeklődőket, tagjaik közé pedig az énekelni szerető hölgyeket, hogy megtapasztalhassák a közös éneklés örömét.
