Megszívlelendő ma is

Az első: „Ne csudálkozzunk rajta, ha még az érettségi dolgozatok is dadognak, ha a művelt magyar ember nem tartja elsőrendű szükségletének sem, kötelességének még kevésbé anyanyelvének tökéletes ismeretét és tűrhető használatát, s azon se, ha sajtónk, közéletünk soha meg nem álló ostroma úgy tördeli lefele nyelvünk alapjának sziklatömbjét, akárcsak Helgolandot az Északi-tenger hullámverése."

A második: „Ezen a földön, ebben a sorsközösségben csak magyar élet lehetséges. Ha pedig a magunk magyarsága telítődnék a kívánatosnál nagyobb mértékben idegen elemmel, legfeljebb elfog bennünket a csömör, s megint megúsztuk egy kis szenvedéssel, mint annyiszor már az első ezer év lepergése közben." A magyar pedagógiai és filozófiai írónak A magyar észjárás című kötetéből idéztem, ki-ki gondolkodjék el rajta szíve szerint. Régen írta, a két világháború közti korszakban.