Makacs konokságból épített életmű – Mihályi Molnár László 70. születésnapjára

70 éve, egy ma már nagyon nehezen értelmezhető világban született Szent György napján, péntek hajnalban, amikor az egyetlen napilapunk, a VI. évfolyamát taposó Új Szó 100. száma ezzel indított: „Lenin és Sztálin zászlaja alatt híven Klement Gottwald művéhez, előre a szocializmushoz!”

(Mihályi) Molnár László édesapja még azokhoz a néptanítókhoz tartozott, akik nemcsak az iskolában tanítottak, hanem a közösség lelkét is rendületlenül ápolták. S ugyan akkoriban már nem kellett bejárniuk a Monarchia egészét, mint pár évtizeddel korábban működő sorstársaiknak, de egy járáson belül az iskolaügy vezetői kényük-kedvük szerint helyezgették őket.

Ebben, a világtól már akkor is elzárt falucskában még volt kisiskola. Ma már nincs, sőt lassan a falu is teljesen elnéptelenedik. „Elképzelem a feltámadt temetőt//mert az élőket már alig ismerem” – írja a Kisgömöri képeslap című versében.

Szent György napja volt, a régi hagyományok szerint ezen a napon hajtották ki a jószágokat először a legelőre. (Ma ez sem érvényes már, tavasz sincs, ahogy a legtöbb helyen kihajtani való állat sincs már).

hajnalban születtem
mint a fény
tavasz volt már
virágos tavasz
úgy jöttem
mint a pirkadás
anyámnak én voltam
a nap
majd elsodort
egy zajló áradás
de vezércsillagom
az ő szava maradt

(Hagyaték)

„Gyermekkorom sejtelmes emlékei, a suttogó felnőttel elharapott félmondatai Trianonról, Don-kanyarról, deportálásról, konfiskálásról, magyarverésről, üldözött papokról, betelepített tótokról szólnak. Senki sem magyarázta el, de azt is megéreztük, hogy nem szabad rákérdezni: mi történt, miért történt. Ezekből a sérült mozaikkockákból rakosgattam össze első saját történelemkönyvemet, mint egy vádiratot egy lehetséges igazságos bíró számára” – emlékszik vissza az eszmélése éveire.

Alapiskolai fotó

Fotó:  Archív felvétel

magad vagy
bezárva ajtó
s az ablak
a fénysávban
porszem sem úszik el

érzed
valaki figyel
valaki hallgat
feljegyzik azt is
mit teszel
és nem tudhatod
meg
mennyit érsz
ha kilépsz
falba ütközöl

 (Szellemidézés – Duray Miklósnak, 1984)

Ne feledjük, már a hetvenes években vagyunk, a csodákat ígérő prágai tavaszt eltaposták, a normalizáció sötét évei ezek, amikor minden félrelépés, ellenvélemény életre szólóan veszélyes. Mihályi Molnár Lászlót is élénken figyelik, tanári állást nem kaphat, s mivel feleségével, aki Perbenyikről származik, keletre költöznek, csak „módszertanis” lehet, a gyerekektől eltiltják.

Géczi Lajossal Nagykapos és környékének néprajzi hagyományait, művelődési életét térképezik fel, de többedmagával szervezi a Honismereti Kerékpártúrát, művelődési táborokat, ahogy amatőr színházi előadásokat rendez, amelyek közül nem egy (pl. a Játsszunk Európát!) hangos visszhangot vált ki szerte a Felvidéken. De szép lassan költői pályája is beindul, 1981-ben versei megjelennek a Tóth László és Kulcsár Ferenc szerkesztette Megközelítés című költői-képzőművészeti antológiában. De hiába állít össze két kötetnyire valót is (Folyóidők, Mélyrepülés), a Madách Kiadó akkori vezetése nem meri ezeket felvállalni. Laza szálakkal kötődik a nyolcvanas években induló Iródia nemzedékhez is, de csak a rendszerváltás után megjelent gyűjteményes kötetükben szerepel három versével. Valószínűleg a Dúdor István emlékére írt verse meg sem jelenhetett volna a létező szocializmus álszent éveiben.

Ku-klux-klánt játszottak
a fehérek és a feketék
adj király katonát
elvesztettem zsebkendőmet
büdös tojás
csen-csen gyűrűt
közelebb közelebb uram
tehozzád
hol voltál amikor
a tékozló fiú…

(Dúdor Mail-art ´87)

Ma ugyanezt a verset valószínűleg a polkorrekt kultúra hívei tiltatnák be.     

A Napszentület című kötetének borítója

Fotó:  Archív felvétel

De csak pár évet vállal a nagypolitikából, visszamegy inkább tanítani. Évekig a kassai Szakkay József Szakközépiskola magyar szakos tanára lesz, s egyik mozgatórúgója a szepsi Csemadoknak, egyik alapítója és tagja a Vox Columbellae (Kisgalam Hangja) Kórusnak, ahogy megszűnéséig főmunkatársa volt a Gömörország című lapnak, s ma is rendszeresen találkozhatunk  írásaival a Kassai Figyelőben. Az utóbbi időben az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál házigazdájaként találkozhatunk vele. 2015-ben életműdíjat kapott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozóján Rozsnyón.

A kilencvenes években egyre több verse jelenik meg, s eljön az 1999-es esztendő, amikor Ungváron (jól olvasták!), a Dupka György vezette Intermix Kiadó gondozásában megjelenik első verseskötete is, a Fohászok  virradatért, amely 99 verset tartalmaz.

Édesapja balogfalai tiszteletbeli polgár címével

Fotó:  Archív felvétel

Ezt követi 2008-ban a Miskolcon kiadott Magyar Golgota és a Pozsonyban, az AB-ART Kiadó gondozásában megjelent Napszentület. „A hagyományos verselési technikát alkalmazza mondanivalóihoz, amelyek leginkább az ember mindennapi gondjaival, érzelmi-erkölcsi problémáival, kisebbségi helyzetünkből adódó dilemmákkal függnek össze” – írja költészetéről Szeberényi Zoltán. Az elmúlt években két esszéit, jegyzeteit, verseit  publicisztikai írásait tartalmazó kötete  (Sírunkon a szél, Száz év halál – hazahív a harangszó)  is olvasható  a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Tavaly a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában megjelent a Mács Józsefről írt monográfiája is.

A kép ha rossz
hiába jó a festék
az utókor elől
jól rejtegessék
így tán a vászon
még megmarad

– írja Ajánlás című versében, s ez itt és  most, e rövid köszöntő végén talán végszónak is elfogadható.