„Jelentem, örülünk!” – krimik a hetvenes években a képernyőn
Csupati őrmester szavai ezek egy-egy Kántor epizód szerencsés kimenetele után, amikor a jól megoldott ügyet nyugtázva a kutyája a nyakába ugrik. Akárhogy nézzük is, a hetvenes évek a krimisorozatok időszaka nemcsak a magyar, hanem a nyugati és az amerikai televíziókban is. Magyarországon a Megtörtént bűnügyek című sorozat egyes epizódjain rághattuk le a körmünket izgalmunkban, de gyakorlatilag záros határidőn megérkeztek hozzánk a nyugati krimisorozatok is a Columbótól a Kojaken és a Derricken át át egészen Petrocelliig.
1965-ben nyugdíjba vonul Mág Bertalan és Fóti Andorral együtt elkezdik papírra vetni egykori eseteiket. Dokuregényeknek indulnak, de idővel magukra szednek némi szépirodalmi mázt is, rosszabbik esetben a forgatókönyvíró javítja fel őket. A hatvanas években még némi kémmázzal is leöntik, lásd. például a Fotó Hábert vagy a Sellő a pecsétgyűrűn című történeteket, ez utóbbi első része még némi történelmi színezetet is kap, s s mivel a legnagyobb színészek állnak a krimirendezők rendelkezésére, kész a siker, a néző bizony többször lerágja a körmét egy-egy vetítés alatt. Klasszikus krimi a Hintsch György által rendezett Kártyavár is – de ebből se maradhat ki az a bizonyos nyugati szál –, amelyben olyan színészek lubickolnak, mint Kálmán György, Bodrogi Gyula, Kállai Ferenc, Páger Antal, Inke László, Latinovits Zoltán, Makay Margit, Ruttkai Éva, Törőcsik Mari – folytassam?
A hatvanas évek végén tűnik fel a Magyar Televízióban Nemere László és Bácskai Lauró István, ők jeleskednek majd elsősorban a krimifilmek terén a hetvenes-nyolcvanas években, ráadásul Nemere veszi elő Galgóczi Erzsébet történeteit, amelyek látszatra nem is krimik, de csak látszatra… Bácskai 1968-ban teszi le a névjegyét A Hamis Izabella című krimivel, amelyben Ruttkai Éva és Pécsi Sándor mellett (ő képviseli az elmaradhatatlan nyugati szálat), Kovács Kati remekel, akiről ma már kevesen tudják, hogy nemcsak táncdalénekesnőként jutott fel a csúcsra.
Amíg 1968-ban egy bélyeg sorsa tartotta izgalomban a magyar nagyközönséget, addig Amerikában elindul a Columbo című, máig örökzöld krimisorozat A recept: gyilkosság és a Váltságdíj egy halottért című pilotrészekkel. Senki sem sejti még ekkor, hogy az állítólag magyar gyökerekkel is rendelkező Peter Falk gyakorlatilag azóta is állandó családtagunk lesz régimódi gyilkosságaival, ahol még csak nem is az a kérdés, ki a gyilkos, hisz ezt az elejétől fogva tudjuk. Amíg Peter Falk elsősorban a losangelesi milliomosnegyedekben nyomoz, addig a hetvenes évek elején San Francisco utcáin feltűnő Stone hadnagy és munkatársa, Steve Keller, majd a helyébe lépő Dan Robbins már a nyomornegyedekig is eljutnak, sőt a sorozat nem egy része már a szervezett alvilági bűnözés világába is beavat bennünket, amelyet akkoriban meglehetősen értetlenül néztünk, hisz errefelé, a keleti végeken azt sem tudtuk, mi az a kábítószer, a prostitúció, s bizony errefelé „nem repkedtek stukkerek az utcán”, ezzel majd csak 1980-ban találkozunk a Pogány Madonnában. Amíg Karl Malden, Michael Douglas, majd Richard Hatch San Franciscóban üldözi a rosszfiúkat, addig New Yorkban Kojak felügyelő, vagyis a görög származású Telly Savalas kap megbízatást a helyi alvilág megregulázására. De rajtuk kívül ott van még Starsky és Hutch, Petrocelli s ha némi izgalomra is vágyunk Los Angelesben, Columbo mellett ott vannak Charlie angyalai is, akik tesznek róla, hogy ne harapózzon el a bűnözés a világ „legszabadabb” országában, amelyben sokadszor is visszanézve ezeket a sorozatokat, inkább arra hajlunk, hogy inkább az anarchia szabadult el, s ahol bizony valamit magára is adó ember pisztoly nélkül ki sem mert lépni már akkoriban sem az utcára. S ahogy már mondtam, a történetek egy része a szervezett alvilággal veszi fel a harcot, amely számunkra azokban is időkben meglehetősen értelmezhetetlennek tűnt, de ma már sajnos jóval kevésbé az. Emlékszem, a Kojak bevezető részét az ún. Marcus-gyilkosságról kilencévesen egy nagymihályi moziban élveztem végig, miközben napok óta kitartóan szakadt az eső, s amikor a film elején ömlik a vér a mosdóban, bizony apámhoz bújva elsírtam magam. A jelenet akkora hatással volt rám, hogy a mai napig képtelen voltam a jelenetet feledni, s az említett részt újranézni.
