Kínos jelenetek a böjti asztalnál
Már javában tart a negyven napos böjti időszak, amelynek egykoron komoly gasztronómiai szabályai is voltak. Elsősorban a katolikusok esetében voltak szigorú előírások, amelyeket még a főúri körökben is igyekeztek betartani. Például Mária Terézia külön megdorgálta kálvinista testőrét, Bessenyey Györgyöt, aki nagybőjt idején, ráadásul pénteki napon (!) kolbászt hozatott „A nagy Tsizma” néven elhíresült gárdista vendéglőből.
A császári udvarban is szigorúan ügyeltek a szakácsok az uralkodónő parancsaira és ilyenkor böjti eledeleket főztek, külön erre fenntartott edényekben, elsősorban halat, de gyakran békát meg csigát is, kizárólag olajjal, vajjal, zsír és marha faggyú nélkül, mellőzve a disznót, a marhát, a bárányt sőt a baromfit is. Igaz, a császári gyermekek ebben az időszakban sokkal gyakrabban voltak betegek, mint máskor. Erzsébet főhercegnő annyira undorodott az olajon főt halaktól, hogy inkább napokig nem evett. Egyszer az anyjánál volt látogatóban, amikor hirtelen elsápadt, megtántorodott és a földre zuhant.
Mária Terézia szörnyen megijedt, és csak akkor nyugodott meg, amikor az orvos közölte, hogy a főhercegkisasszony az éhségtől ájult el, mivel már két napja csak kenyeret evett és vizet ivott, annyira nem bírta elviselni az olajszagú ételeket.
A királynő gyakran ellátogatott Pozsonyba is, ahol veje, Albert szász-tescheni herceg Magyarország helytartójaként ügyködött, és ha ez történetesen a nagybőjt időszakára esett, akkor a pozsonyi árusok komoly bevételekre tettek szert. Mint azt egy krónikás feljegyezte:
Batthyány bíboros, esztergomi érsek egyik nagyböjti gálaebédjén harminc fogás volt feltálalva, de egyetlen halnak sem volt egyforma íze.
II. József, Mária Terézia fia korántsem volt bigott vallási kérdésekben, gyakran kijátszotta az előírásokat, és bizony ilyenkor is előszeretettel hozatott ebédre finom disznósültet. Amikor élete vége felé sokat betegeskedett megjegyezte:
A legmagyarabb Habsburg, József nádor budai udvarában a böjti időszakban két táblát terítettek. Az egyiknél a katolikusok ültek és fogyaszthatták az alkalomhoz illően elkészített ételeket. A másik táblánál az udvartartás protestáns hitű urai ültek. Számukra a lakájok nagy ezüst tálakon szolgálták fel a finom pecsenyéket, és hogy ne legyen bonyodalom, az udvarmesternek volt egy listája a vendégsereg hitvallás szerinti megoszlásáról. Ennek ellenére bizony megtörtént, hogy becsúszott egy-egy hiba.
Pest megye táblabírája, bizonyos Fáy uram elé – akiről tudni illett, hogy vastagnyakú „kálomista” – az egyik ilyen böjtös nagy ebéd alkalmával egy rettenetes szálkás halat tett az inas. Illendőségből ugyan a tányérjára helyezte, de meg nem kóstolta volna semmi pénzért. Körülötte mindenki jóízűen falatozott, ő azonban csak a kést és a villát dörzsölgette egymáshoz, közben a kínok poklát élte át.
Szerencséjére a nádor neje, Hermina főhercegnő, aki ugyancsak helvét hitvallású volt, észrevette, hogy hittestvére milyen zavarban van. Magához intette a major domust, és utasította őt, hogy azonnal intézkedjen. Az egyik inas rögvest elvitte a halat, egy másik pedig felszolgálta a finom töltött borjúmellet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/12. számában.
