Kávéházi nosztalgia és irodalmi időutazás
A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola diákjai idén is új színt vittek a magyar költészet napja megünneplésébe. Nem mindennapi előadással tisztelegtek a magyar líra előtt: egy rendhagyó irodalmi kávéházba invitálták közönségüket, ahol a kortárs versélmény és a múlt század bohém hangulata találkozott.
A diákok Nyáry Krisztián Így kávéztak ők című művéből merítve idézték meg a magyar irodalom fénykorát – sakktáblák, aprósütemények és gőzölgő csészék társaságában. A színházterem ezúttal egy hangulatos, oldott légkörű kávézóvá alakult, ahol a műsor szereplői nosztalgiázhattak a régi idők irodalmi nagyjairól.
A Pilvaxnál kezdődött minden – itt robbant ki a márciusi forradalom, és a fiatalok meg is idézték Petőfit, amint politikai szenvedéllyel, egy csésze kávé mellett szavalja verseit. Felidézték a Japán kávéház különleges hangulatát: szó esett a „javító kávé” intézményéről, a kávéházi telefonfülkéről és Lechner Ödön márványasztalra skiccelt terveiről is – mindezt úgy, mintha a jelenetek a szemünk előtt kelnének életre.
A New York kávéház pazar belső világa egy rövidfilm révén tárult a nézők elé, majd következtek a legendás történetek Krúdy Gyuláról, Molnár Ferenc frappáns megjegyzéseiről, a „kutyanyelvnek” nevezett jegyzetpapírokról, és a Dunába hajított kulcsokról.
A második részben a Nyugat költőinek kedvelt törzshelyei, a Centrál és a Hadik kapták a főszerepet. Babits Mihály és Szabó Lőrinc különös menyasszonycseréje, valamint Karinthy Frigyes és Böhm Aranka szenvedélyes civódásai szinte megelevenedtek a színpadon. A hangulatos környezet valódi kávéházi miliőt idézett, az elhangzott történetek pedig emberközelivé tették az irodalom nagy alakjait. A diákok számára így nem csupán tananyagként, hanem egy élő, átélhető élményként vált érzékelhetővé a költészet.
A műsor szereplői és készítői megemlékeztek a nap szülöttéről is. A színházterem előterében a program elején maga József Attila „fogadta” a vendégeket – íróasztala mögül versposztokat kínált, mintha egy múlt századi szerkesztőségben ült volna.
A költészetnapi délelőttöt a Születésnapomra című vers megzenésített változata zárta, méltó keretet adva ennek a szellemes, elgondolkodtató és minden ízében szerethető előadásnak. Az iskola irodalomszerető diákjai ismét bebizonyították: a vers él és élni akar – különösen ott, ahol szívvel-lélekkel idézik meg a költészet tereit és idejét.
