2022. augusztus 7., 18:36

Kik voltak azok a hugenották?

A magyar színház- és operatörténet hőskorának meghatározó egyénisége volt Ney Dávid (1842–1905), a 19. század második felének egyik legkiválóbb basszbaritonistája.

Ney Dávid

Apja egy szegény zsidó cserzővarga volt, fiát szabólegénynek adta, aki időnként a zsinagógában is énekelt. A kántor felfigyelt a hangjára, némi zenei képzésben is részesítette, de a tanulmányokat egy katonai behívó félbeszakította. 19 évesen került a tüzérekhez és hat évig szolgált a seregben, még néhány ütközetben is részt vett.

A pihenők idején gyakran énekelt, ami a bajtársaknak is nagyon tetszett, ők beszélték rá, hogy komolyabban kellene vennie az adottságait. Akkoriban Itáliában szolgált, és itt kezdte énekesi stúdiumait.

A tisztek számára rendezett több hangversenyen is fellépett, és amikor leszerelt, a bécsi Carltheater szerződtette, amelynek az ismert operettszerző, Franz von Suppé volt a vezetője.

Ney Dávid

Nemcsak a kórusban kapott lehetőséget, olykor kisebb szerepekben is megvillanthatta képességeit. Később Győrbe került, ahol népszínművekben énekelt, de a zsinagóga kórusa is foglalkoztatta. 1874-ben lett a pesti Nemzeti Színház tagja, ahol az énekes szerepek mellett prózai darabokban is fellépett, emellett táncos feladatokat is kapott. Színészi képességeit is sokra tartották.

Az 1880-as évektől már az operaház basszistája volt. Ott Mozart Varázsfuvola című operájában, Sarastro szerepében mutatkozott be.

Repertoárja nagyon sokrétű volt. Egyaránt sikeres volt Richard Wagner, Wolfgang Amadeus Mozart, Giuseppe Verdi, Giacomo Meyerbeer és Erkel Ferenc operáiban, nevezetes alakításai közé tartozott a Don Giovanni Leporellója, a Nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsja, a Bánk bán Petur bánja, Charles Gounod Faustjának Mefisztója, Jacques Halévy Zsidónő című operájának Brogni bíborosa.

A statisztikák szerint közel nyolcvan operában lépett fel, 103 szerepben. Mondják, hogy halála után az általa alakított szerepeket három énekes között kellett szétosztani, de még így sem sikerült maradéktalanul. Hangját néhány kezdetleges korabeli eszközön rögzítették, ezeken operaáriák mellett zsidó egyházi énekek is találhatók.

Fia és unokája is kiváló operaénekes volt. Azonos nevű unokája a koncentrációs táborban, tífuszban betegedett meg és 1945. június 1-jén hunyt el.

Természetesen róla is fennmaradt néhány kedves történet. Egy alkalommal egy híres külföldi énekes járt Budapesten és ámulva hallgatta Ney Dávid csodálatosan zengő hangját. Az előadás után gratulált neki és megkérdezte: „Mondja Mester, honnan veszi ezt a mély hangot?” Ney, miközben törölgette arcáról a sminket csak ennyit válaszolt: „Nekem nem kell venni, nekem van!”.

A kiváló énekes első nagy sikerét Meyerbeer Hugenották című operájában aratta, de később is többször énekelte az Első szerzetes szerepét. Az egyik előadást megtekintette a tekintélyes bécsi lap, a Neue Freie Presse zenekritikusa, Eduard Hanslick is, aki egy magyarországi német lapban, a Pester Lloydban jegyzetet közölt Ney teljesítményéről és nem takarékoskodott az elismerő, dicséretekkel teletűzdelt megállapításokkal, kiemelve nemcsak a színészi előadásmódját, hanem az alakításhoz nélkülözhetetlen történelmi ismereteit is.

Az Opera társulatában már mindenki olvasta a cikket, kivéve magát az érintettet. Maszkírozás közben, az öltözőben egy fiatal kolléga hangosan olvasni kezdte Neynek a terjedelmes írást, gondolván, hogy örömet szerez neki, de nem jutott a végére, mert a mester félbeszakította.

Mondd csak fiam, már régen meg akartam kérdezni, mert valahogy eddig nem sikerült rájönnöm, tulajdonképpen kik voltak azok a hugenották?”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/31. számában.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.