Kovács simonyi néptanítótól a Szörényi Családi Pincéig
Volt egyszer a Feled melletti, alig pár száz lelkes Simonyiban egy legendás kántortanító, egy igazi lámpás, akinek a fia a színészetet választotta, ahogy később annak lánya is. A család később egy zenésszel bővült, aki a legendás Illés-együttes tagjaként tűnt fel, de 40 éve, az István, a király rockopera zeneszerzőjeként vonult be a magyar művelődéstörténetbe. Kettejük közös fia szintén a zene rabja lesz, dobos és zeneszerző lett, de ma már apjával együtt borászként egy családi pincét működtetnek.
Gondolom, olvasóink többsége már megfejtette a rejtvényt, s összevarrta a szálakat. Próbáljuk meg hát mi is. A történet egy kis falucskából, Simonyiból indul a múlt század harmincas éveiben, ahol Kovács Gyula kántortanítóként tevékenykedett az egytantermes iskolában, míg a háztartási, gyereknevelési ismeretekre és kézimunkázni a tanítóné asszony nevelte a lányokat, egészen az elemi iskola végéig, vagyis 8. osztályig. Mindenki nagyon tisztelte és szerette őket.
Kovács tanító úr a templomban is orgonált és vezette a gyerekek éneklését, a kántori feladatot is hivatásának tekintette. Nagy hírű férfikórust szervezett és vezetett – emlékszik vissza szülei elmondása alapján Sebőkné Balogh Valéria nyugalmazott pedagógus.
Még jóval a második világháború előtt Rimaszombatba költözött a család. Ott is hosszú éveken keresztül kántorként tevékenykedett a református gyülekezetben. De a simonyi gyülekezetet sem hagyta cserben, vasárnaponként és ünnepnapokon Rimaszombatból vonaton utazott Feledre, onnan pedig kerékpáron érkezett Simonyiba, hogy az orgona sípjait megszólaltassa. A Kovács családban öt gyermek nevelkedett nagy-nagy szeretetben: Gyula, Sándor, Károly, László és Margit.
Az 1914-ben született Gyula egy hasonló korú simonyi fiúval együtt elhatározta, hogy ők bizony színészek lesznek! A gondolatot tett követte: elszöktek a szülői háztól. A gazdag falusi fiú után azonban Pestre ment az anyja, s bizony hazapaterolta.
De Kovács Gyula viszont tényleg színész lett. 1934-ben elvégezte Budapesten Rákosi Szidi legendás színiiskoláját, s a harmincas években játszott a Király Színházban, Erdélyi Mihály társulatában, majd a világháború éveiben a Fővárosi Operettszínházban.
A háború után vidéki színész lett, Pécsett, Szombathelyen, Sopronban, Kaposvárott, Győrben, Szegeden és Debrecenben is. Voltak városok, ahová időről-időre visszatért, így Szegeden, Pécsett és Debrecenben több alkalommal is volt tag. Mint táncoskomikus lett népszerű, de prózai szerepeket is megformált. Megszerezte gitártanári oklevelét is, ahogy volt koreográfus és sztepptánctanár is.
A színpadon volt Edvin és Bóni is a Csárdáskirálynőben, Eisenstein A denevérben, René a Luxemburg grófjában, Oberon a Szentivánéji álomban, Szakhmáry Zoltán az Úri muriban, s pár alkalommal még a filmvásznon is feltűnt, a Palotai Boris forgatókönyve alapján készült Én és a nagyapám című Gertler Viktor-filmben például Zách szerepében.
Az ő nagyapját a legendás Rajnai Gábor alakította (a film címében is szereplő nagypapa az érsekújvári származású Gózon Gyula volt). Ja és feltűnt az 1968-as Fenegyerekek című kisfilmben is. Azon kevés vidéki színészek egyike, aki 1968-ban megkapta a Jászai-díjat is. 82 évesen, 1997-ben halt meg.
A béke első napjaiban, 1945 áprilisában született meg lánya, Zsuzsa, aki az apjánál is gazdagabb pályát futott be.
Pedig a film Kovács Zsuzsát sem szerette különösebben. Hiába volt a Fővárosi Operettszínház üdvöskéje, a színházi lexikonok 3-4 filmjét említik, ahogy tévéjátékokban sem szerepelt túl sokat. Talán legemlékezetesebb szerepe a Zerkovitz Béla életét felelevenítő tévéjátékban volt, ahol Márkus László oldalán tündökölhetett. Annál többet szerepelt kabaréjelenetekben (ki ne emlékezne az Alfonzó-féle Vánnyadt bácsira vagy a Bajor Imrével színre vitt orvosos jelenetre), zenés-táncos jelenetekben, amelyek kellőképpen megalapozták a népszerűségét. Valamint a hangja, – amelyet elég egyszer hallani, hogy sokáig csengjen bennünk tovább. A Sydney Pollack rendezte Ilyenek voltunk című filmben Barbra Streisand szinkronhangját a mai napig őrizzük az emlékezetünkben, de szerepelt számos Derrick-film szinkronhangjaként is. Kovács Zsuzsa már nyolc hónapos korában learatta az első tapsokat. Egy pécsi szabadtéri előadáson, ahol édesapja az egyik főszerepet játszotta, barátja, Csonka Endre (aki Csonka András édesapja) a tapsrendnél kikapta édesanyja, Szabó Júlia kezéből az előadást pólyában végigizguló kislányt, s édesapja kezébe nyomta, aki meghajolt vele a színpadon.