Egy pillanatra térjünk vissza magyar földre, ahol a hetvenes években a Megtörtént bűnügyek epizódjai hozták lázba a magyar nézőket, amelyek Mág Bertalan és Fóti Andor valós történetei alapján készültek, s amelyről nem is olyan régen már mi magunk is írtunk. A történetek nagy részét Bácskai Lauró mellett Mészáros Gyula rendezte, de ott volt az egyes részek alkotói között Nemere László, Rényi Tamás és Maár Gyula is. A hetvenes évek másik hazai krimisztárja egy szintén létezett nyomozókutya, Kántor volt, amelynek a kalandjait Szamos Rudolf írta meg könyv alakban, s ezekből készített ötrészes tévéfilmet Nemere László. A film a címszereplő eb mellett (akit egyébként fia, Tuskó alakított a filmvásznon) a gazdáját alakító Madaras Józsefnek, valamint a feletteseit játszó Szilágyi Tibornak és a Felvidékről elszármazott Horváth Sándornak nyújt remek lehetőséget, hogy egy ország a szívébe zárja őket, de egyes bűnözők szerepében kap komoly lehetőséget Cserhalmi György, Benkő Gyula, Lőte Attila, Bujtor István vagy az egyik utolsó szerepét abszolváló Somogyvári Rudolf. Természetesen itt se maradhat el a nyugati bűnözési szál, s az alkotók annyira komolyan veszik a dolgukat, hogy az utolsó rész kedvéért még egy vízimalmot is felépítenek. Az író, Szamos Rudolf élete alkonyán többször is lenyilatkozta, hogy a Rex felügyelő alkotói Kántor történetéből inspirálódtak. Nem lehetetlen…
De nemcsak Kántor lett családtag a magyar háztartásokban, hanem a feljebb felsorolt német és amerikai krimihősök is, akiket a magyar köztévé gyorsan felfedezett magának, s a legjobb erőket állította be a magyarosításba. Vagyis a magyar szinkron akkor még világhírű volt, s arra is volt lehetőség, hogy nem egy alkalommal több szinkronváltozat is készült ezekből a sorozatokból, s ezeknek is megvolt a maguk különös sorsa. Ma már elképzelhetetlen Peter Falk magyar hangja Szabó Gyula nélkül, de ma már csak nagyon kevesen emlékeznek rá, hogy nem ő vele kezdődött a Columbo szinkronizálása, hanem Garas Dezsővel, aki valahogy Columbóként nem vált be.
Érdekes, hogy mint a San Francisco utcáin, mind a Kojak egy-egy epizód erejéig (Sáskajárás/Cigánykirálynő) a cigányok amerikai beilleszkedésével is foglalkozik. A magyar köztévé itt sem spórolta el a szinkront Karl Malden magyar hangját az első változatban az Amerikából akkor hazatért Szabó Sándor kölcsönözte, míg Douglasét Szakácsi Sándor. A második, az egész sorozatra kiterjedő szinkront már Bács Ferenccel és Dörner Györggyel, majd Hatch magyar hangjaként Széles Tamással vették fel, s természetesen nem hiányozhattak a magyar színészet legnagyobbjai sem, így még Ruttkai Éva vagy Bitskey Tibor nevével is találkozhatunk egy-egy rész során. Petrocelli (Barry Newman) magyar hangját pedig Tordy Géza adta.
Egész izgalmasan alakult a Kojak magyar szinkronja, annak első változatában Telly Savalast az idén száz éve született Inke László adta, aki annyira hozzánőtt görög származású kollégája alakjához, hogy 1980-ban Kojak Budapesten címmel Kállai István és Szalkai Nándor egész estés vaskos fekete-fehér filmszatírát is elkövet Kojak „rovására”, akit a történet kedvéért elmagyarosítanak, s aki egykoron Budapestről vándorolt ki az Egyesült Államokba, majd hazatér, hogy meglátogassa egykori kollégáit. 2025-ben újranézve a filmet egészen meglepő, hogy a kort keményen, igaz a humor eszközeivel kritizáló film 1980-ban nem került a tiltott kategóriába. Igaz, ekkorra már A tanút is kivették a trezorból, s nemcsak a kivételezett elvtársak láthatták zárt vetítések során. A remek karakterszínész, az Aradról Budapestre érkezett, s a Kazimír Károly vezette Thália Színházban remek feladatokat abszolváló Inke a Kojak figuára pár évvel később egy Linda-epizódban is rájátszik még, igaz, itt már bilincsben vezetik el. Ma már csak Koncz Gábor szinkronjával találkozhatunk, amely, valljuk bel, több mint telitalálat. Koncz vitriolos, Savalas blazírt stílusát újrateremtő szinkronja teljesen eltüntette Inke László egykori legendás magyar hangját. De ne bánjuk, Inke köpcös, kopasz figurája, s annyira jellegzetes hangja így is utánozhatatlan volt a magyar színházi életben.
A Derrick és a Columbo a nyolcvanas, sőt a kilencvenes években is folytatódtak, de jöttek új sorozatok is, így tájainkon a Linda vagy a harmincas évekbe visszanyúló, áltörténelmi krimifigura, Kémeri, vagyis Görbe Nóra és Székhelyi József megformálásában. S amíg Kojak Budapesten „nyomozott”, szorítóba állt a „magyar Piedone”, Ötvös Csöpi is, aki a Balaton partján kutatott az elrabolt Pogány Madonna után. Jelentem, sikerrel, s mi ennek akkoriban Csupatival és Kántorral együtt szintén nagyon örültünk.
