Játékos geometria, avagy 120 éve született Victor Vasarely
Idén 120 éves a Szépművészeti Múzeum, és ugyancsak ebben az évben emlékezünk meg Victor Vasarely születésének 120. évfordulójáról is. Ez a kettős jubileum az apropója annak a nagyléptékű tárlatnak is, amely Vasarely életművét hivatott bemutatni. Ilyenre legutóbb Magyarországon 1969-ben került sor.
A Szépművészeti Múzeum május közepétől átfogó, retrospektív kiállítással tiszteleg az op-art és a geometrikus absztrakció egyik meghatározó alakja előtt. A magyar származású, de Franciaországban világhírűvé vált alkotó műveinek jelentős része a budapesti és a pécsi Vasarely Múzeum gyűjteményeiből származik, kiegészülvén az aix-en- provence-i Fondation Vasarely kölcsönzésével. A jól ismert, illetve a Magyarországon még sohasem látott alkotások együttese teszi lehetővé azt, hogy a látogatók teljes képet kapjanak Vasarely művészetéről, akinek életműve egyszerre kötődik a magyar gyökerekhez és a nemzetközi kinetikus, op-art művészethez. A geometria nála nem elvont és távoli, hanem kifejezetten játékos. A szem folyamatosan követi a mintákat, próbál kapaszkodókat találni, majd újra és újra beleesik az optikai illúzió csapdájába.
A most látható több mint 140 művet dokumentumok, valamint eddig ismeretlen fotók és filmek egészítik ki. A tárlat augusztus 16-áig látogatható.
Vásárhelyi Győző művészi tanulmányait Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájában kezdte, innen maradt fenn néhány ceruzával készült aktja. Művészi fejlődésére azonban a Bortnyik Sándor reklámgrafikai iskolájában eltöltött 2 év volt döntő hatással, mert az ott folyó képzés korszerű grafikai és tervezői tudást adott a hallgatóknak. A konstruktivista szerkesztés, a geometrikus formák, a szisztematikus tervezés iránti érdeklődés ekkor vált meghatározóvá mesterünk számára.
1930-ban Vasarely Párizsba költözött, mert ott volt a reklámgrafika és a tipográfia legfontosabb központja. Párizsban már Vasarely néven alkotott. Az évtized végén már reklámgrafikusként dolgozott, miközben vizsgálta a síkfelület optikai átalakításának lehetőségeit. A Zebrák az egyik legismertebb korai kompozíciója. Párizsban először a grafikai eszközökkel létrehozható optikai hatásokat kutatta. Ekkor alapozta meg későbbi absztrakt és kinetikus kísérleteit. A stílusváltozások nála nem lineárisan követték egymást, hanem párhuzamosan bontakoztak ki.
1945-ben született Mikro-kollázs-sorozata. Ez a legkorábbi tudományos inspirációjú kísérlete, alapját egy természettudományos album mikroszkópikus felvételei jelentették, amelyeket Vasarely kivágott és újrarendezett. Ezek vetítik előre a művész későbbi érdeklődését a természettudományos világkép iránt, amely az optikai struktúrák és a fekete-fehér rendszerek kutatásában kapott szerepet.
A ’40-es évek közepén eltávolodott az alkalmazott grafikától, és a festészet felé fordult. Ekkor a szürrealizmus, majd a gesztusfestészet és az informel irányzat hatott rá. Azt az alkotásmódot később tévútnak nevezte.
Az ’50-es években fordulat állt be művészetében, a fekete-fehér redukciója, valamint a párhuzamos vonalak illuzórikus mozgásának vizsgálata került nála előtérbe. A kontraszt, a torzulás és a síkfelületen létrejövő dinamika következetes vizsgálata alapozta meg az optikai és kinetikus művészet kibontakozását.
A korszak egyik műve a Mora, amely a párhuzamos vonalak optikai hatásait vizsgálja. Ahogyan mozog a néző, úgy változik a vonalak ritmusa. A megvilágítás hatására a falon megjelenő árnyék újabb elemet ad a műhöz.
Olyan univerzális vizuális nyelvet hozott létre, amely kodifikálható, reprodukálható és építészeti léptékben is alkalmazható.
Az op-art, azaz az optikai művészet az 1960-as évek közepére vált nemzetközi mozgalommá. A kép többé nem ábrázolt, hanem érzékelést hozott létre. A néző tekintete aktiválta a képet. A sík pulzálni, hullámozni, tágulni vagy mélyülni látszott. 1965-ben New Yorkban A fogékony szem című kiállítás végleg kanonizálta az optikai művészetet.
A ’60-as évek végétől Vasarely kutatása a kép térbeli kiterjesztésére és rendszerszintű szervezésére irányult. Az Univerzális expanzív-regresszív struktúrák elnevezésű periódusban a sík többé nem stabil felületű, hanem vizuálisan táguló és visszahúzódó, a geometrikus hálók torzításával domborodó vagy mélyülő formák jönnek létre. A kontrasztos színek fokozzák a térillúziót. A nézők érzékelése vált a tér konstrukciójának aktív tényezőjévé.
Létrehozta az ún. programozott művészetet, ahol egy előre meghatározott szín- és formakészletből végtelen variációjú kompozíciót lehetett építeni.
Az ’50-es évektől alkalmazta a szerigráfia technikáját, amely alkalmas volt optikai kompozícióik sokszorosítására. A Panderlak a rácsdeformációs kísérleteinek egyik példája. A szabályos négyzetháló torzulása a síkfelületből kiemelkedő, hullámzó térformák illúzióját kelti.
Vasarely arra törekedett, hogy művészetét az intézmények saját elvei alapján mutassák be. Az első bemutatóhely1970-ben nyílt Dél-Franciaországban Musee didactique néven. A koncepció Aix-en-Provance-ban teljesedett ki a Fondation Vasarely-ben.1978-ban nyílt meg New Yorkban a Vasarely Center.
A művész 1968-ban kétszáz sokszorosított grafikát ajándékozott szülőhazájának, 1976-ban nyílt meg a Vasarely Múzeum szülővárosában, Pécsett. 1981-ben több mint 400 művet ajándékozott Magyarországnak, így 1987-ben Óbudán megnyílt a következő Vasarely Múzeum. Ez egyben a világ legnagyobb közgyűjteménye a művész alkotásaiból.
A Szépművészeti Múzeumban augusztus 16-ig látogatható kiállítás új megvilágításba helyezi Vasarelyt: nem pusztán festőként értékeli, hanem olyan alkotóként is, aki a modern vizuális kultúra egyik formálója lett. A nagyívű kiállítás egy dokumentumfilmmel zárul, amely kapcsolódik az 1969-ben megrendezett Vasarely –retrospektívhez. A filmben Vasarely magyarul beszél munkásságáról.
Az írás a Magyar7 2026/33. számában fog megjelenni.