Ezek után már nem meglepő, hogy gyakorlatilag le se jött a színpadról, beállt kisebb-nagyobb szerepekbe, tagja volt a balettegyütteseknek, de 18 éves korában már Stázi lehetett a Csárdáskirálynőben.
A Szegedi Balettiskolában végezte a tanulmányait is, mégpedig zongora és ének szakon, s 15 éves korában a debreceni Csokonai Színház tánckarához szerződött. Két év múlva visszatért Szegedre, ahol előbb szintén a balettkarban kapott szerepeket, de gyorsan megtalálták a prózai (játszott Dosztojevszkijt, Molière-t, Molnárt) és az énekes szerepek, s a kedvéért az Operettszínház akkori főrendezője, Vámos László leutazik Szegedre, s azonnal le is szerződteti. S bár vendégként játszott több színházban is, így a Tháliában, a Ruttkai Éva Színházban, Turay Ida Színházban, az Operettszínházhoz végig hűséges maradt. Ahogy az Operettszínház is hozzá, hisz elénekelhette az operettirodalom nagy szubrettszerepeit, amelyekkel bejárhatta az egész világot. Japán, Ausztrália, USA, nem is beszélve az európai országokról, Szentpétervártól Görögországon át a német nyelvterületekig.
Mivel nagyon jó a nyelvérzéke, nem volt gond a számára németül vagy angolul elénekelni kedvenc szerepeit, de egy-egy mondatot japánul vagy görögül is megtanult a hazai nézők kedvéért.
Az operettszínházi nagy szerepek közül említsük meg Elisát a My Fair Ladyből, az Irma, te édes címszerepét, Roxie Hartot a Chicagóból, Nánit a Piros karavánból, Riquettet a Viktóriából (ebben többek között Darvas Iván volt a partnere), Hodelt a Hegedűs a háztetőnből (amelyben édesapját, Tevjét, a tejesembert Bessenyei Ferenc alakította), s még hosszasan sorolhatnánk. Stázi után Cecília is lehetett a Csárdáskirálynőben, ahogy Liza után Bozsena néni a Marica grófnőben. Idővel kipróbálta a rendezést is, a Turay Ida Színházban a Mágnás Miskát vitte színre, ahol Marcsa szerepét is elvállalta Nemcsák Károly Miskája oldalán, s anyaszínházában utoljára a közönség a Mennyasszonytánc és az Abigél című musicalekben láthatta. Még a hetvenes évek elején köt házasságot Szörényi Leventével, amely tizenöt évig tartott.
A szerelem gyümölcse fiuk, Örs, aki szintén örökölte szülei, nagyszülei művészi tehetségét, jazz-dobos, dalszerző, aki két unokával, Szellővel és Villővel ajándékozta meg édesanyját. Kovács Zsuzsa pár héttel a 75. születésnapja előtt halt meg.
Szörényi Levente és fia, Örs munkásságának felsorolása nem bírja el e cikk szűkös kereteit. Az idén ünnepeltük az első magyar rockopera királydombi bemutatójának a 40. évfordulóját.
A darab azóta számtalan bemutatót ért meg, csak az utóbbi években megrendezte Alföldi Róbert, Szinetár Miklós, Novák Ferenc és fia, Novák Péter is. De Bródyval nem ez volt az egyetlen közös munkájuk, 82-ben elkészült a Kőműves Kelemen, később a Fehér Anna, a Kiátkozott és a Veled, Uram! is. Fia, már tizenévesen beállt édesapja mellé dobosnak, de elindult saját zenei karrierje is, amelyet két önálló lemez is bizonyított. A kilencvenes évek közepén viszont sokak meglepetésére családi borászat alapjait rakták le a Balaton-felvidéki Képtalantóti és Mindszentkálla között elterülő Bács-hegyen.
1996-ban Örssel közösen ültették az első olaszrizling vesszőket, majd 2000-ben a juhfark-chardonnayt. A metszési, kötözési és egyéb zöldmunkálatokat Szörényi Levente saját kezével végzi a telepítés óta, míg Örs az utóbbi néhány évben csatlakozott a szőlőműveléshez.
1999 óta palackozzák saját fogyasztásra szánt boraikat, amelyek 2018-ban megkapták a hivatalos engedélyt az értékesítésre, így szélesebb körben is elérhetővé váltak a Szörényi család által készített borok, amelyeket ma hét bolt árul, de az internetes oldalukon is elérhetőek a termékeik. Amikor megkérdezem, milyen volt az idei termés, Örs bizakodva mondja, hogy a rozé már el is készült, a többi fehér majd tavasszal. A zenét viszont évek óta hanyagolják.
– mondja Szörényi Örs, akinek gyökerei egy kis gömöri faluban, Simonyiban keresendők. A szálak így érnek össze.
