Manó gróf ágyúi és karikatúrái

Abban mindenképpen egyedülálló, hogy amikor utolsó lakói 1945-ben távozni kényszerültek, a berendezése épen megúszta a történelem viharos fordulatait és még a szocialista Csehszlovákiában is találtak rá pénzt, hogy a szükséges felújításokat elvégezzék az épületen és gondozzák a kastélyt körülvevő angolkertet is. 

A kastély mai formáját tulajdonképpen a „Vasgróf”-ként is emlegetett Andrássy Manó (1821–1891) instrukciói nyomán alakították ki, aki vadászkastélyként képzelte el az eredetileg gótikus stílusban épült, majd klasszicista stílusban átépített épületet. 

A főbejáratot őrző ágyúkon a rettegett gömöri Bebek nemesúr neve, címere és az 1547-es évszám volt egykor látható, és az ezekhez hasonló „csatakígyók” a Rákóczi- féle szabadságharcban is fontos szerepet játszottak. Igaz, a betléri ágyúk valamikor a 19. század első felében Bécsből érkeztek ide és Manó gróf tréfából lányai után keresztelte el őket.

Azonban nemcsak néma tárgyként statisztáltak, hanem időnként el is sütötték őket. Utoljára valamikor az 1880-as években „szólaltak” meg Milán szerb király tiszteletére, aki vadászni jött Betlérbe. 

Andrássy Manót (aki egyébként, nem tudni miért, csak egy s-sel írta a vezetéknevét) mindenekelőtt a magyarországi vasipar fejlesztőjeként, a vasércbányászat fellendítőjeként tartjuk számon, de jelentős régészeti és műgyűjteménye is volt. Emellett tagadhatatlan festői tehetséggel volt megáldva, karikatúráit pedig gyakran közölték a korabeli lapok. Az egyik gúnyrajzának a Széchenyi pályafutása címet adta. Ezen a legnagyobb magyar egy megbokrosodott ló hátán előbb egy dombra kaptat fel (az ehhez írt szöveg: Pista, mint író), majd a ló a dombon vágtat (itt ez olvasható: István, mint törvényhozó), végül fejjel bukik egy nagy vízbe (a megjegyzés: Istók, mint journalista).

Hazatérve Utazás Kelet-Indiákon címmel könyvet írt élményeiről, az illusztrációkat is maga készítette a műhöz. 1857-ben ő szerkesztette a Hazai vadászatok és magyarországi sport című kötetet, amelybe maga is írt egy történetet a medvevadászatáról, de a könyvben olvashatjuk az „ördöglovas” Sándor Móric gróf, báró Podmaniczky Frigyes és mások írásait is. 

Manó grófról számos kedves történetet is feljegyeztek. Környezetében gyakran céloztak rá, hogy ideje volna már megkapnia a valóságos belső titkos tanácsosi címet, amelyhez a méltóságos úr megszólítás is járna. Felesége is célozgatott rá, hogy tehetne már valamit ezért, ám Manó gróf erről hallani sem akart. Pedig elég lett volna megkérnie Gyula öccsét, aki miniszter, kormányfő és igen kedvelt személy volt Bécsben, hogy szólhatna az udvarnál az érdekében. Aztán valahogy mégis megkapta a címet, aminek nem igazán örült, mert egyfolytában fogadnia kellett a gratulálók hadát. Végül úgy döntött, hogy elmenekül Betlérbe, ahol kifújhatja magát. Éppen, hogy megérkezett és elhelyezkedett a dolgozó szoba egyik kanapéján, máris zajokra lett figyelmes, majd bekopogtak az ajtón. Az egész személyzet ott állt, a háznagy hatalmas virágcsokrot tartott a kezében és már belevágott volna a gratulációba, de Andrássy dühösen hatalmasat csapott az asztalra, mire mindenki ijedtében elszaladt.

Megjelent a MAGYAR7 44. számában.