Jedlik Ányos 1848-ban
A 225 éve született és 130 éve elhunyt nagy magyar fizikus, Jedlik Ányos (1800–1895) életét és munkásságát mostanában számos helyen és alkalommal idézik fel, a legutóbb éppen szülőfalujában, Szímőn.
A helyiek nagyon büszkék rá, a személyével kapcsolatos tárgyakat egy kis múzeumban összegyűjtötték, nem is beszélve az önkormányzat alapította Jedlik-díjról, amely az egyetlen olyan szlovákiai magyar elismerés, amelyet felvidéki magyar természet- és társadalomtudósoknak ítélnek oda.
Jedlik tudományos eredményeiről, felfedezéseiről és találmányairól ma már viszonylag sok információ közismert, ugyanakkor jóval kevesebb szó esik arról, hogyan élte át az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc időszakát. Ekkoriban már több éve a pesti egyetem fizikaprofesszora volt, sőt 1846-ban három évre a bölcsészkar dékánjává választották. Ebben a minőségében kellett 1848 márciusában, az egyre erősödő forradalmi hangulatban józanságra és mértéktartásra intenie az egyetemi hallgatókat. Minderről további részleteket is megtudhatunk az akkoriban papírra vetett feljegyzéseiből, amelyek szinte naprakészen követik a fővárosban zajló márciusi eseményeket.
Március 13-án „utasítást kapott a bölcsészeti kar Dékánja (azaz Jedlik) mind a kar Igazgatójától, mind az egyetemi Tanács Rectorától, miszerint intené az ő felvigyázására bízott ifjúságot, hogy azon politikai mozgalmakban, mellyek Lajos Fülöp francia király megbuktának következtében Pesten, mint Magyarország szívében keletkeztek, részt venni óvakodnék.”
Ez az óvatosság azonban hiábavalónak bizonyult, mert mint március 14-én, illetve 15-én megjegyzi,
A továbbiakban a már közismert tényeket sorolja: Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, a fiatalok küldöttsége a 12 ponttal a Landerer nyomdába ment, „hol az említett pontok és dalnak minden censura nélküli kinyomtatását kieszközlötte”.
Ezek az események természetesen az egyetem vezetőségét is különböző döntések meghozatalára késztették. Az első három pontot idézném:
A diákság később a döntésről az egybegyűlt tömeg előtt beszámoló rektort „öröm rivalgásokkal” üdvözölte, „a Tanács minden egyes tagját nemzeti szalagokkal és rózsa formába alakított cocárdával ékesítette”.
A további napokban az egyetemi ifjúság számos újabb követelést fogalmazott meg. Május végén befejeződtek az előadások, július végeztével a vizsgálatok sora is lezajlott és ettől fogva szünetelt a munka az egyetemen. Jedlik elhatározta, hogy csatlakozik a népfelkelőkhöz, puskát és töltényeket vásárolt, később a saját költségén beszerezte az egyenruha egyes kellékeit is. A csákóért és a kokárdákért 3 forintot fizetett. Ahogy életrajzírója, Ferenczy Viktor megjegyezte:
Jedlik napközben a Pestet védő sáncok építésénél szorgoskodott, éjjel viszont a laboratóriumába visszavonulva legújabb művén, az osztógépén dolgozott. Amikor nagyon fáradt volt, fizetett azoknak, akik helyettesítették őt a sáncépítésnél.
Megjelent a Magyar7 2025/19. számában.
