Lenvirágok a véres mezőkön
A második világháború előtt a kék szirmú lenvirágok a volhíniai mezők díszei voltak. Az 1940-es években ezeket a mezőket vér borította: az ukrán nacionalisták és az őket megsegítő ukrán parasztok által a Második Lengyel Köztársaság délkeleti végvidékének lengyel, többnyire falusi lakossága elleni népirtás áldozatainak vére.
Ennek a kivételes kegyetlenséggel elkövetett genocídiumnak a csúcspontja 1943 júliusában következett be Volhíniában a lenvirágzás időszakában.
A len rendkívül rövid ideig, általában fél napig virágzik, ezért is vált több tízezer ember, főként nők, gyermekek és idősek barbár módon megszakított életének jelképévé.
Az ott állomásozó magyar honvédség igyekezett megvédeni az ártatlanokat, miközben a magyar hadvezetés az ukrán mozgalommal is tárgyalni próbált. Máthé Áron és Joanna Urbanska a Szülőföld könyvkiadó által idén megjelent könyvében a magyar–lengyel történelem alig ismert fejezetét mutatja be, és az embermentők emléke előtt tiszteleg.
Megjelent a Magyar7 2025/17. számában.
