Minden érdekel... Rengeteg látnivaló a Róma-villában Rippl-Rónairól
Aki Kaposváron jár, semmiképp se hagyja ki a város híres szülöttje, Rippl-Rónai József egykori otthonának és festményeinek megtekintését! Nem a város sétálóutcájában, a róla elnevezett múzeumban kell keresnie őket, hanem a város peremén abban a sárga színű Róma-villában, ahová a művész 1908-ban költözött.
Ahhoz, hogy a házat a festő megvásárolhassa, szükség volt az 1906-os nagysikerű budapesti kiállításra, amely Rippl-Rónai Józsefet egyik napról a másikra jómódúvá tette. A művész kezdetben kétlaki életet élt, csak a nyarait töltötte szülővárosában, műhelyében alkotva, vendégeket fogadva, élvezve a szép környezetet. Élete vége felé viszont már folyamatosan itt élt feleségével együtt.
Belépve egykori otthona kapuján, kettős gesztenyesor fogadja a látogatót, amely előbb a 2012-ben átadott új látogatóközpontba vezet. Itt megválthatja belépőjét és megcsodálhatja az ebédlőt, (Andrássy Tivadar ebédlőjének rekonstrukcióját), amely jól példázza Rippl-Rónai iparművészeti munkásságát.
Ugyanez az út vezet a villához is, ahol eredeti berendezési tárgyak, érdekes ereklyék és mintegy 100 festmény várja a látogatót. Egy hatszobás, emeletes kis kastély ez a park közepén, a ház minden szeglete a művész hagyatékát, szellemiségét őrzi, a száz évvel ezelőtti állapotokat tükrözi. Végül következik a vincellérházból lett műterem, amely ugyan nem eredeti, de annak helyén épült, és pontos mása az eredetinek.
A Róma-villa hatalmas kiterjedésű birtok volt, amelyhez a parkon és a villán kívül szőlő, szántó és legelő is tartozott. A festőművész nem tanult bele a gazdálkodásba, de festményeinek címében rögzítette az épp aktuális munkálatokat: Gyűjtik a szénámat a kaposi kertemben, Behordják a gabonát estefelé, Rakják az asztagot, Kukoricaszedés stb.
Rippl-Rónai művészetének egyik meghatározó tényezője volt mindenkori otthona, ahol minden annak volt alárendelve, hogy családtagjaival, barátaival, kedvenc állataival együtt a spontán ötletek nyomán azonnal munkához láthasson. Életművének jelentős része itt készült, sőt a pöttyözéses „kukoricás” festési technika is innen ered. A Róma-villa idővel jelentős művészeti központtá vált. Megfordult itt többek között Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Medgyessy Ferenc.
A magyar festészet bajor származású, első modern mestere nem egy villában látta meg a napvilágot 1861-ben Kaposváron, ennél sokkal szerényebb körülmények közé született. Mint elsőszülött fiú gyógyszerész diplomát szerzett, és a ma is működő Aranyoroszlán patikában helyezkedett el. 1884 és 1887 között a Müncheni Akadémián tanult, majd Párizsban Munkácsy Mihály segédje lett.1888-ban ismerte meg későbbi feleségét, Lazarinet. Egy év múlva a „Nabis-csoport” tagjaként kísérletezte ki egyéni stílusát.
A szecesszió kimunkálásában szerzett igazán érdemeket. Járt Gauguin, Cézanne műtermében, végül 13 év elteltével visszatért Kaposvárra. 1896-ban Andrássy Tivadartól megbízást kapott budapesti palotája ebédlőjének megtervezésére, ennek a másolata látható a látogatóközpont egyik termében.
Éveken át küzdött azért, hogy a Párizsban megismert új művészeti irányokat elfogadtassa a magyar közönséggel. Festményein megjelenítette szüleit, testvéreit, feleségét, Piacsek bácsit, és számtalan enteriőr képet megfestett, míg végre elérte az áhított sikert.
