Húsvét a szívükben
Az ünnep mindenki szívében ott ragyog, még azokéban is, akik nem járnak templomba. A húsvét üzenete, hogy az élet élni akar, mindig van újrakezdés a körforgásban, s a tavaszi természettel mi is újjáéledünk, ha úgy tetszik, feltámadunk. Rengeteg költőnek volt ihlető forrása ez az ünnep. Elég, ha csak Babits Mihály Húsvét előtt című versére gondolunk, amely a háború, az öldöklés végét, s a feltámadást, az újrakezdést óhajtja. A vers figyelmeztetés a ma emberének is.
Ki ne ismerné e sorokat, ha máshonnan nem, iskolai tanulmányai révén: „(…) elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már! / Aki alszik, aludjon, / aki él az éljen, / a szegény hős pihenjen, / szegény nép reméljen. / Szóljanak a harangok, / szóljon allelujja! / mire jön uj március, / viruljunk ki ujra!” A húsvét, a feltámadás, a természet újjászületése, a gyermekkori emlékek sokféle megközelítést kínálnak az alkotóknak. Még a nem vallásos Kassákot is megihlette a megfeszített Krisztus: „Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja / vagyunk mi / s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány / húsát / mindennapi kenyerünkben s vizünkben / dicsérjük / hogy vérünkből való s meghalt értünk / a kereszten.” Dunaszerdahelyhez kötődő irodalmároktól kérdeztük, miként élték át hajdanán a húsvéti ünnepeket.
Teljesen megváltozott a világ, így a húsvét varázsa is megfakult. Sajnálom a mai gyerekeket, mert nincs lehetőségük arra, hogy átéljék mindazokat az élményeket, amikben nekünk volt részünk annak idején.
Nagy érték volt akkoriban a piros kreppapír, vastag csíkokra vágva forró vízzel és ecettel oldottuk festékké. Sokan talán bele sem gondoltak a piros szín jelentésébe, ami a keresztény hagyományokban Krisztus vérét jelképezi. A megmaradt tojások se mentek kárba, kedden isteni rakott krumpli illata árasztotta el a falut. Hiába ettük gyakran ezt az ételt, ez más volt. Ebben benne volt az ünnep varázsa. Csinálja ezt utánunk ma valaki... kindertojásból...
Hívő katolikus családból származom, s a húsvét közeledtével a gyermeki létünkhöz kapcsolódó történetek merülnek fel bennem. Én Egyházgelle társfalujában, Beketfán nőttem fel, és abban az időben még szokás volt, hogy húsvétra, ha mást nem, a ház elejét kimeszelték, az egész utcában rend, tisztaság volt, így várták a Megváltót. A húsvét hete a nagy gyónás időszaka volt, utána pedig a nagyböjt utolsó péntekjén nem volt hús az asztalon; háromszor ettünk, egyszer laktunk jól, de nagyszombaton vacsorára jött a füstölt sonka.
Aztán húsvéthétfőn befogadtak maguk közé az idősebb legények, és előfordult, ha jó idő volt, akkor kannával öntöztük meg a lányokat. Nem tiltakoztak. Már várták, mert ez vidámsággal, hatalmas kacagással járt. Jelkép is egyben, hogy a lányokat megöntöztük; a tavasz, az újjáéledés, a termékenység köszöntése, hisz a víz az élet, az életigenlés jelképe is egyben. De van egy másik meghatározó élményem is. Húsvéthétfő, 1945. április 3-a. Akkor jöttek be az oroszok, s ezt úgy jelezték, hogy egy előfutár belőtt a faluba. Ha nem lőttek vissza, jöhettek a többiek is. A ház a bárci laposon állt, körülötte mindenütt víz, és a szürke lovon jövő katona ott megfordult; két géppuska volt a lóra fölszerelve. A mai napig emlékszem, le tudnám talán rajzolni is. Majd jöttek a többiek is, az egyik azt magyarázta, hogy ne féljenek tőle, ő professzor. És kérték az édesanyámat, adjon nekik tejet. Az egyik orosz annyira be volt rúgva, hogy azt hitték, meghal. Ott az udvaron megitta a tejet, leborulva a földre, de rögtön ki is ment belőle... A magyar katonák éppen az oroszok előtt mentek el. Nálunk voltak bekvártélyozva, tizenegyen. Szóval, ilyen húsvét is volt az életemben.
Húsvét a halál legyőzésének a misztériuma. De mi volt előtte? Árulás, és ha ezt a mába vetítjük, látjuk, hogy az emberiség keveset tanult a jézusi történetből. Folyamatosan eláruljuk egymást, s akit elárulunk, az bűnhődik. Van aztán egy kis lelkiismeret-furdalásunk, de az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Volt, ahol süteménnyel kínáltak meg, de 20 fillérest is nyomtak a markunkba, másutt kaptunk egy kis ennivalót. Megöntöztük a szomszéd néniket, a szomszéd kislányokat, mert az örömhírt meg kellett osztani. Ez az igazi értelme, az örömhír közlése, hogy a gonosz fölött lehet győzedelmeskedni. Nap mint nap meg lehet tapasztalni ennek a bibliai történetnek az igazságát, és azt, hogy Jézus a csöndes, szerény győzedelmes.
Megjelent a Magyar7 2025/15-16. számában.
