2025. július 21., 18:51

Jurtanapok

Amikor először jártam a Jurtanapok rendezvényén, emlékszem, az első napon még csak ültem a fűben Alsószeliben.

Fotó: Ma7

Néztem, hallgattam, figyeltem, egy voltam azok közül, akik egy közösség lüktetésében találtak rá valamire, ami több egy fesztiválnál. Majd hat éve minden évben visszatérek mikrofonnal, kamerával, kíváncsian. Tudósítóként betekintést nyertem abba a világba, amit mások szívből és hitből építettek.

Láttam a kezeket, amelyek dagasztják a lepényt, a lábakat, amelyek alakítják a táncot, a halántékot, amin végigcsorog a teher alatt a verejték, és a vállakat, amiken a felelősség nyugszik. Idén már belülről dobogott bennem minden hang. A mikrofon mögött nemcsak műsorvezető voltam, hanem kísérő, összekötő és befogadó. Nem programpontokat jelentettem be, hanem pillanatokra hívtam meg mindenkit, hogy azok összeálljanak valamivé, amit hívhatunk majd emlékezetnek.

A Jurtanapok nem azért született, mert valakik úgy akarták. Hanem mert kimondatlanul is kérték. Mert igény volt rá, hogy legyen egy hely, ahol nemcsak beszélünk a hagyományról, hanem élünk benne. Minden ölelés, minden gyermeknevetés, minden mosoly, minden tűz körül táncoló árnyék erről mesél. A Jurtanapok nekem már nemcsak egy esemény, hanem évente újraélhető szertartás és menedék.

Megjelent a MAGYAR7 28. számában.

Megosztás