Az 1910-es évek idilljét az első világháború törte meg, amikor franciaországi rokonlátogatáson voltak felesége és nevelt lányuk szülőfalujában. A festőt fél évig internálótáborban tartották fogva, majd onnan kiszabadulva az olasz front sajtó-főhadiszállásán rajzolt. Hazatérve gyakran tartózkodott Budapesten modelljével, Bányai Zorkával. Közben nevelt lányukat, Anellát férjhez adták.
Két öccsének váratlan halála, majd lakásuk kirablása nagy valószínűséggel szerepet játszott abban, hogy 1925-ben agyvérzést kapott, majd ez még kétszer megismétlődött. 1927-ben, 66 éves korában kaposvári otthonában érte a halál. Mindez az egyik földszinti szoba ma is látható csíkos kanapéján történt.
Özvegye még 20 éven át élt a Róma-villában, gondozását dr. Martyn Róbert vállalta, aki 1947-ben az ingatlant és a benne lévő ingóságokat is megörökölte. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a hagyaték, hiszen az orvos a művész mindenét kegyelettel megőrizte. 1970-ben az állam megvásárolta a villát, a parkot, a műtermet és szőlőt. Az emlékmúzeum 1978 óta látogatható.
A festőművészt a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. „Minden érdekel, ami körülvesz, és szürke kedélyemre, borongós lelkiállapotomra jótékonyan hat”, vallotta.
Gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemzik műveit. Alkotásainak száma mintegy tízezerre tehető, bár ezek jó része már megsemmisült. A művész fiatalkorától kezdve alkalmazta azt az elvet, hogy festményein nem használ igazából fő- és mellékmotívumokat. Minden ugyanolyan fontos, vagy épp ugyanannyira nem. Négy korszak fémjelzi alkotói tevékenységét. Az elsőben, az 1889-ben kezdődött fekete, vagy színredukciós korszakban a mély árnyalatok és a visszafogottság jellemezte alkotásait.
1899-től palettája kiszínesedett, sok tájképet festett, és elkezdődött az ún. enteriőr korszak, amelyben közelről szemlélte a körülötte zajló életet. Lényegében modernizálta a zsáner műfaját. 1907-től jelentek meg a már említett első „kukoricás” képei, végül a negyedik, utolsó festői korszakában már csak kizárólag pasztellel dolgozott.
Bár a pöttyözéses festői technikával készült képei tele voltak színnel, tűzzel, élettel, ennek ellenére kevésbé volt irántuk kereslet, ám a pasztellek iránt nagyobb volt az érdeklődés. Ezek túlnyomó többsége női portré, legfontosabb modellje Zorka. A Zorka-ciklus 1-2 olajfestményből és közel 100 pasztell arcképből áll. A ciklus által egy csaknem tíz éven át tartó szerelem követhető nyomon, amiért a művészt sokan elítélték.
Az ebédlő szecessziós enteriőr, amely Budára, a Fő u. 17. szám alá készült, a mai II. kerületbe. Az Andrássy Tivadar megbízásából készített ebédlő kivitelezésében a kor legjelesebb mesterei vettek részt. Az ablaküveget Róth Miksa, a bútorokat Thék Endre, a porcelánokat Zsolnay Vilmos készítette, míg a kézimunkák, a falkárpit és a paraván felesége, azaz Lazarine Baudrion tehetségét dicsérik. A kertet modellező bútorok mahagónifából készültek oxidált rézveretekkel. A díszes üvegablakkal az volt a művész terve, hogy az Andrássyakat nyaralójukra, a tőketerebesi kastély kertjére emlékeztesse.
Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után az ebédlő berendezése Tiszadobra került, majd a nagy háború során szinte teljesen megsemmisült. Csak néhány porcelán és a nagy gobelinkép maradt meg. Rekonstrukciója művészettörténeti szenzáció.
Megjelent a Magyar7 hetilap 29. számában.
