Megemelni a kalapot Bodrogi Gyula előtt
A legidősebb ma is játszó színész, aki immár közel hét évtizede töretlenül (ki)szolgálja a közönséget. Számomra sokáig Süsü volt, a híres egyfejű megszólaltatója, s persze, nem hiányozhatott a sok-sok zenés kabaréműsorból sem. A kilencvenes években, amikor Budapesten éltem, a Vidám Színpad igazgatója volt, s talán az volt az egyetlen színház az évek során, amelyet kihagytam. Közel a hetvenhezelé lépett egy újabb merészet, s a Nemzeti Színház tagja azóta is.
Mécs Károly pár éve úgy döntött, nem lép többet színpadra, így a nagy mohikánok közül már csak ő maradt, aki kilencvenévesen is több színházban játszik, a Nemzeti mellett a Karinthyban a számára írtak darabot (Nagymester), míg egykori legendás állomáshelyén, a József Attila Színházban időnként rendez egy-egy vidámat, így legutóbb az Egy szoknya, egy nadrág című bohóságot. Bár már a háború éveiben, alig nyolcévesen színpadon állt, anyja építészmérnöknek szánta, ő néptáncos előélete mellett matematika-fizika szakos tanárnak készült (nővére és húga is a tanári pályát választotta), de aminek be kellett következnie, az be is következett.
Már akkor is a film és a tévé csinált állócsillagot a színészből, s Bodroginak egyikre sem lehet panasza. Először Máriássy Félix filmjében, a Külvárosi legendában állt a legendás Eiben István kamerája előtt. Igaz, ennek főszerepeit akkor már friss felesége Törőcsik Mari Tordy Gézával játszotta, a pár évvel később készült Házasságból elégséges című Wierdemann Károly-opusban viszont már férj és feleség voltak. S mintha csak rájuk szólt volna a film, a saját házasságuk is szétment pár évvel később, de Bodrogira jellemző, hogy volt feleségeivel a válás után is szoros baráti kapcsolatot tartott fenn.
Hat évvel később kisebb szerepet kap a musical filmváltozatában is. Filmjei közül ne feledjük a Páger Antal által elhíresült Hattyúdalt, s a szintén Keleti Máron által rendezett Tanulmány a nőkről című könnyed vígjátékot, amelyben a válófélben lévő férjek mindegyike szerelmes lesz a csinos kezdő úgyvédnőbe, a tényleg rendkívül csinos Venczel Verába, ahogy Keleti egyik utolsó filmja a Fuss, hogy utolérjenek, amelyben Zalatnay Cini szerelmét adja az utolsó filmszerepét játszó Pécsi Sándor fiaként. Mindhárom film tele felejthetetlen örökzöldekkel.
De ekkor már egy ország ismeri és szereti a filmnek s a rohamosan terjeszkedő televízió jóvoltából, amelyet akkoriban még kalákában néztek az emberek.
Sok-sok emlékezetes tévészerepét lehetne említeni, maradjunk csak a Só Mihály kalandjai címszerepénél, de ő Aljosa, a kiskatona magyar hangja a Ballada a katonáról című szovjet háborús filmben. Filmen érdekes karakterszerep Malinka a Noszty fiú esetében. A Petőfi után a sokáig büntetés-végrehajtási színházként számon tartott József Attila Színházban játszik, ahová a megbízhatatlan státuszú/büntetett előéletű színészeket helyezi a rezsim, így kerülhet egy színpadra Sinkovits Imre, Darvas Iván, Mádi Szabó Gábor vagy Gobbi Hilda az „elfekvőbe”.
Csakhogy a hatalom rosszul választ kulcsárt, s nem is sejti, hogy Fodor Imre a főváros egyik legjobb színházát hozza létre, akinek legnagyobb érdeme a repertoár nívós megválasztása, s tudja, a bukott előadásokat nem érdemes erőltetni. Meghívja Szenes Ivánt is munkatársnak, aki Fényes Szabolccsal együtt több szenzációs könnyed, de nagyon szerethető darabot fabrikál, így kerül az angyalföldi társulat színpadára az Imádok férjhez menni, amelyben Bodrogi mellett Darvas Iván és Váradi Hédi lubickol. De ők teszik színpadra Csiky Gergely leporolt Kaviárját, amelyben a partnere már második felesége, Mészáros Ági lánya, Voith Ági lesz. Vele játszik a szintén évekig levehetetlen A kaktusz virága című vígjátékban. Mellette komolyabb daraboknak is komoly sikerük van, így például még Csurka Istvánnak is.
Ekkoriban készül egy újabb mára legendává nemesült előadás, a Szomorú vasárnap, amely Seres Rezső életét járja végig, aki úgy lett világhírű, hogy egész életében alig mozdult ki a VII. kerületből. A partner itt is volt második felesége, akinek egyetlen gyerekét, Ádámot köszönheti, aki sose készült színésznek, s ma szállodaigazgatóként működik, de kamaszkorában megmutatja, remek színész lenne belőle. Ennek egyik bizonyítéka a Bo-Vo-Bo című zenés tévéműsor, amelynek alkotója Szenes Iván mellett Voith második férje, Döme Zsolt.
Még ő kezdi a Vidámból Centrállá avanzsált színházban is igazgatóként, majd elmegy szabadúszónak, s már hetven felé egy nagyon merész váltással a Nemzeti Színházba. S azóta is ott tag, ahol jelenleg is négy előadásban játszik. Már a „vidámszínpados” évek után fogadja el Alföldi Róbert meghívását Willy Loman szerepére Az ügynök halála című előadásba, amelyben liliputi kisembert játszik az óriások elembertelenedő világában. Bebizonyítja, hogy az a ritka színészfajta, aki mindent képes eljátszani.
Ahogy egy tévéműsorban megszólaltatta Páger híres tamburáját is a mar említett Hattyúdal című filmből, amelyben ő maga is játszott, ő a szerelmes Diák a szintén szerelmes Béres Ilona oldalán. S ha nem játszik, szenvedélyes vadász, s amit lő, azt el is elkészíti. Ezen élményeit már könyvekben is megírta.
Ahogy e rövid köszöntő elején írtam, amikor Budapesten éltem, nem láttam színpadon, mert inkább a tragédiák és fajsúlyosabb műfajok érdekeltek. Sajnálom, hogy a Vidám kimaradt az életemből, hisz mára a műfaj is teljesen elhalt. Ahogy írom ezeket a sorokat, döbbenek rá, hogy ez a Bodrogi mindent tud, amit tudni érdemes. Néha röhögésből visz át sírásba, de megteszi ezt fordítva is. Hihetetlenül nagy színész, az egyik utolsó mohikán a magyar színházi életben. Kalapot emelve Isten éltesse!
