2022. július 29., 17:25

Hobo: "Térdig a szarban, fülig a szeretetben"

A közelmúltban jelent meg Földes László Hobo Térdig a szarban, fülig a szeretetben című önéletrajzi műve, amelynek dedikálással egybekötött bemutatójára 2022. július 28-án a Művészetek Völgye Hobo Klubjában került sor.

Hobo
Médialapozó
Fotó: Művészetek Völgye
Hobo
Minden híres és néha még hírhedett ember is megírja önéletrajzát, amiben kézügyesség híján, írásbeli szobrot állít magának. Ezt csinálom most én is, amit elsősorban Esterházy Péter Javíott kiadás regényének köszönhetek, mert ezt olvasva vettem a bátorságot, hogy visszafelé végigmenjek az úton egészen fogantatásom idejéig. (…)

Szándékosan, szintén Esterházytól vett ötlet alapján – mint az Esti – apró töredékekből raktam össze az elnagyolt képet, amit most Önök elé tárok” – fogalmazta meg Hobo az előszóban, majd így folytatta:

Mindmáig, 77 éves koromig nem magammal foglalkoztam, hanem azzal, amit csináltam és csinálok, ezért nem mindenre emlékszem pontosan. Mivel ma is sokan figyelik utamat, így tartanak el és ezért szabad maradhattam, úgy érzem, hogy most, pályám vége felé közeledve kötelességem megosztani velük azokat az eseményeket, kapcsolatokat és dolgokat, amelyek utamat jelzik.”

Mint írja, vannak azonban aljasságok is, amiket dokumentumhűséggel nem lehet megírni, „mert a tettesek még itt vannak közöttünk”.

A 752 oldalas kiadvány, amelyben a szerző anekdotikus, önironikus formában ad kitekintést magánéleti, társadalmi, történelmi és művészeti pályájáról, felidézi Hobo életének nehéz korszakait, tragédiáit, bukásait, botrányait, sikereit, találkozását az igaz szerelemmel és kalandozásait a zene, az irodalom, a film és a színház világában, valamint személyes kapcsolatait híres költőkkel, zenészekkel, rendezőkkel.

Elmondása szerint ha nincs a koronavírus-járvány, akkor sosem írta volna meg a könyvet.

Nem érek én erre rá, meg nem is vagyok író. Az, hogy dalszövegeket, novellákat, esetleg egy-egy színdarabot vagy monodrámát írok, még nem azt jelenti, hogy írónak tartom magam, mint ahogy – hiába mondok verseket – színésznek sem tartom magam, sőt zenésznek sem, hiába énekelek. Megjelentek ugyan novelláim különböző irodalmi lapokban, ennek azonban nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, ahogy a lemezeimnek sem. Én élőben szeretek zenélni, és még annál is jobban szeretem, ha nem a saját számaimat játszom…”

„Dolgaim pocsékul indultak, először elhittem a hazugságokat, aztán megtagadtam őket, de ez nagyon kevés. Hitet találni a legnehezebb, ha az ember magára marad és menekülnie kell. »Egyedül voltam én sokáig, / Majd eljöttek hozzám sokan…« – írta József Attila. Velem is ez történt, körülvettek Önök, családom is lett. Játszhattam és játszom ma is. De most, utam vége felé úgy éreztem, el kell mondanom még sok-sok mindent, amit a zenében nem tudtam. Ezért írtam ezt a könyvet, amit most hálás szívvel ajánlok Önöknek” – fogalmazta meg Hobo, aki idén februárban ünnepelte 77. születésnapját.
Hobo
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.