Magyar emlékek nyomában: Delhi
A sorozatunkban már bemutatott, Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírján túl Indiában kevés emlék idézi Magyarországot. Közéjük tartozik egy sírkő is, a delhi Nicholson temetőben, ahol az ottani magyarok és hazánk barátai új kezdeményezéssel igyekeznek hagyományt meghonosítani…
Március 15-e, nemzeti ünnepünk alkalmából az indiai Magyar Kulturális Intézet a 20. század derekán Delhiben elhunyt Schwaiger Imre (1868-1940) sírjának monumentális fehérmárvány obeliszkjénél tartott megemlékezést. Az eseményen jelen voltak az ottani, magyarul tanuló indiai egyetemi hallgatók is. Bódogh-Szabó Pál intézetvezető és dr. Köves Margit, a Delhi Egyetem vendégoktatója a diákokkal közösen koszorút és virágcsokrot helyezett a síremlékre. A magyar nyelvvel ismerkedő hallgatók ezt követően felváltva szavaltak el egy-egy versszakot Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményéből. Az ünnepen első alkalommal tartott ilyen jellegű összejövetel deklarált célja a hagyományteremtés volt, magyar nemzeti megemlékezések céljára közös találkozási pont kialakítása a régi angol temetőben, az Intézet által rendbetett sír mellett.
De ki is volt Schwaiger Imre? A részletes választ a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum történetében találjuk – az 1923-ban alapított intézmény talán legbőkezűbb támogatóját ismerhetjük meg személyében. Szegeden született hősünk már érettségi után, némi angol nyelvismeret birtokában Londonba ment, ahol idővel banktisztviselőként helyezkedett el. Innen vezetett útja 1895-ben Indiába, ahol műkereskedőként gyarapította művészeti ismereteit – és vagyonát is megalapozta a brit koronagyarmaton. Eközben a Szegedi Naplónak küldött leveleiben rendszeresen beszámolt életének alakulásáról, az indiai eseményekről. Üzleti útjain bejárta a hatalmas országot (ekkor már főleg drágakövekben „utazott”), Kőrösi Csoma sírját is felkereste.
Kapcsolatait az angol és a helyi elitben sikerrel építette, delhi villája a társasági élet egyik központjául (és drága áruinak bemutatási helyszínéül is) szolgált. Amikor az I. világháborúban Magyarország ellenséges államként szerepelt Londonban, tekintélyének köszönhetően Schwaiger Imre lényegében mentesült az internálás alól. S bár a világégés után felvette a brit állampolgárságot, magyarságát továbbra is hangsúlyozta. Mindig szívesen látta és segítette Indiába elvetődött honfitársait, köztük Baktay Ervint, Germanus Gyulát, Felvinczi Takács Zoltán muzeológust, vagy az ott több évet eltöltő festőművészt, Tornai Gyulát. De kapcsolatai az indiai arisztokrácia tagjaival is említésre érdemesek – Schwaigert ők is mint rendkívül becsületes, az értékek világában felettébb tájékozott emberként jellemezték.
Hősünk eredményes élete végén, 1939-ben visszavonult az üzlettől, egy évre rá pedig elhunyt. A „szakmát” családjának tagjai, köztük négy gyermeke igyekezet továbbvinni, nem mindig sikerrel, amibe az újabb világháború és az utána következő politikai fejlemények is belejátszottak. De a delhi obeliszken túl, az indiai, brit és magyar múzeumok műtárgyai között is számos kincs őrzi emlékét…
Köszönjük Bódogh-Szabó Pál és Reiner Tamás segítségét.
Fotók: Magyar Kulturális Intézet Delhi, „Schwaiger Imre a Connaisseur. Egy családregény fejezete a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum történetéből”
